2010. december 24., péntek

Karácsonyi dal (Horváth Lívia költő)


2008, az utolsó Karácsony / The Last Christmas / Final Navidad...

A karácsony nem fény, nem csillogás.
A karácsony nem díszes étek, nem állomás.
Gyújts egy gyertyát a szeretetért!
Imádkozzál valakiért!

Van, aki már nem lehet itt velünk.
Van, aki angyalként az égi mindenünk.
Szeress és adjál szeretetet még!
Nem vásárolhatsz karácsonyt
drága pénzekért!

Az összes kincsed, a szívedben él.
Áldd meg a jót és a születést!
Eljött a karácsony, mind együtt nevetünk,
és imát mondunk azokért, akik már nem
lehetnek velünk.

A karácsony nem fény, nem csillogás.
A karácsony nem díszes étek, nem állomás.
Gyújts egy gyertyát a szeretetért!
Imádkozzál valakiért!

A karácsony nem fény, nem csillogás.
Nem pénzért megvásárolt összhatás.
Nem változás, nem álom, nem képzelet.
Eljött a perc ahhoz, hogy szeress!

Nem pénz, nem átok, nem szenvedés
eljött a perc ahhoz, hogy még remélj!

2010-12-24
http://kepiroliv.blogspot.com/2010/12/karacsonyi-dal.html

2010. december 15., szerda

Szavazz Fiúka dalára! - RTLKLUB dalverseny



http://www.rtlklub.hu/dalverseny/7541_probald_meg

Beneveztem Fiúka egyik dalát az RTL-klub dalversenyére.

Fiúka már szerepelt az RTL-klubban, nem sokkal azelőtt, mielőtt Bolíviába utazott.

A "Fogd a pénzt, és fuss" műsorban sajnos nem nyert, sőt elsőként esett ki a játékból.
Ám a játék alatt - bár kissé feszült volt - jól szórakozott, és igyekezett a versenytársait, a stábot, a nézőket is szórakoztatni.

Biztosan indult volna ezen a dalversenyen is.

A szavazás 2 nap múlva, 17-én lezárul.

Ha ismerted Fiúkát, ha számított, ha megérint a dal, ha még nem szavaztál:
REGISZTRÁLJ, SZAVAZZ, HALLGASD MEG A DALT, KÜLDD TOVÁBB AZ ISMERŐSEIDNEK A LINKET!

Próbáld meg...

2010. december 11., szombat

Álmok (2008. december 7 - 30.)



Álmomban - éjjel - mozdonyt vezettem, vagy csak próbáltam... aztán más hely/idő... valakik késsel megvágták a nyakam... nagyon fájt, vérzett... az orvos furcsa (de) az édesanyám volt. Aztán repülőkből lőttek rám, felriadtam. Pirkadat. Borzasztóan fájt a nyakam. Elaludtam...

Minden ebből a - kis - fájdalomból fakadt... mert igazán apró dolgokból fakad minden. Minden nagy dolgot valami kisebb okoz... így lehet naggyá egy szikra, egy pillanat, egy apró mosoly.

Félek nem tudom becsülni azt, amim van, amiben vagyok, ami történik... kevesebbet akarok, néha őszintén azt érzem, hogy nem érdemlem meg a luxust, amiben élek... hogy több tíz liter - iható - vizet fürdök el naponta, hogy nem becsülöm az esőt, vagy a ruhát, mi óv esőben, fagyban... Fáj, hogy nem nyilvánítom ki tettekben a szeretetet, amit érzek a környezetem iránt, bánt, hogy igazságtalanságok vesznek körül, bánt, hogy néha én is igazságtalan vagyok, önző, és bánt, hogy többnek képzelem magam egy egyszerű kis szürke embernél.

Én azért... nem dobok ki kenyeret, s nem hagyok meg két falatot a tányérom szélén... nem irigylem a gazdagokat, mert nekem is számtalan csoda adatott s adatik... nem átkozom a butaságot, nem hibáztatom a szürkéket...

De könyörgöm néha esténként, hogy reggel egy másik korban, szegényként ébredjek éhségtől fájó s szédülő fejjel... félig vakon, vagy vakon, bénán s szomjúságtól kiszáradva - úgy - hogy tank nyomja el otthonom/házam a fejem felett...
Istenem.

Utálom magam, mert bár törekszem, nem tudok hasznos lenni embertársaim számára... s a nélkülözőnek - kik arra érdemesek - nem tudok segítségükre lenni... utálom magam, mert nem merek második sem lenni - nemhogy első... mert nem hagynak, mert nem akarok, mert értelmetlennek látom... Pedig van értelme... mindennek, mindenhol, mindenkor.

Nem az idő s nem is a tél van rám ilyen hatással... S az sem, hogy a tél tavaszt öltött magára... hanem... Mert... már más úton járok, mert más úton is jártam, s mert félek: az nem vezet sehova.

Nos... az álmomból: VÉR - szenvedély és kegyetlenség. Véred, ha látod vérezni: mártír hajlam.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. december 8., szerda

Ötpárti tiltakozás Tóásó Előd ügyében (2010. dec. 8.)



2009 áprilisa óta börtönben ül Tóásó Előd
2009 áprilisa óta Fiúka már nem él

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=156388

Mint ismert, 2009 áprilisában Bolíviában kommandósok rajtaütöttek egy csoporton, amely a hivatalos verzió szerint merényletet tervezett az államfő ellen.

A rajtaütés közben meghalt a magyar állampolgársággal is rendelkező Rózsa Flores Eduardo és a romániai magyar Magyarosi Árpád.

Szintén a merénylet-kísérlet miatt előzetes letartóztatásba helyezték Tóásó Elődöt, aki azóta is börtönben van.

Tóásó Előd fogva tartásának körülményei, sem a vele szemben folyamatban levő eljárás pártatlansága nem felel meg az általánosan elfogadott nemzetközi és emberi jogi normáknak, és különösen az ENSZ "A kínzás és más kegyetlen vagy megalázó büntetések elleni nemzetközi egyezménye" (UNCAT) követelményeinek - olvasható abban a nyilatkozatban, melyet mind az öt parlamenti párt képviselője aláírt szerdán.

Változtatás nélkül közöljük az Emberi jogi bizottság nyilatkozatát.



2010. november 28., vasárnap

Szabadság - éhség... (2008. nov. 13 - dec. 6.)


(Speciális Olimpián önkéntes - 2007.)

Nem tartom helyesnek, hogy egyes emberek az utcán is esznek. Néha elnézem, mint falatoznak, próbálják nem leenni ruháikat - csak a földet. Amikor az emberek éhesek, akkor hasonlítanak leginkább az állatokhoz... elképesztően meg tudnak változni... türelmetlenek, önzőek, csak egyetlen egy gondolat hajtja őket, hogy mielőbb ehessenek... ezért mondom, sokan a szívüket is a gyomrukban hordják... és... sokaknak a gyomruk a szívüket is megemésztette... ezért mikor az utcán esztek jusson eszetekbe, hogy vannak olyanok is körülöttünk, akiknek ritkán adatik meg az, hogy egyenek... láttam már én is másokat enni mellettem, amikor én azt nem tehettem meg...

Azt mondom, tiszteld meg az ételt s minden falatot... enni csak méltósággal, hálával, alázattal!

... Szabadság... ebből van a legtöbb körülöttünk, és mégis... ebből fogy a legkevesebb, pedig feledteti az éhséget, a szolgaság érzését, mindent... Mondhatnánk, önzővé tesz... mégis... vannak előttem képek... stoppolok jéghidegben (éhesen, fáradtan), órák telnek el... semmi... élni nincs kedved, mindent bánsz... bár maradtál volna otthon, vagy lennél az iskolában... melegben, volna mit enni, leülhetnél, volna kihez szólni... ezekért a "kényelmi" dolgokért adod el magad... és magaddal a szabadságod, a holnapod... és aztán jön az autó, felvesznek... nézel előre szótlan... elmarad mögötted a táj - közeledsz - megérkezel... eszel, melegben vagy, kedves szavakat mondhatsz... és tudod - megérte az a pár óra... a kiszolgáltatottság, az, hogy alárendeled magad a véletlennek... mondhatnánk a sorsnak... mégis inkább az Egy Igaz Istennek -neki- a szabadságodnak.

Amikor megérkezik az ember, elfeledi az út nehézségeit, és örül az "újnak, a másnak"... no, ezt a feledést, és ezt az örülni tudást nevezem a szabadságnak... igaz, milyen fura?

A legtöbben nem tudnak feledni... pedig kellene, hogy jusson hely az új dolgoknak is... örülni meg... talán még kevesebben tudnak, mint feledni... pedig ezek a dolgok ingyen vannak... hiszen a legszebb dolgokért az ember nem fizet... a feledésért sem, az örömért sem, a gyermekért sem, a szerelemért sem, a boldog pillanatokért sem, de még a hitért sem... minden más földi: lánc a testednek.

Csettints, ha tudsz... s ha nem, annyi… de dönts, lépj, cselekedj... utazz végig a szabadsághoz vezető úton, mely - én tudom - nehéz, kényelmetlen, rideg, gondokkal teli... de ha megérkeztél, és átéled s felfogod: mit jelent szabadnak lenni... akkor érted majd meg, érdemes volt... mert mindig van tovább és van jobb, s mert soha sem vagyunk egészen szerencsétlenek!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. november 26., péntek

Délben... (2008. november 1 - 12.)


Dél van... hallom sercegni a rádiót, majd öt sípszó ... harang. Eszembe jut Mátyás, s az ő serege... a ház melletti pálya csendes, nem pattog a labda, nincs kiabálás -legfeljebb - ennyi: "gyere fiam fel enni...".

Emlékszem mindenre... a leves illattára, az ágy hangjára, amint nagymamám ráült, majd elfeküdt kicsit pihenni, még a kenyér íze is megmaradt...

Amíg mi otthon kicsit pihentünk, a Nap fenemód égetett... égethetett, tudta: nekünk nem árt ... ez volt a dél, pontban 12 óra, amikor leállt minden. Az ebéd elfogyasztása után sokan maradtak "pihenni"... Mi, akikben annyi energia volt (vagy a játékot be nem fejezők) folytattuk a napot, mások délben kezdték elölről... valami egészen mást csináltak.

Úgy, ahogyan akkor is... mostanában is a délben feleződik meg a nap... s a második fele teljesen más... megfelezhető minden, de nem jársz jól, ha a rókára bízod a sajtod... tudod!

Most az én életemben is dél van... valami nem is oly rég ért véget... hallom a sípszót... jön az ebéd... s talán mert már én sem vagyok 8 éves, mint akkor, -picit- lepihenek... aztán ha megpihentem, indulok. Indulok, mert nem akarok úgy járni, mint azok, akik a déli pihenésből szürkületre ébrednek, úgy -hogy- bár éltek, mégsem tettek semmit... vagy csak azt hiszik...

Meg aztán... mi a valami, és mi a semmi? És mi a különbség e kettő között... én igazán nem tudom... de valaminek nevezem azt, ami eszembe jut... és más nem is létezik. Ránk, emberekre a "semmi" feneketlen kútként gondol... legalábbis emlékeim fölösleges, lényegtelen része úgy veszett el bennem, mint csepp víz száraz kútban - felszívódott.

Dél van hát, és én nem tudom azt hinni, hogy a pihenésem tovább tart egy percnél, vigyázok, nehogy álomba szenderüljek... mikor csak egy percig hunyod le a szemed... csak egy perc még... még egy... és vége is... így ér véget az élet. Nem panaszkodom... de a délutánt is meg akarom élni... aztán este... ráérünk majd akkor pihenni.

Odakint világos minden, vakít a nap... bennem most valami szürkeség... mintha semminek nem lenne értelme... pedig van. Ennek van csak igazán... hányszor mondtam el már magamban, hogy "nem ez az igazi" ... utólag már tudom... az volt... azok voltak... mind az volt... minden igazi, egyedül én és a hozzám hasonlók vagyunk hamisak...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. október 30., szombat

2010. október 21., csütörtök

Maradj a fán, a hegyen (2008. okt. 2 - 31.)


Éveken át követett, akkor figyeltem fel rá, amikor horgászni kezdtem... az erdőn át mentünk a tóhoz, s a tisztásnál vettem mindig észre, hogy ott van velem... egyszer a barátom azt kérdezte, hol van - körbe kellett fordulnom - ...megmutattam. Kacagtunk, öt, ha voltam, és alig találtam meg az árnyékomat.

Jött az iskola... - szeptember - a szomszédból kiáltottak át nekem, hogy menni kell... szedtem a diót...a fa tetejében voltam....sütött a nap, finom fűszeres levegőt hordozott a csendes szél, s tele volt minden erővel, tisztasággal... én mégis lemásztam a fáról...

Megváltozott hát addigi életem... mert az élet mindig változik, mindig hoz valami mást. Anyum szerint szerettem a palacsintát... most mégsem eszem meg. Mi is változunk...ez a változás adja az erőt, mely segítségével cselekszünk, nem állunk meg, haladunk, mint az óra mutatója...
Volt egy órám, leejtettem, s a mutató meggörbült benne, beakadt a másikba, egy helyben toporogtak, néha-néha látni lehetett ahogyan zizzen a kis mutató, de se előre, se hátra...csak a szív, mely acélból készült dobbant kitartóan... a szív sosem hagyja magát, csak az harcol az idővel igazán... mert bizony sok ember toporog egy helyben, kapaszkodik valami régibe, vagy beakadt a saját múltjába, s nem képes tovább lépni... aztán nem akar, végül jónak is érzi azt amit tesz... - persze - ...lehet igaza van...

Nehéz egyenesnek, igaznak maradni ebben a világban...de valamivel könnyebb a hegyekben, ahol még a nap is másként süt, ahol a madár hangja is más... sőt a madár is.
Ott magasabban az Isten is közelebb van, ezért aki nem keresi annak közelségét, leereszkedik a hegyről alacsonyabb vidékekre...pedig hát...lefele lehet a pokol is...lefele... s itt ezen a laposságon az idő előtt meghajolt a tér...s a görbe térben meggörbül az ember...bűnökre adja fejét, csábítja a céltalanságából fakadó kapzsiság, bizonytalanság, kielégületlenség...csábítja az "új" s az ismeretlen. Képtelen megragadni azt, ami igazán az övé, nem hisz semmiben...magában sem. Mindig csak lefele... a pincét is a föld mélyébe ássák...lefele...lefele...

Nos...én a hegyek pártján vagyok...s hirdetem, hogy a természet legyőz minden rosszat...

Erdély hegyei megvédik s megtartják a jó embert...ott nem mókuskerékben fut a mókus - de az ember sem -... az erdő védelmet nyújt, biztonságot a hegy ad... eleségről pedig mindig a „fennvaló” gondoskodik.

Így hát...ha majd harcok lesznek, vagy ha kétségbe esnél... jussanak eszedbe Erdély csodás hegyei, - nekünk - ez az ígéret földje!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. október 3., vasárnap

Évszakok, ősz (2008. szeptember 24 - október 1.)


Ősz - mondják - "elmúlás"... a fák más-más színbe borulnak, a levelek addig hullnak, mígnem kopaszok lesznek a fák... majd jön a hó... s a hideg után az újjászületés. Amolyan körforgás.

Most én jövök: az ősz az az időszak, amikor a fán a levelek megzavarodnak - úgy, mint az emberek - és mindenki más akar lenni... egymással versengenek, új ruhákat vesznek, csak a külsőségekre adnak, mindenféle színbe borulnak a fák, a városok, terek. Ez a végjáték... mert olyan szép szokott lenni a "vég", legyen akármilyen fájdalmas is... de utólag olyan szép, s úgy akarnád újra... de nem lehet.

Vannak azonban más fák, erdők... örökzöldek... ezeknek levelei nem versengenek egymással... megelégednek saját pompájukkal... elfogadták magukat, sorsukat. A saját egyéniségükbe burkolóztak...

Az egyéniség más színt ad az embernek... persze minden egyéniség egyedi ... de a belső kisugárzásukban mégis mind egyforma. A boldog embereken is látszik - reggelente - a mosoly... s éppen ez a mosoly teszi egyformává őket.

Az ősz tehát a végső zavar... az elmúlás előtti forgatag, kavalkád... a csodák időszaka... a csend előtti "zavar"... Megnyugtató, hogy mindez természetes ... én mindig azt mondom, hogy minden szép, ami természetes. Ez felsőbb törvény. Ez mindenek feletti.

Az emberek többségének a lelke őszt él meg... vagy a lélek élteti meg az őszt az emberekkel... nem tudom, de a fenyők igazát hirdetem, hogy belül kell színesnek lennünk, s ez sugározzon ki mindannyiunkból... ne a ruha, vagy a betanult szöveg, mozdulat... így maradhatunk meg. Így tesszük széppé az emberiség erdejét.

Ezen a fán már nincs zöld levél... láttam már beteg fát újra kizöldülni, s volt ki későn, de megtanult élni.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. október 2., szombat

"Össze és tartozás" (2008. szeptember 15 - 23.)


Lehet, hogy tévedek, de az alvás egy szent dolog... azzal "nem-igen" lehet spórolni. Különben is... a fiatalság egyik titka a sok alvás, és a kevés idegeskedés.

És abban sem tévedek, hogy sosem volt "randim"... olyan amerikai filmekből ismert találkozás, mely csókkal, vagy csók nélkül végződik... pedig sokszor képzeltem el már, hogy randira hívok egy lányt... rengetegszer, de vagy nem-et mondtak, vagy nem volt bátorságom szólni sem.

Csak gitárral a kezemben - önmagamat adva - van némi önbizalmam.

Elképzeltem, milyen is lehet az igazi összetartozás...és a "nemigazi"...

Van ki úgy tartozik hozzám, mint testhez a betegség... vagy még jobb... mint az egészség a testhez. Az egyiktől gyógyulással szabadulunk, vagy megöl/legyőz minket... a másikat elveszítjük... s aztán jön a betegség - a halál. Vannak ilyen kapcsolatok.
Legszebb szerintem, ha úgy tartozik valaki hozzánk, mint a "szemünk fénye" jelenti az utat, az élményt. A színt is ő hozza az életedbe... azt csak más veheti el, te el nem veszíted, mert nélküle sötét az élet.

Vagy tartozhatna úgy is hozzád a társ, mint a saját lábaid... azok visznek előre, veled vannak jóban-rosszban, együtt jártok sárban, vagy kényezteted forró kádban... ha meg elveszíted a társat... mintha levágták volna, nyomorék, tehetetlen, élettelen maradsz.

Mindig van tovább... sokan kezdenek havonta, évente új életet... észre sem veszik, hogy századjára is ugyanonnan kezdik elölről... csúsznak hátra. Te hányszor fogadtad meg, hogy többet nem fogsz egy kortyot se' inni? ...

Néha... tudod... jó dolog elölről kezdeni... és tényleg csak úgy jó, ha ugyanonnan kezded... mert nem lehetsz más, mint ami vagy... de a milyenséged általában ugyanoda visz... lehet késve, vagy túl hamar...

Néha az emberek csak egy perccel maradnak le egy másik életről, vagy egy pillanattal hamarabb érnek át az autó előtt... marad a régi... az mindig marad.
Én azt mondom, becsüld meg a szemed, a lábad s a kezed, ápold, vigyázz rá, és ne égesd meg.

Eddig minden szerelem elégett a tűzben, s a pillanat emléke maradt -csak- meg hamunak... a hamu olyan puha... langyos... sima... könnyű... és "színesszürke."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. szeptember 26., vasárnap

Elkészült a kopjafa!

- A kopjafa készítőjével -

A kopjafák múltunk egy részét alkotják, népművészetünknek és egyistenhívő őseink hiedelemvilágának hiteles őrzői közé tartoznak. Ahogyan ősi hitünk szerint itteni létünket kötötték össze a halálon túli világgal, úgy mai világunkat összeköti ősi gyökereinkkel.

Mi az újszülöttnek az apja által elültetett élő fácska, az a halottnak – a túlvilágra születettnek – a síron elültetett fa, vagy felállított fajel: a fejfa (oszlopos fejfa = kopjafa).

A fejfa (kopjafa) a halottat képviseli, ahogy a sírra ültetett fáról is sok helyen azt hiszik, hogy a halott lelkének ideiglenes szállása.

Létezett egy ősi jelrendszer, amely a forma és a kompozíció segítségével információt továbbított a halottról.
„A kopjafaállítás szokását az ősi türk népektől vették át őseink, s tőlük ered az a gyakorlat is, hogy az elhunyt kilétére utaló jelekkel díszítik a fejfát…”(Vámbéry Ármin)

Kós Károly szerint is „a fejfák bárkit tájékoztatnak a halott vérségi hovatartozásáról, neméről, életkoráról, vagyoni helyzetéről, foglalkozásáról. A kopjafák faragásának módja és alkalmazásának a szokása egyaránt a magyarok kereszténység előtti egyistenhitéből ered…”

A székelyek hite szerint: a hozzátartozók, a család a kopjafán keresztül tartja a kapcsolatot az alatta fekvő lelkével; a helyére került kopjafára rászáll az alatta fekvő lelke, és megnyugszik.

Szeretném hinni, hogy ez Fiúka esetében is így van...

De tudom, hogy addig nem lesz így, míg az igazság ki nem derül!

A szimbólumok jelentése Fiúka kopjafáján, felülről lefelé:



Köszönet a kopjafáért szovátai iskolatársamnak, Katona Gyurinak és családjának!

2010. szeptember 12., vasárnap

Hamarosan lesz kopjafa!



"Változik az idő, s én tudom,
Lesz ez olyan, mint régen…
Ne legyen kopjafa fejem felett,
Ha nem a változáskor folyik el vérem!"

(Figyelj rám testvér! - 2001.02.01. Bp.)

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

A készülő kopjafa a létrehozójával

2010. szeptember 7., kedd

Akarás, nemakarás (2008. szeptember 8 - 14.)


Az államvizsga idején pontosan tudtam, hogy majd szeptemberben napjaim milyen okból kezdem meg, és zárom le... biztos voltam abban, hogy amit tenni fogok majd, azt akarni is fogom! Én "világéletemben" akartam! Ha nem kaptam meg, mérges voltam DE elfogadtam... ha megkaptam, örültem, ment tovább az élet a következő akarásig... mert az élet akarásokból, és nem akarásokból áll... bizony...

Ma nem voltam abban biztos, hogy akarom azt, amiben élek... miért megyek reggelente az iskolába dolgozni, vagy miért jövök onnan "haza"... ez a szó hamisan cseng bennem...

Én nem tudom, miért ébredek reggel. Ami akkor erőt, s hitet adott, ma elbizonytalanít, olyan álmokra késztet, amikről magam mondtam le a saját akaratomból... pedig jó lenne (csak) az egyetemen... tudnám, hogy tartok valahova, ha tartanék... új arcokat ismernék meg, s hallanék millió új, szép, titokzatos dolgot... láthatnék idegen szemekben őszinte csillogást, hallhatnék csengő hangokat...

Nem sajnálom, s nem fáj, hogy nem ez van... holnap is korán kelek, későn fekszem... csak az bánt, hogy sokszor érzem mostanában azt, hogy nem jól döntöttem, hogy olyat csinálok, amit már nem akarok, ami nem tesz boldoggá, amiben nincs sikerem... amiről már azt sem tudom, hogy miért teszem... lehet, hogy a szél köddé vált vitorlám mögött... s én evezők nélkül várom a szelet...

Tudod, a várakozásnál minden jobb... egyszer - emlékszem - lányt is kértem arra, hogy várjon rám... nem hitt bennem... s a kettőnk szempontjából igaza is volt.

Én megértem a jót is, a rosszat is... olyan őszintén, hogy nem kell elfogadnom, vagy tiltakoznom ellene... arra is büszke vagyok, hogy nincs bennem irigység (bárcsak valaki megmondaná, hogy miért jó ez), a piros lámpán sem megyek át önszántamból, van persze ki "átráncigál" ... és büszke vagyok a türelmemre is... olyan sok van abból is, adnék minden embernek kicsit, s még úgy is maradna... adnék hitet, reményt, bizakodást - ezekből is maradna -...

... s adhatnék erőt az akaráshoz is... de azt nem adhatok. Nem akarhatunk más helyett, akarni nekünk kell megtanulni, mert aki tud akarni, az tud csak döntést hozni - csak az!

Most már értheted zavaros soraim... Nem tudom, mit akarok, ezért döntést sem tudok hozni... régebben ilyenkor új dolgokba kezdtem... új helyre mentem, vagy vissza a régi varázslatosba, új dolgokba kezdtem, váltottam...

Semmit nem bántam meg... és örülök, hogy tudtam váltani ha szükség volt rá... biztosan csak két lábon lehet állni... de ezt az emberek nem értik meg... aki több lábon áll, az kártyavárként éli életét, s folyton csak kudarcok érik... végül egyedül marad.

Már értem... fontosabb az az egy ember, ki ismeri vágyaid, mint száz másik, ki csak álmaidról tud. Ne féljetek, nem alkudtam meg, én hiszek a "vantovábban"... és abban is, hogy jön majd egy szél! Ha mégsem... hát tudok úszni is.

"Vigyázz hogyan gondolkozol, mert az életedet a gondolataid formálják.”(Példabeszédek)

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. szeptember 5., vasárnap

Mágnes, bio, tánc (2008. augusztus 13 - 23.)


Komolyan mondom, be kellene tiltani minden olyan céget, amelyik piramisszerűen terjeszti a "biocuccokat". Ezek az új kor legveszélyesebb szektái (tiszta erőszak).

Aki az egészséget keresi, annak éppen az nincs (tehát beteg).
Aki hitet keres, az hitetlen.
Aki szerelmet keres, annak szerelme nincs...

Beteges, hogy egyesek mennyire biomániások. Lenkei pl. scientológus! Tudtad?

Egész fiatal voltam, úgy hat lehettem. Mágnest kötöttem egyik kisautómra, s egy másik mágnes segítségével próbáltam megfejteni az "örökmozgást" ... nem jött össze. Fel azonban nem adtam... Ezek a mágnesek csuda érdekesek voltak, egyik oldal a másikat ellökte, vagy éppen vonzotta, úgy, mint néha egy-egy kapcsolat... ha az egyik fél negatív, negatívvá teszi a másikat s szétnyomják egymást... vagy ha mindig pozitív... lehet, az agyadra megy :)

Hogy mindig együtt legyen két mágnes - vagy egy pár - okosan kell váltogatni az oldalakat... ez lehet a tánc... két ember tökéletes összhangja akár érintések nélkül is [jön-lök, megy-vonz] tiszta energia... az áram is egy ilyen tánc során keletkezik...

Nos, a mágnesnek is két oldala van. A pozitív oldalra a türelem szó illik, a negatívra a nyugtalanság - vagy - inkább a feszültség? Szeretném érteni a világot, s emlékezni mindenre, amit már tapasztaltam... vagy csak levonni a tapasztalatokból némi következtetést... Néha magam is hullámzom, de másnak csak ritkán vagyok negatív - ezt megtartom magamnak.

"A türelem nem meghajlást jelent, hanem igyekezetet."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. augusztus 25., szerda

Senkit hátra! - György Attila írása


Nálunk szerencsésebb, erősebb, nagyobb népek katonai doktrínájában alaptétel: „Senkit nem hagyunk hátra.”

Többek között ezért erősebbek, nagyobbak, szerencsésebbek. Mert bármilyen romantikusan is hangzik ez az alaptétel: bizalom, lojalitás, hit és hűség nélkül nem lehet építkezni. Ez nem romantika: ez tény.

Voltak időszakok a magyarság életében is, és többnyire ez volt a döntő, amikor senkit nem hagytunk magára. És voltak időszakok, sőt bármennyire is fáj: vannak, amikor magára hagyjuk sajátjainkat. Aztán jó nagyokat csodálkozunk, hogy senki nem vesz már lassan komolyan, hogy következmények nélkül lehet megverni, bezárni, kiutasítani, be nem engedni magyar állampolgárokat, magyarokat, akár államelnököt is, miért is ne.

Jó, ez a múlté – szeretném én hinni ezt, ezért is írom e sorokat.

Jelen pillanatban egy bolíviai, európai mércével börtönnek sem nevezhető helyen tartják fogva Tóásó Elődöt, már több mint másfél éve. Tóásó Előd szovátai, székely, magyar ember, aki mai napig érvényes és elfogadott, sőt érvénytelen és elfogadatlan ítélet nélkül ül egy számunkra közepes amerikai horrorfilmekből ismert helyen.

Tóásó Előd valahogy belekeveredett egy rendkívül bonyolult vagy rendkívül egyszerű történetbe, ahol rajta és egy horvát srácon kívül mindenki meghalt, és jelen pillanatban ő Bolíviában egy „terrorista”, aki Evo Morales életére tört.
Hát, ha valakire nem illik a külföldi, vérprofi államelnökgyilkos zsoldos fantomképe, akkor ez Tóásó Előd. Előd zenélgetett, verseket írt, számítógépeket bütykölt, majd elment egyet a barátaival Bolíviába.
Azóta is ott ül.

A kérdés most nem is az, hogy Tóásó Előd valóban pszeudokommunista államelnököt ment-e gyilkolászni Eduardo Rózsa-Floresszel. Erről már többet írtak, és többet elmélkedtek, mint egy átlagos vidéki könyvtár állománya. Nem. A tény az, hogy Tóásó Előd az égadta világon semmit nem tett, ami bármilyen mérce szerint büntetendő lenne. A tény az, hogy Tóásó Előd jelen pillanatban bolíviai fogoly. Tény az, hogy Tóásó Elődnek semmiféle normális, elfogadható, sőt elfogadhatatlan tárgyalásban sem volt része, az ártatlanság vélelme az ő esetében költői fogalom. Tény az, hogy Tóásó Előd magyar ember kiszabadítása érdekében eddig semmiféle magyar diplomáciai erőfeszítés nem történt.

Kiszabadítása? Még csak egy jog szerinti tárgyalásra sem került sor. Hogy Előd hibás volt-e vagy sem, hogy egyáltalán létezett-e Evo Morales ellen merényletterv, ez sűrű, setét titok, amelyet a legnagyobb rosszindulata ellenére sem tud megerősíteni példának okáért Marcelo Sosa bolíviai főügyész.
Az a bolíviai főügyész, aki félévente bejelenti, ő majd jól eljön Magyarországra vizsgálódni az „Eduardo-ügy” kapcsán.

Ahelyett, hogy Magyarország, ami az erkölcsi minimum, kérné egy nemzetközi, vegyes bizottság felállítását az ügy kivizsgálására. Teszem azt, legyen magyar–horvát–ír–bolíviai. Csak mert így lenne méltányos. Mert mégiscsak lelőttek két magyart, egy harmadik pedig börtönben van. Olyan börtönben, amilyeneken gulágos emlékektől borzadunk el. Ítélet nélkül.

Most nem a magyar külügyet kárhoztatom, éppen ellenkezőleg. Amilyen mostanig volt, tudjuk, szó se róla. Őszintén remélem, az új más.

Az új kellene bizonyítson, és megmutassa: mi, magyarok sem hagyunk hátra senkit. Mi, magyarok, gondot viselünk véreinkre. Mi, magyarok, nemcsak megadjuk az állampolgárságot a magyaroknak: de meg is védjük őket. Mi, magyarok, nem kérünk többet, de kevesebbet sem: méltányos elbírálást és jogszerű elbánást.

Tényleg itt az alkalom bizonyítani. Bolívia elnöke, Evo Morales aztán tényleg nem a kisantant, nem az Amerikai Egyesült Államok, még csak nem is a Nemzetközi Valutaalap. Még csak nem is egy ministránsgyerek.
Ha egy bolíviai diktátor önkényétől nem tudjuk megvédeni a sajátjainkat, akkor aztán tényleg megérdemeljük a sorsunkat. Ennél azért mégiscsak többek vagyunk, többnek kell lennünk.

Tóásó Előd jelenleg egy szigorított bolíviai börtön lakója. Hátrahagytuk. Magára hagytuk.

Csak remélni merem, hogy nem végleg. Önbecsülés kérdése, hogy a magyar külügy se aludjon (erkölcsileg) puhább párnán, mint Előd.

(Magyar Hírlap)

2010. augusztus 23., hétfő

Életet adó könnyek


Olyannyira hiányol nékem,
Mint szikkadt nyári napon
A vizet oly régen látott növénynek
A víz, az életet adó nedű!

S olyannyira szeretlek téged,
Mint a csíki hidegből megtérő
Csontjáig fagyott ember
A tüzet, az életet adó meleget!

S annyira fáj nékem a szívem,
Mint hegynek, melybe gépekkel
Hatalmas lyukakat vájnak,
S fájdalmában is hallgat s könnyezik!

Csak hát az ő könnyei forrásokká,
Patakokká, folyókká lésznek,
S bejárják ezt a pici kis világot…

Az én könnyeim balzsammá lésznek,
S gyöngéden ápolják a
Hosszú évek során, oly keményen
Meggyötört szívemet… itt maradnak,
A nagyvilág nem érdekli őket!

2001.03.05. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Szolidarítás a politikai foglyokkal - Solidaridad a los presos políticos



„2010. augusztus 20., péntek
Két bolíviai képviselőnő szolidaritást vállal a politikai foglyokkal

María Cristina Viscarra és Jessica Echeverría bolíviai képviselőnők ismét meglátogatták a San Pedro-ban fogvatartott politikai foglyokat.

Előddel is beszélgettek, majd Jessica levelet írt nekem, és leírta Előd fizikai és lelkiállapotát. Majd megnyugtatott, hogy figyelni fognak rá, hiszen nagyon messze van a családjától, nagyon hosszú ideje és igazságtalanul, jogtalanul, szabályos eljárás nélkül bebörtönözve.

A két képviselő asszony ezek után rabruhát húzott, és ígéretet tettek a sajtó nyilvánossága előtt is, hogy nem hagyják magukra a politikai foglyokat. Felolvasták a bebörtönzött 19 politikai személy nevét, köztük az Elődét (érdekes kiejtéssel: még mindig problémát okoz a „Tóásó” kimondása).

Köszönöm a két fiatal, lelkes és bátor képviselőnőnek fellépésüket. Ők is tudják, hogy az igazság mindig kiderül ...

Az út nehéz és hosszú, de rajta vagyunk.

Tóásó Edit"
Forrás: http://toasoelod.blogspot.com

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

SOLIDARIDAD A LOS PRESOS POLÍTICOS

Las Diputadas de Oposición María Cristina Viscarra y Jessica Echeverría se vistieron de presidiarias en solidaridad a los presos políticos que se encuentran en las cárceles bolivianas .

"Desde hace aproximadamente dos años el Gobierno de Evo Morales viene encarcelando a opositores sin respetar los procesos y las leyes penales son tantas las violaciones a los derechos humanos que comete este gobierno, que corremos el peligro de acostumbrarnos y verlas con indiferencia... esto no lo podemos permitir" - declaro Maria Cristina Viscarra quien pidió a los organismos internacionales, los profesionales de derecho y los organismos internacionales no quedarse de brazo cruzados.

Mientras que la Diputada Jessica Echeverría denuncio que "el Ministerio de Gobierno y el Ministerio Publico carecen de imparcialidad y transparencia han sido convertidos en el feudo de los hermanos Linera, El vicepresidente ha convertido del Ministerio de Gobierno en una fábrica de delitos y suplantación de evidencias, mientras que el Ministerio Publico es un apéndice del poder político" sentencio Echeverria quien tildo a Sosa de ser títere de los Lineras. Ambas parlamentarias confían en que los demás parlamentarios estarán fiscalizando los diversos procesos a los que están siendo sometidos los presos políticos.

(YouTube: JUSTOBAZAN)

2010. augusztus 20., péntek

A panasz és az államvizsga (2008. június 5 - 14.)


Komoly "tanulásba" kezdtem vagy két hete... - nincs mese - pótolni kell sokmindent... tele vagyok tételekkel... éppen ének tantárgypedagógiát tanultam, mikor arra a következtetésre jutottam, hogy egyre többet és többet tudok... hogy okosodom :) mondom is magamnak: mi lenne, ha minden nap egy-két órát tanulnék? Nem rossz gondolat... annyi óra megy el naponta semmire... TV-t nézünk, merengünk, hülyeségekkel foglalkozunk, vakarózik az ember... és ezek mind órák, nehéz és értékes percek, amiket nem jól használtunk ki... persze kell a "kikapcsolódás" is...

Hozzá kellene szoktatnunk magunkat a rendszeres tanuláshoz. Erre próbálom rávenni magamat. Ez nem panasz... dehogy... nem szabad panaszkodni, az ember húzza ki magát akkor is, ha nincs mit egyen, vagy ha "százdolga" is van, nem a panasz kell erőt adjon... és nem is ettől kell fontosabbnak érezzük magunkat (más sem érez majd fontosabbnak bennünket).

Az emberek, bár sokat panaszkodnak, mégsem szeretik azt, aki panaszkodik! Te sem, én sem, mások sem! Panaszra általában panasz a válasz... így feledünk el említést tenni az életünkben lévő szép vagy fontos dolgokról, így feledjük el a saját JÓ képességeinket... elfeledünk büszkének lenni önmagunkra... megsavanyodunk, s velünk savanyodik a saját kis világunk is.

Látod magad előtt azt, ki mindig panaszkodni szokott? Szürke az arca, reménytelen a tekintete, nem tud őszintén mosolyogni sem... Ezért soha ne panaszkodjunk, hanem legyünk büszkék a képességeinkre! Az önbizalmat magunknak adjuk, nem kapjuk, nem osztogatják, örökölni sem lehet...
"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába."
(perzsa közmondás)

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. augusztus 16., hétfő

Hajnalok, álmok, szamarak (2008. május 18 - június 4.)


Ritka egy idegesítő dolog az, hogy a legyek korábban ébrednek, mint mi emberek... aztán játékosan ugrálnak ide-oda, "beleszagolnak" mindenbe, olyan kíváncsiak, mint néha mi magunk is... zúgnak, zavarognak, s olyan keserűvé teszik a hajnali álmokat, hogy úgy vagy vele, inkább el se aludtál volna... Mit tehetsz? ... Rángatod az izmaidat, később már a kezeddel próbálod elhessegetni őket... addig, míg ki nem megy végleg az álom a szemedből... és mégis... ilyenkor tudod csak igazán, milyen szépet is álmodtál... vagy egyszerűen csak becsülöd azt, amit máskor nem...

Kicsit az emberek is olyanok, mint a legyek... kíváncsiak, zúgolódók, "másokat zavarók" ...
Egyébként régen írtam már itt, elfoglal az életem... próbálom úgy megélni, hogy jó legyen, hogy ne Ő - az élet - éljen meg engem... maradunk tisztelettel egymás iránt, így helyes ez. Így gondolom én.

Közben készülgetek az államvizsgá(m)ra – tanulok -, s csodálkozom azon, hogy mennyire kevés a "ragacs" agyamban... nem akar semmi megmaradni benne, lehet az a baj – persze -, hogy nagyon előre nézek... mint szamár hátán a sóval, 'ki szinte minden lépésével már a patakban jár... az idő s a teher nem létezik számára...

Te tudod-e, hogyan könnyebb az élet? Nézni előre, látni a szépet, a jót, vagy minden lépésedben nyűg, várakozás, szenvedés legyen... ami folyton feszít, felőröl téged s mást is, ki melletted van... Hogyan jobb venni a levegőt? Hogyan szebb a pillanat s az érintés?

Magam sem tudom sokszor, mi számít inkább... talán a patak... amiben oldódik a só... ami egyszerre a remény s a megoldás... mind ezt keressük... s mégis olyan sokan cipelnek terheket végtelen száraz sivatagokon... ha te is így érzed, állj meg. Kár menni tovább. Van rövidebb, egyszerűbb út, van sok patak, van más teher... mindig van más megoldás.

Én a szamár pártján vagyok... talán mert magam is szamár vagyok. Tudod... van szamár, van ló, s öszvér... de mindegyiket a legyek zaklatják...

"Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok." (Francis Bacon)

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. augusztus 15., vasárnap

Buborékok, kérdések és a tányér (2008. május 7 - 17.)


A város fényei könnyen jutottak be a szobába - a függöny nem állta útját -, s a fény, mielőtt a szememen egy utolsó táncával felcsillanhatott volna, még egy pohár vízen is át kellett verekedje magát... - így történt - én láttam, hogy mint jelentek meg a pohár belsejében a buborékok... egyre több és több, és szabályosan helyezkedtek el egymástól, hiszen az életben minden szabályosan történik.

Kétségek, gondolatok, és kérdések nyomták a lelkem a szívem... tudom is én... reggelre értettem meg, hogy a szerelem nem más, mint egy pohár víz buborékokkal... "adott"...van, jön, lesz... s rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Kiönthetjük, s élhetjük "szingli" életünket úgy, hogy közben egy ládikába zárjuk a szívünket, s titkon, és csak ritkán álmodozunk a szerelemről... VAGY befogadjuk, magunkévá tesszük minden részét – letisztulatlanul - buborékostól, s hagyjuk, hogy dolgozzon bennünk, hogy termőtalajjá váljunk általa. Idővel... úgyis letisztul, a gondok a kérdések és a bizonytalanság - mint a pohár vízben a buborékok - örökre eltűnnek.

Én megittam azt a vizet, jót tett izzó testemnek, s most telistele vagyok buborékokkal... minden pillanatra jut egy, minden gondolatra kettő, minden mozdulatra három...

Az ember nehezen határozza el magát valami mellett, de ha határoz, azt őszintén teszi. Igyál te is... de várd meg a reggelt azzal a pohár vízzel, s nézd meg, mint képződnek a buborékok, s érezd, milyen csodás a természet! Minden egyensúlyban van!

Ma eltörtem egy tányért... megszámolható darabra tört... tegnap néhány régen látott barátommal voltam...holnap nem tudom mi lesz.
Választ is kaptam ma egy kérdésemre... Arra, hogy van-e értelme oly sok kérdésre keresnem a választ magamban ...
Íme: "Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Hogy mindig fáj valami... (2008. május 3 - 6.)


Amikor 14 évesen elütött az autó, a levegőben egy pillanatra csend lett... béke, akkor nem fájt semmim... különben mindig fáj valamim, most a fejem... előbb a hasam... Nos, ennek ellenére nem hiszem, hogy "képzeltbeteg" lennék, csak odafigyelek magamra...

A fizikai fájdalom nem jó, de a lelki az nyomasztóbb... így egy szerelmi csalódás... benned van az érzés, de nem tud kiszabadulni, vagy egy vágy valaki iránt, hogy "akarod", vagy "visszaakarod" de nem jön össze, és kapaszkodsz a régi szép emlékekbe (egyik-másik dolgot "az emlékkel" méred össze)... vagy az emlék kapaszkodik beléd a hegyes karmaival, és FÁJ... nem enged, és te sem engeded el őt...

És fáj a hiánya valakinek, vagy valaminek, úgy lennél vele, vagy ő veled, de nem lehet... nem :(

Lépni kell. Van új a nap alatt, s ami még ennél is szebb, hogy a SZÉP - akár a fájdalom - nem múlik el könnyen... "a szerelem bennünk van"... Ébredsz a párod mellett, reggelre nem múlt el az esti érzés... olyan hihetetlen, úgy tudsz örülni... olyan szép az élet, eszedbe sem jut, milyen csúfos vége lehet... DE nem lehet, tudod, most nem, EZ az igazi!... te is tudod, én is, mindenki...

A plafont már nem nézem... a fejem is fáj... nem "keresek", a földet nézem, és az orromon veszem a levegőt, nézek jó nagyokat üresen a "semmibe", s miközben a szavakon gondolkozom, feledem a fájdalmat, a sok régi emléket s az időt, mely most olyan lassan telik... Végülis, az egyik volt pszichológia tanárom szerint az ember akkor lesz szerelmes, amikor az akar lenni... gondolom az "akarat" akar az lenni, ebben nincs logika...

Szerintem a szerelem tiszta logika. És én most logikus vagyok... fene tudja... nem tudom mit írtam egy sorral feljebb, de megint érzek egy fájdalmat...!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. augusztus 9., hétfő

A plafon alatt és fölött (2008. április 26 - május 2.)


Amikor utoljára boldog voltam, az a medence másik oldalán volt, most meg a plafon alatt.

Vannak olyan pillanatok, mikor fekszünk az ágyunkon, és nézzük a plafont, s a gondolataink csak úgy pattannak vissza a plafonról, és ahogy esnek vissza, különösen súlyosak lesznek, nagyon meg tudnak terhelni, valójában nem szabadulunk semmitől...ám a tekintetünk szabad...s olykor oly csodás dolgokat látunk a plafonon át...vagy oly rosszakat...de a csoda mégis a plafon alatt van...a csoda, vagy a boldogság, vagy a rossz, a jó...minden.

A gondolatok s az érzések bennünk születnek - bennem, és benned -, ám a plafonon át válnak szabaddá, s olykor hajlamosak vagyunk a magunk "szabadulását" – is - éppen a plafonon át keresni...

Vak, aki nem látja, hogy a plafon alatt vannak a csodák, a szép dolgok, azok, amikért érdemes élni... egy tapintásért, egy ölelését, egy csókért... egy ártatlan titkos szóért, amit ha kimondunk – mégiscsak - megkönnyebbülünk.

Van, hogy néha ki kell mondani a dolgokat... a kezdetet jelentő nagy szavakat, és a véget jelentő rövid velős szavakat. Én most boldog vagyok, mert a plafon alatt találtam meg a mesét... igaz, néha nem értem, de úgy hallgatom, mint kiskoromban a bakeliten... Bármilyen hihetetlen, az is tele volt érzésekkel, és én egy pillanat alatt meseországban éreztem magam... mint ahogyan most is a napokban. Sok ilyen mesét akarok még, de csak egy mesélőt!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. augusztus 4., szerda

A szép és a telefon (2008. április 19 - 25.)


Emlékszel még, milyen volt az első SZÉP, amit láttál? Mondjuk az első lány, aki elvarázsolt... vagy a fiú, akiről álmodoztál... igaz, emlékszel? Vagy amikor a hangját meghallottad, az is szép volt, és a tapintása akár a kasmír, bár ragadt volna hozzád... olyan érdekes... aztán láttál szebbet... talán, vagy nem... de érdekes ez... a szememben a SZÉP varázslatos, és minden mást is széppé tud tenni...a "világunkat"...

Szép volt az első mobilom is. Örültem, mert elérhető lettem, és mert én is tudtam telefonálni, mert semmi baj nem történhetett, és ha történt is, volt – ugye - mobil... milyen fura, mikor kicsi voltam még, s az erdőben tekeregtem, jól megvoltam mobil nélkül is... de mások is, baj nem volt több akkor sem...


Most nem szeretem már a telefonom, csak kijelentenek, kérnek, vagy diktálnak benne, olyan kevés volt a jó szó, az érdektelen érdeklődés... no persze örülök a kedves üzeneteknek!

Szép volt az írás... levélben... olyan nagyon örültünk egy-egy igazi levélnek, amit a ládából vettünk ki... most meg a nyers sms, vagy az e-mail... vagy akár ez a napló is… jaj szegény fejünk... mi marad szép nekünk? Ha ma megtetszik valaki, sms-t ír, vagy azt sem...de levelet? ... azt nem... igaz ... a posta is megbízhatatlan... mint minden.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. augusztus 2., hétfő

A hajam (2008. április 8 - 18.)


Nos... most már sapka nélkül járok. Nem volt mit tenni... le kellett venni :-)

Csuda érdekes ez az élet... olyan, akár a haj, néha hosszú, néha rövid... van, akinek szép, van, akinek nem, és van, aki széppé teszi, és van, aki hozzá se ér... csak él, és ennyi.

Sokan itt Debrecenben azt mondták, hogy jó a hajam, ezt persze jó hallani, de néha nehéz hinni is...persze...hát hány ember életéről állítottam azt, hogy jó...ő azonban ezt nem fogta fel...no, haj ide, vagy oda... most már voltak pillanatok, amikor egy-egy utcai kirakatban megtetszett az én fejem is - hogy a kirakatban mi volt, azt nem tudom - és persze napszemüvegben voltam...azon át, minden más...minden...

Most szebb az élet, a lelkem is boldogabb, az erő is új bennem... csak sütne többet a nap, és nőne gyorsabban a hajam... na jó. Az utóbbi napokban picit tán meg is fáztam, még "szipogok"... Az iskolában is rendben mennek a dolgok, diploma is lesz, minden. Soha nem volt okom panaszra.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. augusztus 1., vasárnap

Az idő s a csettintés (2008. április 1 - 7.)


Emlékszem egy hideg bözödi reggelre...reszkettem, de reszketett velem minden, talán még a halak is a tóban...
Körülöttem csak a nedves, sáros fű, s köd...olyan köd, aminek hal szaga volt, hideg hal szaga.

Annyira vártam s vágytam a napot, mint az öregek a jó egészséget, aminél - mint tudjuk - nagyobb kincs nincs!

Az első sugarak olyan élesek, és vékonyak voltak, hogy szétvágták az időt...így lett nappal az éjszakából, s ez fakasztott mosolyt a hidegtől aszott arcomra, de még a nedves cipőmben is felmelegedtek a fagyott lábujjaim! Ekkor értettem meg, hogy az idő nem más, mint élmény és élmény...és a kettő között nincs semmi.

A legutóbbi találkozásunk -mitöbb- közös élményünk óta nem telt el semmi idő! Egymásnak sosem öregszünk meg...előttünk az idő! Bármikor elkezdődhet valami... az idő ilyen értelemben nekünk -értünk- dolgozik!

Nos, ha lenne egy lehetőségem, s egy csettintésemre az idő megállna...akkor is bajban lennék, hiszen nem tudok csettinteni!

Az utóbbi héten néztem a szerelmes párokat, házastársakat. Olyan hiányérzetem volt, mint régen mikor szintén egyedül voltam...de az idő régen is nekem dolgozott...s mindig hozott a sors valamit, néha jót, néha kevésbé jót! Nem panaszkodom, inkább reménykedem, s türelmesen várom a pillanatot, mert tudod...a pillanat édes és örök... ha beleszorulnak dolgok.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. július 25., vasárnap

Napszemüveg, névnap (2008. március 25 - 31.)


Amikor Szejkén szerelmes lettem – emlékszem - volt napszemüvegem...no, nem mintha ez számítana... de mindenesetre nagyon sütött a nap, meleg volt. A szívemben kialakult érzések ismeretlenek voltak, és a levegő...ó, az különösen nehéz volt, illatokra nem emlékszem.

Eltelt pár év...az az érzés, ami akkor kerített hatalmába, úgy él bennem, mint a fény, ami a víz tetején játszott...sokszor láttam hasonlót, és sokszor éreztem is hasonlót...de nincs két egyforma dolog!

Nos, most nincs napszemüvegem...sosem találtam igazán jót...csak két ilyen volt, azokat elhagytam...látod, így marad el a szerelem is... tehát – most - kitaláltam, hogy vennem kellene egy napszemüveget...lehet ha nem süt szemembe a nap, jobban fogom látni a jeleket...mert nem látom, tényleg...és a hajam is, már-már mosolyt csal arcomra, amint a vége "felkunkorodik", de még nagyon fura a fejem, nem szeretek tükörbe nézni.

Nos, a névnapom... sosem tudtam, melyiket ünnepeljem...igazából nincs is ennek jelentősége az életemben...Fiúka vagyok, Fiúka a nevem...mint ahogyan a versemben is írom.

Tudod...én is tudom, hogy a régit nem lehet megélni újra...de amíg nem jön az új...mégiscsak a régire vágysz...a lelkedben is az csók él tovább, ami a legelső volt, és az az érintés is... nem fog kétszer ugyanúgy kirázni a hideg... csak a zsibbadás a régi a végtagjaidban...és a várakozás ... de még a remény sem...az is mindig más...vibrál benned, de nem tudod őszintén hinni, hogy az első – egyedi - élményedhez lesz újra hasonló...legyen ez szerelem, vagy csak egy érintés, vagy egy kép a fejedben, mikor ráleheltél a hideg ablakra, és egy szívet rajzoltál a lecsapódott leheletbe...

Minden más lett...úgy eljárt az idő felettünk, és a régi szép emlékek egészen belénk kövesedtek, nem is könnyű cipelni...öregségünkre sem szokjuk meg tán, folyton csak lassítanak bennünket... amíg a végén... – hát - meg nem állunk.

Remélem, holnap sütni fog a nap...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. július 24., szombat

Fellépések, gyengeség (2008. március 12 - 24.)


Március közepe...igazi tavasz, napsütés, fellépés, tavaszi fáradtság, gyengeség. Ilyenkor a fiúk és a lányok izgalomba jönnek akár a darazsak, ha bolygatni mered a fészküket. Egyszer valamikor 9 évesen az erdőben egy botot emeltem fel a földről, melynek végén darázsfészek volt...csak 11 csípett meg, de a hajamból majd 20 darazsat szedtünk ki...rohantam, csapkodtam magam... Olyan izgalom volt bennem, mint ilyenkor tavasszal, ha egy lány elvarázsol...persze most vigyázok, meg ne csípjenek :-)

Szóval ha veszek egy nagy levegőt én is beindulok... Ez a tavasz. A fellépéseim most is emlékezetesek voltak. Tenyőn esett...ahogy szokott, de ezért élmény! Törökszentmiklóson, Kőteleken már sütött a nap...amikor a Nemzeti dalt énekeltem, Vikidál mellém lépett, és együtt énekeltünk, igazán nagy élmény lehetett a helyieknek, a fogadás meg egyenesen fantasztikus volt, ha hívnak még, szívesen megyek vissza oda is. Aztán Debrecenbe is mennem kellett, de onnan már legyengülve, betegesen tértem haza...tavaszi fáradtság.

Remélem, ez a tavasz bővelkedik majd szép dolgokban...olyan szép és kedves dolgokban, mint amilyen kedves tud lenni egy csepp méz a darazsaknak...mely olthatatlan vágyat ébreszt bennem, melynek illata megbolondít, mely elvarázsol, és felkavar. Szép, mikor a szél leveleket emel a magasba, szép mikor a szerelemtől a fellegekben jársz...s képtelen vagy a sáros földre lépni!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Részlet Magyarosi Árpád 2008. március 14-i tiszatenyői fellépéséből:

2010. július 20., kedd

Ne sírj, mert szeretsz engem

Speciális Olimpia - Kecskemét - 2007.


„A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem."

Szent Ágoston

2010. július 17., szombat

Vakkantás (2008. március 10 - 11.)


Késő este Mazsola beleugatott a csendes éjszakába...és a vakkantástól jött egy gondolat...
Az élet az éjszaka...én meg egy vakkantás az életben...hmmm...

A vakkantásra nem jött válasz...Én...én milyen választ kapok? ...Kapok? Végül levettem a pórázt Mazsoláról, hogy szabadon rohangáljon – kedvére - igen...

Sokszor vágyom én is erre...csendes éjszakában rohanni szabadon bele a nagy semmibe, aztán megpihenni, s hazatérni egy szerető, megértő, gondoskodó ölelésbe. Sok is ez talán... azonban annyi bizonyos, hogy Mazsola ezt kapja minden egyes nap! ...és őszintén, semmit nem kérünk cserébe...

Látod ez a különbség, mi mindig várunk a másiktól valamit: ADJ-ADJ - ezért kapod EZT-AZT cserébe...cserébe...
(Így lesz a szép fehér télből sáros tavasz) s a végén ha meguntuk ezt a játékot, s más-más utakon járunk már...rájövünk, hogy magunkból csak a rosszat adtuk...elmaradt a gyengéd érintés, a megértő pillantás, az önzetlenség... Igaz?

Mikor egyedül vagy, akkor érzed azt, hogy mennyi szép van benned, s nincs kivel megosztanod...

Legszebb az ősz...mikor diót rázhatsz le a fáról, s a szomszéd óvatosságra int. Megjelennek az időtől ráncos leveleken az élet színei, s te markodba vehetsz egy csomó életet...magát az elmúlást...hiszen az élet nem más, mint színes elmúlás.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. július 11., vasárnap

Március eleje "a pillanat" (2008. március 2 - 9.)


A várakozásoknak megfelelően március eleje nem is volt annyira meleg...hiányzik a hóvirág a kertből meg a "bigyirik"...de megvagyunk. Olyan volt ez az első hét, mint az ólom. Szürke. Lágy. ...lágy...formálható...egészen érdekes...olyan hangulat ihletett írásra, mint régen, mikor alig láttam értelmét az életnek, vagy a létemnek... Tudod, mintha fekete, sűrű, ragadós szurok bugyogna benned, és égetne, ki akarna tőrni belőled, de te nem akarod...nem akarod, hogy a szürkeség, és a fájdalom ráragadjon más dolgokra is, hogy aztán máskor mikor tiszta lesz lelked, bepiszkítson... hazudjunk csak...olyan jó néha hazudni magadnak azt, hogy minden jó, és szép, és nem venni tudomást az ellenkezőjéről...az élet a drogom...az életem a "szer"...ettől az élettől jövök kábulatba, ezért olyan drága minden pillanat ami jó, ami szép...

Szóval hülye egy hét volt...pont olyan, amire vártam...de most így utólag...mindegy...mert ennek is vége, vége.

A dolgok véget érnek. Minden, nincs kivétel. Semmi sem örök. Minden csak idő kérdése...eljön a vég. ...nem is ezért kell alkotni, tervezni, létrehozni, hanem az érzésért, mert az tovább él a pillanatban...igen...a pillanatban...azt adtam másoknak, és azt kaptam másoktól...pillanatot, értékesebb a kenyérnél s a víznél is, mert a pillanatra emlékszem, és te a pillanat része vagy, "beleszorultál" -akkor- ... -ott- ...így maradtál meg nekem, és így maradok meg én is neked. Remélem.

Ez a hét is egy pillanat volt, de ebbe fájdalom és magány szorult.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. július 8., csütörtök

Az Európai Külügyi Szolgálat segítheti Tóásó Elődöt - nyilatkozta Gál Kinga


Zöldjelzés a Külügyi Szolgálatnak - Gál Kinga és Schöpflin György sajtóközleménye
OS-MTI közlemény, 2010. július 8.

Az európai diplomáciai szervezet körüli vita főbb kérdései az új intézmény politikai elszámoltathatóságára, demokratikus ellenőrzésére, költségvetési felügyeletére valamint átláthatóságára vonatkoznak. Schöpflin György a téma kapcsán kiemelte, hogy fideszes képviselőtársainak is köszönhető, hogy az uniós diplomáciában a tagállamok arányos képviseletére, azaz a földrajzi egyensúly elvére való hivatkozás végül bekerült a dokumentumba.

A korábbi egyeztetések során a Bajnai-kormány, Magyarország érdekeivel ellentétben, a földrajzi egyensúly elvét – passzivitásával - elmulasztotta hangsúlyozni.
"Az arányos képviselet elvének alkalmazásával a magyar külpolitika súlyának megfelelően járulhat hozzá a közös európai külkapcsolatok formálásához" - emelte ki Schöpflin György.

Gál Kinga üdvözölte, hogy a jelentésnek köszönhetően az emberi jogok érvényesítése kiemelt helyen szerepel az Európai Külügyi Szolgálat feladatkörében. A néppárti politikus azon elvárásai kerültek a kompromisszumba, melyre még egy júniusi plenáris ülésen felszólalásában hívta fel Catherine Ashton Külügyi Főképviselő figyelmét. "Az emberi jogok védelme olyan fajsúlyos kérdés, amelyet az Európai Külügyi Szolgálat struktúrájának kialakításakor és tartalommal való megtöltésekor különösen hangsúlyozni kell. A szervezet felépítésekor az ún. "emberi jogi mainstreaming" elvét szükséges alkalmazni" - fogalmazott Gál Kinga.

Az EP-képviselő szerint mindez konkrét lépéseket is jelenthet, mivel az EKSZ esetleg segítséget tudna nyújtani az emberi jogaiktól megfosztott uniós állampolgárok ügyében való eljárásban is, így például Tóásó Előd bolíviai ügyében.

Gál Kinga és Schöpflin György üdvözli, hogy az Európai Külügyi Szolgálat felállításáról az első kompromisszum a mai napon megszületett, így az új európai diplomáciai testület megkezdheti működését. Azonban, mint a fideszes politikusok hozzátették, a teljes egyezség korántsem zárult le, és több kényes részlet megvitatása még hátra van.

Kiadó: Magyar Néppárti Képviselőcsoport, Európai Parlament

2010. július 6., kedd

Tavasz (2008. március 1.)



Nincs igazán szép idő...régen ilyenkor még tél volt...

Panaszkodhatnánk: olyan gyorsan változott meg a világ az utóbbi években, hogy az felfoghatatlan, és nem tesz semmit a világ, mert akik tehetnének, azoknak csak a pénz számít...

Az élet igazságtalan, de ettől ÉLET...azért a természetért kár...északra kell költözni...északra.

Alsós korunkban március közepén hóvirágot szedtünk a tanítónéninek, pedig nem érdemelte meg :)

De ilyen a világ ma is... én sem érdemeltem meg, hogy egyesek szeressenek, és látod... mégis...aztán minden más lesz, minden.

Éjszakánként nem tudok aludni...hajnalra koppan csak le a szemem...vagyis jön az álommanó, és sajnál meg azzal az álom-porral, de nagyon sajnálja.

Na, tehát március... vajon hányunk életében lesz ez a hónap tavasz? És mit hoz majd a tavasz? ...Szerelmet, vagy a fák forradalmát?

Vagy semmit?


http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. július 4., vasárnap

Fényt ide!



Mint bús legény ballagok…
Az emberek nem vesznek észre…
Fényt akarok…nem értitek?
…különben mindennek vége!

Emberek ballagnak komoran,
S bámulnak vakon előre…
Fényt ide… a sötét nem jó,
Többet nem kérek belőle!

Eljön az est… sötét lesz…
Az emberek nem vettek észre…
Már nem kell a fény…
Most már mindennek vége!

2000.12.07. Bp.


http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

2010. július 3., szombat

A február általában... (2008. február 3 - 29.)



Többnyire Budapesten voltam/vagyok... láttam a barátom fiát, hazajött egy másik barátom a világ másik végéről... hát szóval van mit pótolni, hiszen sok-sok barátomat nem láttam egy ideje...

Különben 3 óra leforgása alatt két bicikli romlott el alattam... az egy hülye este volt... vajon mit gondolnak az emberek, amikor nézik, hogy valaki "kézenfogva" sétál a biciklijével? Hogy lopta, vagy hogy nem is tud biciklizni?

... Már gitározom is néha... igaz, keveset, de valami nem jó... asszem nem tudok énekelni, zavarnak a szomszédok, vagyis, én nem akarom zavarni őket, hülye egy helyzet, lehetnék "érzéketlenebb". Jókat beszélgetek anyummal a bölcsis, ovis koromról... szép volt az az idő, nyugodt, békés, felhőtlen. Vannak emlékeim, egy-két éves koromból... tiszták, még a levegő szagára is emlékszem, mi lehet a magyarázat?

És sok rossz évet feledtem el sikeresen, arra sem emlékszem, mennyire volt rossz, de akkor – tudom - nagyon az volt... Kerestem az élet értelmét... asszem minden ember ezt teszi - és amikor valaki rájön, akkor az élet "likvidálja"... talán ezért halnak meg az emberek, hogy ne mondhassák el nekünk, hogy mennyi hülyeséggel foglalkozunk, miközben elfeledünk törődni egymással, és főleg magunkkal!

Negyedikén volt a születésnapom... tehát végülis február az elmúlás, a kérdések, meg az emlékek hónapja volt, válaszok nélkül... talán így helyes.

Majd a március... talán... más lehet...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. június 30., szerda

A kutyák nem hazudnak (2008. augusztus 6 - 12.)



Nem tudom, hány csillag van az égen, azt sem, hogy hányszor hazudtam már kicsit-nagyot embertársaimnak...és azt sem, hogy nekem hányszor hazudtak... talán ami leginkább érint, az mindig a "tegnap"... Te ölelted, Ő mondta, hogy szeret, s közben másra gondolt...oly sokszor gondoltam én is másra MÁSKOR ... ám a gondolat nem okoz fájdalmat, csak ha tettek vannak mögötte...

Nézd, én megértem a darazsat, ki nyakamba csípett, mikor lekvárt főztünk egy meleg nyáron...és megértem a disznót is, ki menekülni akart a vágás elől, s futtában patáit mellkasomba vágta...és értem az embert, ki részegen ütött el egy zebrán ...még a világ zűrzavaros dolgait is megértem, s elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok...

De nem értem meg azt az embert, kivel megosztod titkaid, kit az égig emel lelked, kivel jövőt látsz, s kinek a gondolata is felér a boldogsággal...nem értem, hogy egy ilyen ember honnan veszi a bátorságot, hogy a szemedbe nézve hazudjon...

Nem is baj...a hazugság csak egy matrica... előbb-utóbb elmarad ... de hogy visszaéljen szerelemmel teli bizalmaddal, s hülyének nézzenek...az érthetetlen.
Ilyenkor az van az ember fejében... - miért hittem úgy benne...miért láttam benne AZT... ?!?!

Az álmok szépek voltak...szépek: kezed a kezemben - talán csak ott volt őszintén "benne"- s én Ő benne ... de lyukas volt a marka, s kiestem belőle!

Én lyukas garas.



József Attila: Ne bántsd

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
gyámoltalanul lóg alá a széken -
annak karján, ki szereti,
csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

Dobd le - a háta legyen ujra görbe,
lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a szép növésü, kedves
lányok ölébe - oly illőt ölelgess,
ki kapkod, fúl vágyad után
,
mint zivatarban zengő jegenye!

1936. nov.-dec.


http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. június 26., szombat

Egy csillag (E-hez, valamikor 2000-ben?)



Egy csillag vezérli már meginoghatatlan,
Szertefoszló, önző vágyadat.
Némán karodban, szótlan,
Megbódultan, ölemben ringattalak...

Szó takarja már hangod, álmatlan
Felhő, sodró végzetébe lép,
Mint esőt ontó képzet,
Testemet szÍvárványként tépi szét.
Kiomlott hangulat éltet, házam lakatlan áll,
Szárnyam reszketeg, izzó ingovány.
Visszfényem jő elő, csontom tőrbe néz,
Összezárja vére halálommal két szemét.


Horváth Lívia

2010. június 24., csütörtök

"Egész(hülye)ség" - 2008. július 26 - augusztus 05.


Régen nagyapám a korpát a moslékba keverte, és a disznóknak adta... Ma a korpából kenyeret sütnek, és "bio" termékként eladják...sőt...a fa ledobta magáról a gyenge termését – összeszedtük - abból lett a pálinka... Ma ilyen "beteg" almát, körtét, stb. vehetsz "bio" termékként - jó drágán!

Az emberek megbolondultak... keresik az egészségüket, "biocuccokat" vesznek, "művitaminokkal" tömik magukat, "energiavarázslóktól" kérnek tanácsot, akik - az orvosoknál is okosabb - diagnózisokkal szolgálnak...pénzért... vagy telefonon keresztül várják a gyógyító hatást - interaktív energia ...

ÁLLJ!

Az öregek pálinkát ittak, szalonnát ettek, zsírt-zsírral...bort ittak, s tán azt (is) prédikáltak... csak tudod mozogtak...izzadtak a munkától...nem egy széken élték az életüket, nem a TV-t, vagy a monitort bámulták, nem volt gond két kilométert gyalogolni... hát hová jutottunk? Az öregeknek nem volt kalória problémájuk...nem léteztek azok a betegségek amik most... és csak a Döbrögi-félék tudtak nagy pocakot magukon ...

Te gondolkoztál már azon, hogy mozognod kellene? Mozognod! Kevesebb "műbort" innod - egyáltalán alkoholt -, vagy ne dohányoznál...vagy ne görcsölnél hülyeségeken, ne betegedj meg a részletektől... mielőtt az ál-biohitre térnél, gondolkozz...

Hülye időt élek én is...az idő játszik velem...öregszem, már az arcomon is látom... kellene még vagy 3 hónap...beleilleszteném ebbe az egybe, hogy a hónap végére tisztábban lássak mindent, s igazán okos döntést/döntéseket hozzak...mert nem vagyok biztos abban, hogy akarom azt, amit akarok...ill. nem azt fogom tenni amit akartam - az élet ilyen - (van vitamin bajra/búra/bánatra -is-)...

“aki egészséget hajszol, előbb-utóbb betegségbe hajszolja magát”

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

2010. június 9., szerda

Bolívia ellenzéke harcol Tóásó Elődért - és az igazságért!



2010. június 8. kedd

2300 személy írta alá a nemzetközi vizsgálatot kérő petíciót Bolíviában kevesebb, mint 24 óra alatt, adta hírül a „Comiteé Pro Santa Cruz” civil szervezet vezetése.

Csodálkozva kérdezik, hogy Magyarországon miért nem csatlakozunk a kezdeményezéshez.

Nem igazán értik, hogy miért nem fontos nekünk az igazság, miért nem fontos, hogy kiderüljön, hogy miért ölték meg Rózsa Flores Eduárdot, Magyarosi Árpádot és Mike Dwyert.

Nem értik, hogy miért nem fontos az, hogy az ártatlanul börtönben raboskodó Tóásó Előd kiszabadításában részt vegyünk.

Őszintén választ adtam. Mert mi, magyarok, ilyenek vagyunk.
Nem törődünk egymással, nem érdekel más problémája, sorsa.
Csak okoskodunk, és vélt információk alapján ítélkezünk, döntünk emberi sorsokról.

A szervezet által megküldött fényképek magukért beszélnek: az ellenzéki vezetők írták alá elsőnek a dokumentumot, majd indiánok, fehérek, meszticek, szolgálatban lévő rendőrök, politikusok, diákok, és sokan mások.

Továbbra is várom azt a pártot, szervezetet, aki úgy érzi, hogy képes mögém állni: a hazai és erdélyi, igazságot kereső emberek mögé.

Aki szeretné az igazság kiderítését.

A nemzetközi vizsgálatot.

Akinek van néhány aktivistája, akivel kimehetünk az utcára aláírást gyűjteni.

Tóásó Edit
06-20-530-1597