2010. április 30., péntek

Utolsó írása - “Amé ser como un niño..."




2009. március 03. - 19. "Tudom, hogy minden szép ami természetes..."

Imádtam gyermekként a patakban lenni, annyira csodáltam azt a világot ami folyton sodródott. Varázslatos volt mindent, különösen a víz csillogása, csobogása. Esténként, fülemben a patak dallamával feküdtem, reggel azzal ébredtem. Őszinte csodálattal tartottam markomban a kifogott apró halakat.

Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim... Azonban leginkább az volt szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m).

Láttam már pár patakot, folyót... szép Székelyföldön...s határain, Erdélyben, Magyarországon, távolabb is... de nékem a legszebb mégis az a patak, amit úgy neveznek sokan otthon, hogy "Szováta vize"... ott fogtam ki az első halakat kézzel, bottal, hálóval... ott építettünk gátat, abból ittunk, az volt a szent kenete minden egyes napnak.

Van is egy mondás, mely szerint az egy Isten előbb Székelyföldet teremté meg, s mikor látá, hogy az mennyire szép, akkor megteremté köré az egész világot.

Egy ókori görög költő szerint (Anakreón) "az Istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget"... a magyar lányokkal lehetett a legkegyesebb... mert az Ő szépségük máshoz nem igen fogható! Láttam már pár nemzet lányait, s nem firtatom egyiknek sem szépségét, hiszen mondják is... "minden szép ami természetes"... de a magyar lányok tényleg a legszebbek a világon!

Úgy gondolom, a szépséget közvetlenül a környezetünk határozza meg, amiben élünk... s hogy értsd -mire gondolok- azért a legszebbek a mi lányaink, mert a mi hazánk is a legszebb a világon. Lehet, elfogult vagyok... kicsit... talán nagyon is, de pár fokkal jobban szeretem az otthonit mindennél! Ha nem így lenne, nem akarnék hazamenni, megelégednék más patakokkal, más hegyekkel, más levegővel, s más lányokkal is... s más nyelven próbálnám dicsérni mások szépségét... ó nem, ez egy rossz álom lenne... nekem az otthoni kell, mert nekem annál semmi sem szebb a világon. Azok a szemek úgy csillognak, mint a patak, s a testek oly kacéran mozognak, mint az ügyes kis halak... ha be is hunyom szemeim, a te képed -te szépség- mégis bennem marad!

Maradok továbbra is őszinte magamhoz, nemhiába dicsérem a napot ...


“Amé ser como un niño en el riachuelo, admiré tanto el mundo que era como si estuviera deslizándome constantemente en él. Todo era mágico, particularmente el brillo del agua, su chapoteo. En los anocheceres, poso mi oreja en la melodía del riachuelo, y despierto con él por la mañana…”
..........................
“Creo eso, nuestro ambiente define directamente la belleza en la que vivimos... y esto lo entiendo - lo pienso - porque lo más hermoso en el mundo es nuestra patria (Hungría) ¡Tal vez, soy parcial... un poquito ... tal vez muchísimo, pero me gusta el hogar más que todo esto con un par de grados! Necesito mi casa porque nada es más hermoso en el mundo para mí. ¡Aquellos ojos brillan tanto, que el arroyo, y los cuerpos como ellos que se mueven coquetamente, como el pequeño pez simpático ... si cierro mis ojos, tu imagen, tu foto - la belleza se queda en mí después de todo! Me he abandonado en el futuro honesto. Ruego que no haya sido por nada”

AMIÓTA…


Amióta a fiamat meggyilkolták, álmaimban nem tudok repülni.

Mit jelent az, ha valaki álmában repülni tud?

A népi bölcsesség szerint: hosszú élete lesz.
A pszichológus szerint: a repülés a lélek szárnyalása oda, ahol nincsenek terhek, és könnyű minden.

Azelőtt - álmaimban - mielőtt még valami „rossz” történhetett volna velem, egyszerűen felrepültem, elrepültem. Így mindig sikerült is elmenekülni a „rossz” elől, gyerekkorom óta. Mindig. Soha nem értek utol, soha nem zuhantam le. Legfeljebb csak felébredtem.

Mostanában másznom kell keserves fáradtsággal magasra, még magasabbra, hogy megóvjam magam. De néha mégis majdnem elkap a „rossz”.

Eddig mindig sikerült felébredni. Eddig…

A valóságban azonban - ébredés után - egy sokkal nagyobb „rossz” vár!
Ami elől nem tudok elrepülni, nem tudom magamat megóvni.
Ébredés után a „rossz” azonnal elkap, és a pillanat törtrésze alatt maga alá gyűr.

Az álom sokkal jobb, mint a valóság: ott találkozhatok, beszélhetek vele, mintha mi sem történt volna! Mintha meg sem történt volna a hihetetlen borzalom!
…………………….
Nyolc hónap után először tudatosult álmomban, hogy meghalt.
De…legalább ismét visszajött, és beszélni is tudtam hozzá…élt…

Nagyon sírtam.

Kimondhatatlan szeretettel fogta a két tenyerébe a kezem, és csókolta, csókolta…mintegy bocsánatkérőn…
Nem szólt semmit…de a keze valószerűtlenül fehér volt, és hideg…jéghideg…

Zokogva ébredtem, és azonnal ott termett a borzalom, a „rossz”…

Egy éve számomra a „soha” és az „örökké” is valós értelmet nyert…

2010. 04. 30.

SEGÍTSETEK TI IS!


KEPES ANDRÁS dedikált könyvére licitálhatsz!
(ITT: elnijofiuka@gmail.com)



Kedves Barátok, Ismerősök, Jóindulatú Érdeklődők!

Lassan egy éve már, hogy megtörtént a hihetetlen és elfogadhatatlan szörnyűség: 28 éves gyermekemet, Magyarosi Árpád Fiúkát kegyetlen, bestiális módon kivégezték a bolíviai Santa Cruzban.

Halála borzalmas volt: az órákon át tartó agonizálás után megfulladt a tüdőlövés során légcsövébe került vértől. Előtte brutális módon megverték, összerugdalták, megkínozták. A kapott 7 lövés egyike sem volt halálos: ha elszállították volna a közeli, 200 méterre levő kórházba, az élete menthető lett volna, ehelyett azonban szándékosan megvárták, míg meghal.

Az elmúlt hónapok alatt - a történtek tekintetében - az igazság közelébe sem kerültünk, a miértekre semmiféle választ nem kaptunk. A korrupt, hatalomvágyó bolíviai kommunista kormány (a rájuk jellemző, szokásos módokon) nem létező, kreált bizonyítékokkal próbálja igazolni aljas tettét, nem riadva vissza újabb gyilkosságok elkövetésétől, vagy hazugságoktól, megfélemlítéstől, fenyegetéstől, a „koronatanúk” lefizetésétől vagy kényszerítésétől, börtönbe zárásától sem.

Az ügyben eljárást fogok kezdeményezni az Amerikaközi Emberi Jogi Bizottság előtt, előtte azonban a helyi – bolíviai – jogorvoslati lehetőségeket (a Legfelsőbb Bíróságig bezárólag) ki kell merítenem.

A Bolíviában egyre erősödő diktatúra eredményeként mindeddig hiába kerestem bolíviai ügyvédet, aki Fiúka gyilkosainak kézrekerítésére Bolíviában a pert elindítja. Most mégis jelentkezett valaki, aki a kezdeti költségekre és a munkadíjára 3.000 USD-t kér. Tudom, ez nem nagy összeg pl. egy 100 milliós végkielégítéshez viszonyítva, csak nekem elérhetetlen, mivel még mindig a temetés költségeivel, a boncolás, valamint az erről készült jegyzőkönyv fordításainak költségeivel bajlódok.

Az, hogy Fiúka meggyötört, meggyalázott teste itthon nyugodhat, egy megtörtént csoda, mely jórészt a nagylelkű adományozóknak, valamint a Magyar Vöröskereszt (az adományok gyűjtésében kifejtett) hathatós segítségének köszönhető, és meg is köszönöm ismét mindenkinek.

Fiúka lelke azonban nem tud megnyugodni, mert életében az egyik dolog, ami foglalkoztatta: hová lett az igazság?

Most tehát (megköszönve azoknak, akik újra támogattak) ismét egy csoda beteljesítésére kérem mindazokat, akik velem együtt szívszorongva várják, hogy az igazságra fény derüljön, és egy kisstílű, véreskezű dél-amerikai gazember, a kommunista diktátor Evo Morales - aki egy másik gazember, Hugo Chavez oldalszelében lavírozva követi el (egyelőre büntetlenül) az emberek és az emberiség elleni bűntetteit -, és gyilkos bandája felelősségre vonása elkezdődhessen.

Pénzbeli támogatást a következő számlaszámokra szíveskedjenek eljuttatni:

Belföldről:
OTP 1177 3119-0005 5268-0000 0000
TÓTH MÁRIA

Külföldről:
IBAN: HU49 1177 3119 0005 5268 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1113 BUDAPEST BARTÓK B. U. 92-94.

DEVIZA:
IBAN: HU06 1177 5056 4123 8013 0000 0000
BIC(SWIFT): OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1052 BUDAPEST DEÁK FERENC U. 7-9.

Szívesen fogadnék egyéb felajánlásokat is: értékesebb (pl. aláírt) könyvet, festményt, CD-t vagy egyéb tárgyat, melyet licitálásra bocsájtanék (e-mail címem: elnijofiuka@gmail.com).

Arra biztatok előadókat, együtteseket, zenekarokat, hogy (lehetőségeik szerint) szervezzenek Fiúka emlékére előadásokat, és ezek bevételének egy részét – vagy egészét – is felajánlhatnák a cél érdekében.

"A világ egy életveszélyes hely. De nem is annyira a gonoszok miatt, akik alakítják, hanem inkább azok miatt, akik tetteiket elnézik, és engednek nekik." - mondta Albert Einstein.

Kérek mindenkit, aki teheti: ne engedjen a gonoszoknak, és segítsen abban, hogy a világ mindenki számára egy jobb, biztonságosabb és igazságosabb hely legyen.

MERT ÉLNI JÓ!

Budapest, 2010. március 20.
Magyarosi Árpád (Fiúka) anyukája, Tóth Mária

2010. április 29., csütörtök

Nyugodj békében, drága Árpád!


Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme.”

A te életed a jóságról, a szeretetről, a vidámságról, az optimizmus fontosságáról szólt és nem csak egy morzsa vagy sugár erejéig. A te sorsod könyvének sokkal-sokkal hosszabbra kellett volna íródnia!!!

Nagyon hiányzol! Sokszor azon veszem észre magam, hogy kezemben a telefonnal a te számodat akarom hívni. Olyan jó lenne, ha visszajöhetnél!

Nyugodj békében, drága Árpád!

Lilla

Késő lesz majd akkor sírnod értem



Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
mert nem adta magát a székely,
mint a szálfák kettétörtek
.”

- Kányádi Sándor: Nyergestető -


Akár azt a címet is adhattam volna e jegyzetnek, hogy „Élni jó” hisz mindkét idézet egy személy dalaiból volt kölcsönözve. Ez a személy Magyarosi Árpád. Azért maradtam mégis a fenti címnél, mert jobban kifejezi a valóságot, de egyúttal a mondanivalómat is. Nem hinném, hogy akadna olyan, aki ne hallott volna a nemrég bekövetkezett bolíviai tragédiáról. Arról, hogy hogyan „végeztek ki” három személyt egy Santa Cruz-i szállodában. Köztük Volt Árpi is, vagy ahogy barátai nevezték – Fiúka.

A honlapját nézegetve, dalait hallgatva megkeményedik bennem a döbbenet: milyen törékeny az emberi élet. A döbbenet mellett azonban egy fájó kérdés is belém hasit: Hogyan történhet meg az, hogy a huszonegyedik század hajnalán, a magát „ultracivilizáltnak” hazudó társadalomban ilyen embertelenül kettétörjenek egy viruló, zöldellő székely szálfát? Akik ismernek, megmondhatják, hogy nem vagyok érzelgős alkat, de ilyen szomorú esemény hallatán kőből kell, legyen annak a szíve, aki érzéketlenül elmegy mellette.

A szentírás arra tanít meg bennünket, hogy nincs fontosabb dolog, mint az élet. Egyéni érdek, politikai nézetkülönbség soha nem lehet ok arra, hogy valakinek az életét tetszésünk szerint elvegyük. Alaptalan feltételezések pedig végképp nem adhatnak okot a vérontásra. Árpinak azért kellett meghalnia, mert a bolíviai nemzetbiztonság azt „feltételezte” róla, hogy tagja volt egy terrorista csoportnak, mely az ottani elnök életére szándékozott törni. Terroristának véltek egy olyan személyt, aki már rég haza szeretett volna jönni, de az ottani hatóságok elvették az útlevelét. Igen, haza akart jönni, hogy készüljön az esküvőjére, hogy álma valóra váljon, és végre kisbabája legyen.

Nézegettem a honlapját, és miközben a naplója utolsó bejegyzését olvastam, melyben gyermekkorára emlékszik vissza, a következő mondat ragadott meg: „… Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim… Azonban leginkább az volt szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m).”

Most már hasztalan keresi… a sajátját is elvesztette.

A „Próbáld meg” című dalban arra kér, hogy ne hullassunk érte könnyeket. Nehéz ezt megtenni, de ezen túl mély igazság rejlik a sorok mögött. Addig kell elmondanunk egymásnak a mondanivalónkat, ameddig van kinek. Addig kell odafigyelnünk egymásra, míg van kire. Addig kell kiáltani, míg van, aki meghallgassa. Addig kell szeretni, akár gyűlölni is, amíg van kit. A lényeg, hogy itt legyen mellettünk, hallja, amit mondunk, lássa arcvonásaink rezdülését; egyszóval éljen. Aztán valóban késő bánkódni, sírni bárki után. Árpiért már nem tehetünk semmit. Legfennebb annyit, hogy együtt érzünk a szeretteivel, gyászolunk ismét egy magyart. Segítünk a vöröskeresztnek, aki gyűjtést szervez azért, hogy holtteste ne idegenben, hanem az anyaföldben kerüljön végső nyughelyre.

Egymásért, ellenben annál többet tehetünk. Ne várjuk meg, hogy egy tragédia ébresszen rá minket arra, hogy mennyire fontos számunkra a család, a barátok, a hozzánk közel álló személyek. Hogy mennyire fontos szeretni. Ne a halál, ne a gyász ébresszen rá bennünket arra, hogy élni jó!

2009. szeptember 10. Írta: Hover Zsolt

Belföldről:
OTP 11773119-00055268-00000000 TÓTH MÁRIA

Külföldről:
IBAN: HU49 1177 3119 0005 5268 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1113 BUDAPEST
BARTÓK B. U. 92-94.

DEVIZA ($,EUR):
IBAN: HU06117750564123801300000000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1052 BUDAPEST
DEÁK FERENC U. 7-9.

2010. április 28., szerda

Tegnapra gondolva



Tegnap volt minden,
Én úgy emlékszem…
A pillanat, míg veled voltam,
Eltelt –mégis- elég régen!

Áldottam jót s rosszat,
Míg veled lehettem,…
De az idő mégiscsak telt-telt,
S ellene –sajnos- semmit nem tehettem!

Azóta, hogy elváltunk,
Minden oly ködös…
S a hiányod okozta sírás miatt,
Szemem már-már vörös!

…azt hiszem, összezavarodtam…
a tegnapokra nem emlékszem…
a pillanatok magukkal ragadnak…
szép volt, jó volt… hisz éltem!

2002.05.05. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Árpád emlékére - Csak hozom a gitárom…


mondta, és már jött is. Pedig, éjfélre járt már és nekem azonnal kellett a segítsége. Árpád ilyen volt! Magyarosi Árpád. Velem legalábbis mindig barátságos és őszinte. Érzi ezt az ember, látja a másik szeméből. S, én sokszor néztem a szemébe.

Évekig jártunk együtt főiskolára, sokszor kerestük a túlvilágit, a tokaji hegy egyik borozójának teraszán. S, sokszor talált minket a felkelő nap a Tisza partján. De szép is volt. S, ő ezt már – legalábbis itt, e általunk ismert földi életben – nem élheti meg.

Ennek ellenére az az érzésem, azzal, hogy elment mi vesztettünk többet. Mert, aki ismerte tudja, társaságában mindig jókedv volt, s ebből mindenkinek adott. Azt hiszem erre értette ő, hogy „szeretek élni”.

Pontosan egy évvel ezelőtt – talán pont ezekben az órákban, míg e cikket írom – ölték meg! Az eddig tudható információk szerint, brutálisan, a megadásra esélyt sem adva, kegyetlen módon kivégezték őt, és két társát Bolíviában. Én egy közös barátunktól tudtam meg. Nem hittem el, hogy míg én azon a napsütéses reggelen, a Duna parton sétáltam a munkahelyem felé, egy igen jó ismerősöm haldoklik.

Aztán az eszmélés után jöttek a kérdések, s egyből megkerestem Árpád hozzátartozóit. Idén év elején pedig, interjút készítettem az édesanyjával
.



Ha most meghallja, meglátja valahol Árpád nevét, mi jut először az eszébe?

Tóth Mária, Árpád édesanyja: Egyszerre minden rámzúdul: 28 év emlékei az ÉLŐ fiamról, az áprilisban történt borzalom…Szeretet, büszkeség, iszonyú fájdalom és düh…Hogy meggyilkolták őt, hogy már nem él, és ez ma is hihetetlen számomra! Hiszen hármunk közül (ő, a lányom és én) ő volt a legfiatalabb, elvileg neki kellett volna utolsónak maradni! De aztán rögtön utána az jut eszembe, hogy mennyire szerette a népszerűséget, és hogy már megint írnak róla…ha nem ebben a kontextusban tennék, és ő élne, mennyire örülne ennek…

Nemrégiben Magyarországon járt két ellenzéki képviselő Bolíviából. Találkozott-e velük személyesen és, ha igen, milyen érdemi segítséget tudnak adni Önnek?

T.M.: Több, mint 4 órát töltöttem el Bernardo Montenegro és Pablo Banegas ellenzéki képviselők társaságában, ahol az ügyédem, dr. Nyikos Attila és Tóásó Előd nővére, Edit is jelen volt. Montenegro és Banegas is tagja volt annak a parlamenti vizsgálóbizottságnak, amely a Rózsa-ügyet és a kommandós akciót vizsgálta. A testület kormánypárti tagjai november közepén olyan jelentést fogadtak el, amely szerint szakadár Santa Cruz-i politikai és pénzügyi vezetők álltak a Rózsa-csoport mögött. A bolíviai ellenzék már ekkor jelezte, hogy külföldön fognak nyomozni az ügyben, miután a kormánypárti képviselők nélkülük zárták le az ügyről készített összefoglaló jelentést, mely a vizsgáló bizottság ellenzéki tagjai szerint értékelhetetlen és elfogult. Szerintük a kormánypárt azért akarja gyorsan félretenni a dokumentációt, mert immár olyan "kellemetlen" bizonyítékok is napvilágra kerülnek, amelyek közvetve a bolíviai kormány egyes tagjainak az érintettségére is utalhatnak. Az ellenzéki képviselők európai útjának tehát az volt a célja, hogy "megalapozott és átlátható" nemzetközi vizsgálódás alapján értékeljék a Rózsa-csoport tevékenységét és a hatóságok akcióit.

A képviselők először Írországban „nyomoztak”. Magyarországon ellátogattak a Parlament Emberi Jogi Bizottságába, találkoztak az Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium illetékeseivel. A hatóságok ezúttal sem voltak a segítségünkre, minket nem hívtak meg a beszélgetésre, és nem adtak sem helyet, sem tolmácsot, ahogy az elvárható lett volna. Így ismét a Vöröskereszt sietett a segítségünkre (a fiam hazahozatalára szervezett pénzgyűjtést majdnem az elejétől ők koordinálták), ők adtak helyet és tolmácsot, a képviselőkkel való megbeszélésre. A megbeszélés során átadtunk a képviselőknek az áldozatok „előéletére” vonatkozó okmányokat, fotókat.

Hol tart most az ügyvéd segítségével indított jogi felülvizsgálat?

T.M.: A család ügyvédje 2009 októberében feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, a magyar rendőrségen, valamint – Románia magyarországi nagykövetségén keresztül – a román rendőrségen, kérve a nyomozás megindítását, a tettesek megtalálására, és bíróság elé állítását. A Btk. 4.§ (1)(a) pontja alapján emberölés, több rendbeli nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértés, segítségnyújtás elmulasztása, bántalmazás hivatalos eljárásban, valamint kényszervallatás bűntettei miatt. A román hatóságoktól eddig semmiféle válasz nem érkezett, a Fővárosi Főügyészséghez került feljelentést az ügyészség - bűncselekmény gyanújának a hiányában – elutasította!

A feljelentésekhez csatoltuk a Magyarországon készített igazságügyi orvosszakértői véleményt, mely szerint a fiam a rájuk törő fegyvereseknek megadta magát, kezeit felemelte. Ennek ellenére hét lövés érte, a boncolási jegyzőkönyv szerint hosszan elhúzódó halála volt, és a tüdőlövést követően minimum félórás szenvedés után belső vérzés okozta fulladás miatt, vesztette életét. A két parlamenti képviselőtől szerzett információ szerint a hotel személyzete elmesélte, hogy a fiamat és Mike-ot (az ír áldozat – a szerk.) nem a szállodában, hanem a reptéren egy hangárban kínozták meg és lőtték le. Mike valószínűleg azonnal meghalt a szívébe kapott robbanógolyótól, ám – miután visszaszállították őket a szállodába – a hotel személyzete még órákon keresztül hallotta a fiam nyöszörgését! A kórház, ahová április 16-án este szállították a holttesteket, körülbelül 200 méterre van a hoteltől! A feljelentések mellett petíciót nyújtottunk be az Európai Parlament Emberi Jogok Albizottságához is.

Mi ennek a jogi eljárásnak a célja és mire számít?

T.M.: A jogi eljárás célja: az igazságszolgáltatás, pontosabban a bűncselekményt elkövetők megtalálása és felelősségre vonása. Kezdve Evo Morales elnökkel, aki az utasítást kiadta, egészen a rendőrökig, akik megkínozták, összerugdalták, kegyetlenül megverték őket, majd lelőtték, és szándékosan hagyták meghalni, végignézve a fiam órákon át tartó agonizálását! Arra számítok, hogy ez megtörténik, még akkor is, ha évekig tart, még akkor is, ha a hatóságok nemhogy nem segítenek, hanem akadályoznak ebben! Jelenleg ez az, ami erőt ad, ami tovább éltet!

Kapott-e hivatalos tájékoztatást bármilyen formában, bármilyen bolíviai szervtől a fiával történtekről?

T.M.: Az egyetlen „hivatalos tájékoztatás” a halotti anyakönyvi kivonat. A bolíviai boncolási jegyzőkönyvet is „kerülő utakon” sikerült megszerezni. Azóta sem kaptam vissza a fiam személyes holmiját. Tudomásom szerint a Külügyminisztérium november végén tett fel kérdést a bolíviai hatóságoknak, melyben a nyomozás jelenlegi állásáról érdeklődnek, de arról nincs tudomásom, hogy kaptak-e valamilyen választ.

Mikor, kitől értesült a történtekről legelőször?

T.M.: A történtekről április 17-én, a reggel 6:00 órás hírekben hallottam. Akkor még csak azt mondták, hogy Bolíviában, Santa Cruzban egy kommandós akció során több embert lelőttek, és letartóztattak. Mivel tudtam, hogy a fiam is ott van, azonnal próbáltam felhívni őt telefonon. Nem sikerült. Írtam neki egy e-mailt, kérve, hogy sürgősen jelentkezzen. Ezután dolgozni mentem, és a munkahelyemen hívott fel a fiam egyik barátnője, hogy állítólag ő az egyik halott, valaki látta a halottasházban készült fotókat, és felismerte. Ezután a kilenc órás híradóban már én is láttam, és bemondták a nevét is. Ekkor elindultam a Román Nagykövetségre, ahol semmiféle információt nem kaptam, majd a Külügyminisztériumba, ahol szintén nem tájékoztattak semmiről: azt mondták, nincs semmiféle információjuk. Hazaérve felhívtam a bukaresti Román Külügyminisztériumot, majd a perui román konzult és az Argentin magyar konzult, továbbá Bolívia tiszteletbeli konzulját La Pazban. Senkitől nem kaptam semmiféle információt, és úgy éreztem, hogy megőrülök! Sajnos ez egész hétvégén így is maradt: Romániában a Húsvéti Ünnepeket tartották, nálunk pedig külügyminiszter-váltás volt. Göncz Kinga négy napig meg sem szólalt az ügyben. Az új külügyminiszter, Balázs Péter április 20-án, hétfőn egy nyilatkozatot adott az ügyben, azonban ez volt az első és utolsó ilyenszerű megnyilvánulása. Nekem úgy tűnt, hogy leállították őt. A kormány az ügyet azóta is konzuli szinten kezeli. Ami azt jelenti, hogy, azóta sem tettek semmiféle érdemleges lépést!

Kiutazása előtt milyen kapcsolatban voltak?

T.M.: Mindig is jó kapcsolatban voltunk. A fiammal együtt laktunk, sokat beszélgettünk, sok mindenről egyezett a véleményünk. Büszkék voltunk egymásra. Szerettük egymást.

Mikor Árpád kiment, hogyan tartották a kapcsolatot?

T.M.: Főleg e-mailben. Naponta több órán keresztül netezett. A lányommal és a barátnőjével chaten beszélgettek. Minden nap megnéztem, hogy belépett-e az internetes oldalára. Ha igen, megnyugodtam. Nekem az elejétől rossz előérzetem volt, amelyen ő csak nevetett, amikor ezt megosztottam vele.

Mit tud arról, mivel töltötte az időt Árpád Bolíviában?

T.M.: Az első napokban az ottani karneválba csöppent, rengeteg fotót küldött, nagyon jól érezte magát. Később néhány magyar családnál voltak vendégségben, akik még ’56-ban kerültek Bolíviába. A fiam mesélte, hogy sírtak örömükben a magyar beszéd és magyar zene hallatán, ugyanis ott is énekelt és gitározott. Néhányszor segítettek pakolni Eduardo ott élő nővérének, az általa vezetett múzeumban. Együtt is voltak vendégségben, Silvia kislányával is összebarátkozott. Együtt rajzoltak, lovagoltak, erről is készültek fotók.

Mit tudott arról, hogy miért és kihez, hova megy?

T.M.: Tavaly február végén érkezett Santa Cruzba, ahol a gyerekkori barátja, Tóásó Előd várta. Előd, aki már – 2008 novemberétől – ott volt. Nekem azt írta, hogy dolgozni ment oda, mivel az itteni tanári fizetéséből nem tudott megélni, nem tudott jövőt építeni. A fiam viszont tudomásom szerint nem dolgozni ment, mivel 2008-ban elvégezte a főiskolát, és szeptembertől egy budapesti általános iskolában dolgozott. Ezzel párhuzamosan szeptemberben folytatta a tanulást, pedagógia szakon. Az első félévet sikeresen teljesítette is. A vizsgák után ment ki Bolíviába egy hónapra, Előd hívására. A repülőjegyet a diákhitelből vásárolta meg. A barátnőjével azt tervezték, hogy 2009 nyarán összeházasodnak.

Ismerte-e Ön Tóásó Elődöt vagy Eduardo R. Florest? Akár csak hallomásból.

T.M.: Eduradot hallomásból ismertem, de csak néhányszor került szóba otthon, úgy, mint költő-író. Talán a honlapját is láttam, ám az biztos, hogy ő és a fiam nem voltak barátok. Elődöt viszont gyermekkorától ismerem: ugyanabban a városban éltünk sokáig. A fiammal a bölcsődéből ismerik egymást, azóta voltak barátok.

Volt-e az Ön tudomása szerint kapcsolata Árpádnak a Magyar Iszlám Közösséggel?

T.M.: Ha volt is kapcsolata, én nem tudok róla, és azt végképp nem hiszem, hogy közéjük tartozott volna. Ennek bizonyára lettek volna jelei, és/vagy megbeszéltük volna, hiszen jóban voltunk! A fiam unitárius vallású volt, ezt gyakorolta. A temetése is az unitárius szertartás szerint zajlott.

Tóásó Előd családjával milyen kapcsolata Önnek?

T.M.: Előd nővérével, Edittel a fiam temetésén találkoztunk. Azóta napi kapcsolatban vagyunk.

Mikor és miért költözött át a család Erdélyből?

T.M.: 1993-ban költöztünk Szovátáról (Románia) Budapestre. A fiam akkor 12 éves volt, itt kezdte a hetedik osztályt, a lányom pedig a gimnáziumot. A költözés az én ötletem volt, és a gyermekek jövőjére nézve döntöttem így. Azt reméltem, saját anyanyelvükön sokkal könnyebben fognak boldogulni. Óriási pofon volt számunkra, hogy imádott anyaországunk lakói románnak hisznek minket, és azon csodálkoznak, hogy hogyan tanultunk meg ilyen jól magyarul! Ezt, a legnehezebben, Árpád kezelte. Tulajdonképpen Budapesten lettünk székelyek. A fiam a szakdolgozatát „A székely falutörvények” címmel írta. Fontosnak tartom elmondani: a sajtóban megjelent információkkal ellentétben Fiúka (Magyarosi Árpád beceneve - a szerk.) nem volt a Székely Légió alapítója, sőt tagja sem!

A temetésre és a hazahozatalra több gyűjtés is szerveződött.

T.M.: Árpád hazahozataláért a bolíviai hatóságok 10-15 ezer dollárt kértek. Azzal fenyegettek, hogy – mivel a kórháznak nincs hűtőkamrája, és napokig nem jelentkezett senki érte (én hiába jelentkeztem a hatóságoknál, azok napokig nem tettek semmit) – a fiamat egy köztemetőbe elhantolják. Mivel nem rendelkeztem ezzel az összeggel, melyet nagyon rövid határidőn belül kellett kifizetni, a barátait és ismerőseit, valamint az én barátaimat kértem meg, hogy segítsenek, megadva a saját bankszámlaszámomat. Megható volt látni, ahogyan rövid időn belül érkezni is kezdtek az összegek: e legkisebb összeg 300,- Ft volt, a legnagyobb pedig – magánembertől – 1.000 dollár. Gyűjtést szerveztek a régi főiskoláján, és Szovátán is. Egy erdélyi alapítvány szintén 1.000,- dollárral támogatott, de nagyobb összeget utalt a magyar közösség Ausztráliából. A kért összeg azonban nem gyűlt volna össze határidőre, ezért kértem a Magyar Vöröskereszt budapesti szervezetének a segítségét, akik azonnal megszervezték az országos gyűjtést. Ők vállalták fel a fordítást, tolmácsolást, a bolív ügyvéddel való kapcsolattartást, sőt a saját keretükből pótolták ki a hiányzó összeget, amely később adományként beérkezett, hogy időben elutaljuk a pénzt.

Tervezi, hogy egyszer személyesen ellátogat Bolíviába?

T.M.: Igen, mindenképpen szeretném megnézni a helyeket, ahol a fiam járt, a hotelszobát és a repteret, ahol meggyilkolták őt. Tudom, ezt csak kormányváltás esetén tehetem meg. Azt hallani: Bolíviában eltűnnek emberek és családok, furcsa balesetek vannak, illetve évekig börtönbe kerülnek emberek mindenféle vádemelés nélkül. Felvettem és tartom a kapcsolatot olyan emberekkel, akik ott megismerték a fiamat, de a két ellenzéki képviselővel is.

Mi adna, hozna, ha egyáltalán lehet ilyet mondani, de mégis viszonylagos megnyugvást?

T.M.: Viszonylagos megnyugvást csupán az adna, ha kiderülne az igazság, megtalálnák és megbüntetnék a fiam gyilkosait, elismernék, hogy tévedtek, és talán bocsánatot is kérnének. Bár ez már nem hozza vissza őt, de a világnak meg kell tudnia, hogy Bolíviában kommunista diktatúra van, melynek semmi köze a demokráciához, az emberi jogokhoz. Miközben Morales kiírtatja az őserdőket és a neki nem tetsző embereket, a Földanyáról beszél, és a Nobel-díjról álmodozik. Beszélni kellene az itteni kommunizmusról és posztkommunizmusról is, az általuk elkövetett gyilkosságokról, üldöztetésekről, hazugságokról, korrupcióról, az értékek és erkölcs lerombolásáról. Hogy senki ne vágyódjon egy hazug, igazságtalan világ után, hogy ne történhessen meg ártatlan emberekkel ilyen, mint a fiammal megtörtént!

Egy év telt el, mit gondol, kiderül e valaha az igazság, mi történt Árpáddal és kik a felelősök?

T,M.: Biztos vagyok benne, hogy az igazság kiderül, már csak azért is, mert a letartóztatás, a kínzás részleteit állítólag videóra vették. Ha az ellenzékhez kerülnek felvételek, ők felhasználják bizonyítékként - a kormánypárt tevékenységeit bizonyítandó. A felelősök tulajdonképpen már ma is ismertek, közülük néhány: Evo Morales, aki parancsot adott; Alvaro Garcia Linera, aki a végrehajtást koordinálta; az UTARC-os Andrade kapitány és Marylin Vargas alias Karen, akik közvetlenül kínozták és lelőtték őket, és még sokan mások... Fontos, hogy nemzetközi vizsgálat szükséges mindenképpen, az összes érintett ország bevonásával. Ha tényleg érdekel valakit az igazság.


Nem tudok e történetről, úgymond objektíven írni. Nem is volt célom. Igenis felháborít, hogy ilyen történhetett és történik most is számtalan elnyomó rezsim által uralt rab országban. Árpádnak és társainak, nemhogy az alapvető emberi jogait nem vették figyelembe, hanem mint – elnézést, de ezek tények és, hogy ne történjen ilyen, le kell írnom – állatokat kínozták. Mivel lehetőséget kellett volna, adni a rendőröknek a megadásra, majd a törvényes védelemre, az alapvető ellátásra, majd a pártatlan és független tárgyalásra, hogy csak néhány jogot említsek. Még ma is sorjáznak a fejemben a gondolatok, s igen nehéz szavakba önteni.
Hónapokig „ültem” ezen a cikken. Még most sem fogom fel, vagy inkább nem fogadtam el, bár pusztán a tényt értem, hogy nem találkozunk többet. Remélem egyszer azt is megtudom miért kellett, hogy így legyen, s miért játszottak megint valakik Istent?!


Írta: Czine Tamás
http://www.humanamagazin.eu/component/content/article/56-hir/498-arpad-emlekere-csak-hozom-a-gitarom

2010. április 27., kedd

Bolívia: egy éve nem tudjuk...



Egy évvel ezelőtt fogták el, kínozták meg majd bestiális kegyetlenséggel végezték ki a santa cruzi Las Americas szállodában a bolív kormány fegyveresei Eduardo Rozsa Florest, Magyarosi Árpádot és Michael Dwyert. Egy éve nem tudjuk, kik végeztek velük és miért. Egy éve nem tudjuk, ki adta ki a parancsot. Egy éve nem vizsgálják ki az életüket kioltó rendőri eljárást, abban az országban, ahol nincs halálbüntetés, és amely valamennyi latin-amerikai emberi jogi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyv részes fele. Gyilkosaik egy éve szabadon járnak, és nevetnek az ostoba és gyenge európaiakon.

A gyilkosság egyetlen magyar túlélője, Tóásó Előd középiskolai tanár, egy éve fogoly 3600 méteres magasságban fekvő jeges cellájában. Egy éve nem táplálkozik rendesen. Egy éve romlik az egészsége. Egy éve nem látta a családját. Egy éve nem közölték vele, miért van fogva. Egy éve nem ismerheti meg az állítólagos nyomozás iratanyagát. Egy éve nem emeltek ellene vádat. Egy éve nem állították pártatlan bíróság elé. Egy éve nem tudja, hogy a nap, amelyre ébred, nem az utolsó-e?

Ezzel szemben a gyilkosságot vezető Walter Andrade kapitány egy autóbalesetben súlyos koponyasérülést szenvedett. A rajtaütést tisztázni akaró parlamenti vizsgálóbizottság elnökének, Bernardo Montenegrónak a személygépkocsiját egy szakadékba szorították az útról, majd a roncsban található iratokat az áldozatok mellől elvitték. Az Európai tényfeltáró útra indult bolív parlamenti képviselők ellen elfogató parancsot adtak ki, visszatértükkor rendőrök várták őket a reptéren. Az ügyben eljáró államügyész infarktust kapott. Az állítólagos terhelő tanúvallomásokat a bolív kormány pénzért veszi. Santa Cruz tartomány ellenzéki politikusai közül koholt vádakkal sokakat már letartóztattak, vagy családjukkal együtt külföldi száműzetésbe kényszerítettek. A megbízott bolív jogi képviselők sorra adják vissza a megbízásukat mert az életüket féltik.

A magyar közvéleményt megdöbbentő, és nemzetközi mércével mérve is példátlan emberi jogi jogsértést már elítélte az Amerikai Egyesült Államok éves emberi jogi jelentése, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának éves jelentése. Magyarország nem.

Bolivia 2007-2013 között 234 000 000 EUR azaz kettőszázharmincnégy millió euró támogatást kap az EU-tól (http://ec.europa.eu/europeaid/where/latin-america/country-cooperation/bolivia/bolivia_en.htm ). A támogatást a formálódó diktatúra kis és középvállalkozásainak fejlesztésére, a természeti kincseik fenntartható fejlesztésére, a kábítószer elleni harcra, és nem utolsó sorban az emberi jogok védelmére fordíthatják. Ez az összeg évi 9 Milliárd forintnyi támogatásnak felel meg. A magyar önkormányzatok többsége csak álmodik ilyenről.

Egy éve nem indult nemzetközi vizsgálat az ügyben. Egy éve nem fogott össze a magyar kormány Romániával és Irországgal, hogy az EU politikai súlyát kihasználva, rászorítsák Bolíviát a nemzetközi vizsgálatra.
Itt tartunk.

Dr. Nyikos Attila
(A szerző ügyvéd, Magyarosi Árpád családjának jogi képviselője)


Bolivia: the killers one year laugh of light Europeans
A year ago it was caught, tortured and then executed with bestial cruelty in the Las Americas hotel in Santa Cruz by bolivian government militants Eduardo Rozsa Flores, Magyarósi Arpad and Michael Dwyer. A year ago we do not know who killed them and why. A year ago we do not know who gave the command. A year ago did not examine the assault of police quenching process in a „ democratic „ country, where there is no life punishment, and who is party for all the Latin American Human Rights Convention and the Additional Protocol. A year killers go free, and laugh at the stupid and weak Europeans.

The murder survivor the only one hungarian, Tóásó Előd a secondary school teacher, one year is prisoner at an altitude of 3600 meters , with cold in his cell. In a year which is not properly nourished. A year ago his health is deteriorating. A year ago he saw his family. A year ago were not disclosed, why it is captured. A year ago it does not recognize the alleged criminal investigation file. A year ago no charges had been laid. A year had not been impartial trial. A year ago not knowing that the sun, which wakes up, this is not the last of him?

In contrast, the murderer leader Walter Andrade severe skull injuries suffered in a car accident. A parliamentary inquiry of the President who wanted to clarify the raid, Bernardo Montenegro in the car pushed off the road in a ravine, and then located the wreckage of the victims away from the documents taken away. The European Parliament's fact-finding trip started against the arrest warrants issued, the policemen waiting for them at the airport. The prosecutor handling the case from a heart attack. The testimony of the alleged burder for goverment money . Santa Cruz Province are trumped up charges against many opposition politicians have been arrested or forced into exile along with their families abroad. The legal representatives appointed bolivian lines are returned to the appointments because they fear for their lives.

The Hungarian public are shocked and unprecedented by international standards of human rights violations what have been also condemned the U.S. annual human rights report, the UN High Commissioner for Human Rights Annual Report. Hungary does not condemned.

Bolivia between 2007-2013 will receive a support of 234 000 000 EUR million from the EU (http://ec.europa.eu/europeaid/where/latin-america/country-cooperation/bolivia/bolivia_en.htm ). The support of small and medium enterprises in the emerging dictatorship in the development of natural resources for sustainable development, fight against drugs, and last but not least, devoted to the protection of human rights. This year the amount is equivalent to 9 billion forints aid. The Hungarian authorities are only dreaming this amount of support.

A year has not started an international investigation of the case. A year ago, the Hungarian Government has not caught up with Romania and Ireland, the EU's political weight advantage, to oblige Bolivia to the international investigation.
Here we are…

Dr. Attila Nyikos
(The author, lawyer, legal representative of the Magyarosi Arpad family)


Bolivia: los asesinos se ríen hace un año luz de los suaves europeos
Hace un año fueron capturados, torturados y luego ejecutados con una crueldad bestial en el Hotel Las Américas en Santa Cruz por militantes del gobierno boliviano Eduardo Rozsa Flores, Michael Dwyer y Arpad Magyarósi. Hace un año que no sabemos quién los mató y por qué. Hace un año que no sabemos quién dio la orden. Hace un año que no se examinó el asalto de la policía en un proceso de extinción en un país "democrático", donde no hay pena de muerte, y que es parte de todas las Convenciones Latinoamericanas para los Derechos Humanos y el Protocolo Adicional. Hace un año que los asesinos están en libertad, y se ríen de los estúpidos y débiles europeos.

El sobreviviente de asesinato el único húngaro, Elöd Tóásó un profesor de enseñanza secundaria, un año es prisionero en una altitud de 3600 metros, con el frío en su celda. En un año que no está correctamente alimentado. Hace un año que su salud se está deteriorando. Hace un año que vio a su familia. Hace un año que no se han revelado, por qué se lo captura. Hace un año que no reconoce el archivo de la supuesta investigación criminal. Hace un año que no han sido establecidos los cargos. Hace un año no se inicia un juicio imparcial. Hace un año que no sabe si el sol, con el que se despierta, no es el último para él?

Por el contrario, el líder de los asesinos Walter Andrade sufrió lesiones graves en su cráneo en un accidente de coche. El coche del presidente de la investigación parlamentaria que quería aclarar la incursión al hotel, Bernardo Montenegro, fue empujado fuera de la carretera en un barranco, luego localizaron los restos de las víctimas pero todos los documentos fueron sustraídos.

El viaje de investigación al Parlamento Europeo se inició en contra de las órdenes de arresto, los policías los esperaba en el aeropuerto. Al fiscal encargado del caso le dio un ataque al corazón. El testimonio del supuesto testigo por el dinero del gobierno. En la provincia de Santa Cruz hay falsas acusaciones contra políticos de la oposición y muchos han sido detenidos u obligados a exiliarse junto con sus familias en el extranjero. Los abogados públicos nombrados por el Ministerio Público para la defensa devuelven sus nombramientos, porque temen por sus vidas.
El público húngaro está conmocionado y sin precedentes por las violaciones a las normas internacionales de derechos humanos, lo cual ha sido también condenado por los EE.UU. en su Informe Anual de Derechos Humanos, el Informe Anual del Alto Comisionado para los Derechos Humanos de la ONU. Hungría no ha condenado.

Bolivia entre 2007-2013 recibirá un apoyo de 234 000 000 millones de euros de la UE (http://ec.europa.eu/europeaid/where/latin-america/country-cooperation/bolivia/bolivia_en.htm ). El apoyo de pequeñas y medianas empresas en la dictadura emergentes, en el desarrollo de los recursos naturales para el desarrollo sostenible, lucha contra las drogas, y por último pero no menos importante, dedicada a la protección de los derechos humanos. Este año, el monto de la ayuda es equivalente a 9 mil millones de forints. Las autoridades húngaras están soñando solamente con esta cantidad de apoyo.

Un año no se ha iniciado una investigación internacional sobre el caso. Hace un año, el Gobierno húngaro no ha alcanzado con Rumania e Irlanda, la ventaja del peso político de la UE, para obligar a Bolivia a una investigación internacional.
Y aquí estamos...

(*) Attila Nyikos es abogado, representante legal de la familia del húngaro Árpad Magyarósi.

MERT ÉLNI JÓ...


Magyarosi Árpád anyukája vagyok.

A fájdalmam mérhetetlen. Az én magányos székely fenyőm kidőlt, véglegesen.

Azt, hogy jó ember volt, senki sem vitatja, aki ismerte őt. Azt, hogy milyen mérhetetlenül naiv, idealista, álmodozó, tapasztalatlan volt, azt csak én tudom, be nem vallotta volna senkinek.

„Naa, anyuka, nem lesz semmi baj! Tudod: mi, székelyek mindent túlélünk, túlélők vagyunk!” – mondta, és megölelgetett mindannyiszor, amikor valami megoldhatatlannak tűnő problémánk volt. Mert ő sérthetetlennek és halhatatlannak érezte magát!

És ez eddig működött is, itt, az ismerős környezetben, de most túl messze távolodott tőlem ahhoz, hogy segítséget kérjen, hogy segítséget nyújthassak.

„Felnőtt ember volt, magának kereste a bajt”- mondják. Igen, ő döntött úgy, hogy elmegy oda, de nem meghalni ment! És vissza akart jönni, csak nem tudott! A gyerekkori barátja hívására indult el, akiben bízott, akinek vigyáznia kellett volna rá!

Mit mondhat egy anya a gyermekéről? Hogy ő volt a legszebb, a legjobb, a legokosabb, vagyis tökéletes? Jóindulatú, jókedvű, önérzetes, tehetséges? Hogy zenélgetett, énekelt, rajzolt, írt? Hogy vérbeli pedagógus volt? Hogy mindenről volt véleménye, és azt el is merte mondani?

Hogy szeretett élni?

Igen, ez mind ő volt. Még előtte állt az élet. Elvégezte a tanítóképzőt, és beiratkozott az egyetemre, pedagógia szakra, az első félévet sikeresen teljesítette is. Egy értékes ember volt, akire számítani lehetett, és akit ezen a tájon – Erdélyben és Magyarországon is – rengetegen szerettek.

Mennyire szerette, ha a középpontban volt, ha figyeltek rá! Mennyire örülne, ha most látná mindazt, ami érte történik! Hogy olyan sokan nézik a honlapját, hallgatják a zenéjét!

Nem ilyen véget érdemelt. Ilyen véget még egy bűnös sem érdemel!

Én most már csak abban reménykedhetek, hogy nem szenvedett sokat, mielőtt elment, és talán abban, hogy az igazságnak legalább egy kis része valamikor kiderül.

Örök fájdalommal: Magyarosi Árpád anyukája

2009. április 24.