A kutyák nem hazudnak (2008. augusztus 6 - 12.)

Nem tudom, hány csillag van az égen, azt sem, hogy hányszor hazudtam már kicsit-nagyot embertársaimnak...és azt sem, hogy nekem hányszor hazudtak... talán ami leginkább érint, az mindig a "tegnap"... Te ölelted, Ő mondta, hogy szeret, s közben másra gondolt...oly sokszor gondoltam én is másra MÁSKOR ... ám a gondolat nem okoz fájdalmat, csak ha tettek vannak mögötte...

Nézd, én megértem a darazsat, ki nyakamba csípett, mikor lekvárt főztünk egy meleg nyáron...és megértem a disznót is, ki menekülni akart a vágás elől, s futtában patáit mellkasomba vágta...és értem az embert, ki részegen ütött el egy zebrán ...még a világ zűrzavaros dolgait is megértem, s elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok...

De nem értem meg azt az embert, kivel megosztod titkaid, kit az égig emel lelked, kivel jövőt látsz, s kinek a gondolata is felér a boldogsággal...nem értem, hogy egy ilyen ember honnan veszi a bátorságot, hogy a szemedbe nézve hazudjon...

Nem is baj...a hazugság csak egy matrica... előbb-utóbb elmarad ... de hogy visszaéljen szerelemmel teli bizalmaddal, s hülyének nézzenek...az érthetetlen.
Ilyenkor az van az ember fejében... - miért hittem úgy benne...miért láttam benne AZT... ?!?!

Az álmok szépek voltak...szépek: kezed a kezemben - talán csak ott volt őszintén "benne"- s én Ő benne ... de lyukas volt a marka, s kiestem belőle!

Én lyukas garas.



József Attila: Ne bántsd

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
gyámoltalanul lóg alá a széken -
annak karján, ki szereti,
csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

Dobd le - a háta legyen ujra görbe,
lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a szép növésü, kedves
lányok ölébe - oly illőt ölelgess,
ki kapkod, fúl vágyad után,
mint zivatarban zengő jegenye!

1936. nov.-dec.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Egy csillag (E-hez, valamikor 2000-ben?)

Egy csillag vezérli már meginoghatatlan,
Szertefoszló, önző vágyadat.
Némán karodban, szótlan,
Megbódultan, ölemben ringattalak...

Szó takarja már hangod, álmatlan
Felhő, sodró végzetébe lép,
Mint esőt ontó képzet,
Testemet szÍvárványként tépi szét.
Kiomlott hangulat éltet, házam lakatlan áll,
Szárnyam reszketeg, izzó ingovány.
Visszfényem jő elő, csontom tőrbe néz,
Összezárja vére halálommal két szemét.

Horváth Lívia

"Egész(hülye)ség" - 2008. július 26 - augusztus 05.

Régen nagyapám a korpát a moslékba keverte, és a disznóknak adta... Ma a korpából kenyeret sütnek, és "bio" termékként eladják...sőt...a fa ledobta magáról a gyenge termését – összeszedtük - abból lett a pálinka... Ma ilyen "beteg" almát, körtét, stb. vehetsz "bio" termékként - jó drágán!

Az emberek megbolondultak... keresik az egészségüket, "biocuccokat" vesznek, "művitaminokkal" tömik magukat, "energiavarázslóktól" kérnek tanácsot, akik - az orvosoknál is okosabb - diagnózisokkal szolgálnak...pénzért... vagy telefonon keresztül várják a gyógyító hatást - interaktív energia ...

ÁLLJ!

Az öregek pálinkát ittak, szalonnát ettek, zsírt-zsírral...bort ittak, s tán azt (is) prédikáltak... csak tudod mozogtak...izzadtak a munkától...nem egy széken élték az életüket, nem a TV-t, vagy a monitort bámulták, nem volt gond két kilométert gyalogolni... hát hová jutottunk? Az öregeknek nem volt kalória problémájuk...nem léteztek azok a betegségek amik most... és csak a Döbrögi-félék tudtak nagy pocakot magukon ...

Te gondolkoztál már azon, hogy mozognod kellene? Mozognod! Kevesebb "műbort" innod - egyáltalán alkoholt -, vagy ne dohányoznál...vagy ne görcsölnél hülyeségeken, ne betegedj meg a részletektől... mielőtt az ál-biohitre térnél, gondolkozz...

Hülye időt élek én is...az idő játszik velem...öregszem, már az arcomon is látom... kellene még vagy 3 hónap...beleilleszteném ebbe az egybe, hogy a hónap végére tisztábban lássak mindent, s igazán okos döntést/döntéseket hozzak...mert nem vagyok biztos abban, hogy akarom azt, amit akarok...ill. nem azt fogom tenni amit akartam - az élet ilyen - (van vitamin bajra/búra/bánatra -is-)...

“aki egészséget hajszol, előbb-utóbb betegségbe hajszolja magát”

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Bolívia ellenzéke harcol Tóásó Elődért - és az igazságért!

„2010. június 8. kedd

2300 személy írta alá a nemzetközi vizsgálatot kérő petíciót Bolíviában kevesebb, mint 24 óra alatt, adta hírül a „Comiteé Pro Santa Cruz” civil szervezet vezetése.

Csodálkozva kérdezik, hogy Magyarországon miért nem csatlakozunk a kezdeményezéshez.

Nem igazán értik, hogy miért nem fontos nekünk az igazság, miért nem fontos, hogy kiderüljön, hogy miért ölték meg Rózsa Flores Eduárdot, Magyarosi Árpádot és Mike Dwyert.

Nem értik, hogy miért nem fontos az, hogy az ártatlanul börtönben raboskodó Tóásó Előd kiszabadításában részt vegyünk.

Őszintén választ adtam. Mert mi, magyarok, ilyenek vagyunk.
Nem törődünk egymással, nem érdekel más problémája, sorsa.
Csak okoskodunk, és vélt információk alapján ítélkezünk, döntünk emberi sorsokról.

A szervezet által megküldött fényképek magukért beszélnek: az ellenzéki vezetők írták alá elsőnek a dokumentumot, majd indiánok, fehérek, meszticek, szolgálatban lévő rendőrök, politikusok, diákok, és sokan mások.

Továbbra is várom azt a pártot, szervezetet, aki úgy érzi, hogy képes mögém állni: a hazai és erdélyi, igazságot kereső emberek mögé.

Aki szeretné az igazság kiderítését.

A nemzetközi vizsgálatot.

Akinek van néhány aktivistája, akivel kimehetünk az utcára aláírást gyűjteni.

Tóásó Edit
06-20-530-1597”

Próbáld meg… (dalszöveg)

Próbáld meg elképzelni, hogy meghaltam,
Hogy él benned minden szó, amit én mondtam,
Most így utólag, mindent elmondanál,
Csak az, hogy én már... sajnos, meghaltam.

Refr.: Amire viszont én most megkérlek,
Az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket.
Késő lesz majd akkor sírnod értem,
Késő lesz elmondani mindent nékem.

Próbáld meg elképzelni, hogy eltávoztam,
S hogy él benned minden szó, amit én mondtam.
Most így utólag mindent elmondanál,
Csak az, hogy én már... sajnos, meghaltam.

Refr.: Amire viszont én most megkérlek,
Az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket.
Késő lesz majd akkor sírnod értem,
Késő lesz elmondani mindent nékem.

Próbálj meg elmondani most mindent nékem!
Ne várj addig, amíg eltűnik létem.
Próbálj meg most sírni értem,
Mert hogyha meghaltam, késő lesz nékem.

Refr. 2x: Amire viszont én most megkérlek,
Az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket.
Késő lesz majd akkor sírnod értem,
Késő lesz elmondani mindent nékem.

Állás, egyetem, bátorság (2008. július 21. - 25.)

Márciusban az egyetlen ésszerű, és kézzelfogható elképzelésem a jövőmről az volt, hogy jelentkezem egyetemre...hiszen egy diploma nem diploma, főleg ha azt a polihisztorképzőn szerzed. Gondoljunk csak bele, van egy tanítói diplomám, az lenne a logikus, hogy két kézzel kapkodnának az iskolák a tanítóBÁCSI után, mert ugye mind tudjuk, milyen pozitívumai vannak annak, ha a gyerekeket alsóban egy bácsi neveli...főleg ha az osztály fele nem mondhatja el, hogy "van otthon apukája"...kellene a minta, a példa, az egyéniség...de nem kell...jelentkeztem pár helyre, de alig érdeklődnek - talán később.

Lényeg, hogy tegnap kiderült, hogy bejutottam az egyetemre, bizony nem volt egy bonyolult dolog - nekem azért nem, mert négyszáz fölötti pontom volt - másnak meg azért, mert felvették kettőszáz pontocskával is...két gyenge kettessel...nahh mindegy, bízzunk a tanárokban, hogy nem engedik tovább a nagyon hülyéket.

No de mi lesz most? Hogyan tovább? Magam sem tudom.

A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk...félni kell. A félelem, a rettegés olyan a bennünk lévő erő számára, mint a szél a szunnyadó tűz számára...erőt ad, felemel, elvakít. Nem azt mondom, hogy csukott szem, tiszta erő...de az élet tele van félelmekkel, néha az ember fél továbblépni, rángatja vissza a múlt, vagy egyszerűen csak nincs ereje haladni, taposni, belemenni az ÚJBA, vagy ha benne is van, akkor gyáva újból az újba/újra kezdeni...nehéz ez.

A bátorság is egy elhatározás. Hogy ha belém is harap a kutya, akkor sem sírok, és tovább fogok menni az első kőért, vagy az első fáig... A bátorság pillanat...pillanat, amikor lezársz minden régit, és csak a jövőt látod, hogy lesz jobb, hogy lesz szebb, hogy van tovább, mert mindig van! Ha bátor vagy: lépni fogsz, előre. És nézni is fogsz: előre. És tudni is fogsz... menni, élni, akarni, változtatni...vagy csak... mégbátrabbnak lenni.

Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html