MAZSOLA (2000.07.14 - 2011.06.21. kedd 15:40)

Utolsó nap, utolsó közös fotó

Szörnyű ez a csend a lakásban...

Mazsola nem járkál, nem motoszkál, nem alszik, nem ugat, nem játszik...
Nem költ fel reggel, hogy levigyem sétálni...este - vagy valamikor éjszaka - nem bújik be az ágyamba...
Nem néz rám a gyönyörű beszédes, okos szemeivel...
Nem simogathatom a síma, fényes, forró fekete szőrét...nem fekteti rám a kis buksiját...

Nem vígasztal...
Nem vár haza...

Még itt vannak a hűtőben az előkészített, lefagyasztott kaja-csomagocskák...itt van mellettem az ágya és az utolsó játékai, melyekkel majdnem a legutolsó napig játszott...itt vannak a megmaradt jutalomfalatok (Smachos, Rodeo, Denta Stix, ezeket szerette)...

Mindent kimostam, kitakarítottam...egyre kevesebb a lakásban a Mazsika szőre...de még van, még előbújik egy-egy kis szőrcica, még van a szőnyegen, a takarókon, mindenhol...

Csak Mazsika nincs sehol...

Mazsika meghalt.
10 év, 11 hónap, 7 nap - ennyi jutott neki az életből...

Kilenc és fél év: ennyi jutott nekünk Mazsikából...

Vakkantás (2008. március 10 - 11.)

Késő este Mazsola beleugatott a csendes éjszakába...és a vakkantástól jött egy gondolat...
Az élet az éjszaka...én meg egy vakkantás az életben...hmmm...

A vakkantásra nem jött válasz...Én...én milyen választ kapok? ...Kapok? Végül levettem a pórázt Mazsoláról, hogy szabadon rohangáljon – kedvére - igen...

Sokszor vágyom én is erre...csendes éjszakában rohanni szabadon bele a nagy semmibe, aztán megpihenni, s hazatérni egy szerető, megértő, gondoskodó ölelésbe. Sok is ez talán... azonban annyi bizonyos, hogy Mazsola ezt kapja minden egyes nap! ...és őszintén, semmit nem kérünk cserébe...

Látod ez a különbség, mi mindig várunk a másiktól valamit: ADJ-ADJ - ezért kapod EZT-AZT cserébe...cserébe...
(Így lesz a szép fehér télből sáros tavasz) s a végén ha meguntuk ezt a játékot, s más-más utakon járunk már...rájövünk, hogy magunkból csak a rosszat adtuk...elmaradt a gyengéd érintés, a megértő pillantás, az önzetlenség... Igaz?

Mikor egyedül vagy, akkor érzed azt, hogy mennyi szép van benned, s nincs kivel megosztanod...

Legszebb az ősz...mikor diót rázhatsz le a fáról, s a szomszéd óvatosságra int. Megjelennek az időtől ráncos leveleken az élet színei, s te markodba vehetsz egy csomó életet...magát az elmúlást...hiszen az élet nem más, mint színes elmúlás.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html