Az államvizsga idején pontosan tudtam, hogy majd szeptemberben napjaim milyen okból kezdem meg, és zárom le... biztos voltam abban, hogy amit tenni fogok majd, azt akarni is fogom! Én "világéletemben" akartam! Ha nem kaptam meg, mérges voltam DE elfogadtam... ha megkaptam, örültem, ment tovább az élet a következő akarásig... mert az élet akarásokból, és nem akarásokból áll... bizony...
Ma nem voltam abban biztos, hogy akarom azt, amiben élek... miért megyek reggelente az iskolába dolgozni, vagy miért jövök onnan "haza"... ez a szó hamisan cseng bennem...
Én nem tudom, miért ébredek reggel. Ami akkor erőt, s hitet adott, ma elbizonytalanít, olyan álmokra késztet, amikről magam mondtam le a saját akaratomból... pedig jó lenne (csak) az egyetemen... tudnám, hogy tartok valahova, ha tartanék... új arcokat ismernék meg, s hallanék millió új, szép, titokzatos dolgot... láthatnék idegen szemekben őszinte csillogást, hallhatnék csengő hangokat...
Nem sajnálom, s nem fáj, hogy nem ez van... holnap is korán kelek, későn fekszem... csak az bánt, hogy sokszor érzem mostanában azt, hogy nem jól döntöttem, hogy olyat csinálok, amit már nem akarok, ami nem tesz boldoggá, amiben nincs sikerem... amiről már azt sem tudom, hogy miért teszem... lehet, hogy a szél köddé vált vitorlám mögött... s én evezők nélkül várom a szelet...
Tudod, a várakozásnál minden jobb... egyszer - emlékszem - lányt is kértem arra, hogy várjon rám... nem hitt bennem... s a kettőnk szempontjából igaza is volt.
Én megértem a jót is, a rosszat is... olyan őszintén, hogy nem kell elfogadnom, vagy tiltakoznom ellene... arra is büszke vagyok, hogy nincs bennem irigység (bárcsak valaki megmondaná, hogy miért jó ez), a piros lámpán sem megyek át önszántamból, van persze ki "átráncigál" ... és büszke vagyok a türelmemre is... olyan sok van abból is, adnék minden embernek kicsit, s még úgy is maradna... adnék hitet, reményt, bizakodást - ezekből is maradna -...
... s adhatnék erőt az akaráshoz is... de azt nem adhatok. Nem akarhatunk más helyett, akarni nekünk kell megtanulni, mert aki tud akarni, az tud csak döntést hozni - csak az!
Most már értheted zavaros soraim... Nem tudom, mit akarok, ezért döntést sem tudok hozni... régebben ilyenkor új dolgokba kezdtem... új helyre mentem, vagy vissza a régi varázslatosba, új dolgokba kezdtem, váltottam...
Semmit nem bántam meg... és örülök, hogy tudtam váltani ha szükség volt rá... biztosan csak két lábon lehet állni... de ezt az emberek nem értik meg... aki több lábon áll, az kártyavárként éli életét, s folyton csak kudarcok érik... végül egyedül marad.
Már értem... fontosabb az az egy ember, ki ismeri vágyaid, mint száz másik, ki csak álmaidról tud. Ne féljetek, nem alkudtam meg, én hiszek a "vantovábban"... és abban is, hogy jön majd egy szél! Ha mégsem... hát tudok úszni is.
"Vigyázz hogyan gondolkozol, mert az életedet a gondolataid formálják.”(Példabeszédek)
http://magyarosiarpad.hu/naplom.html
