Bolivia: los asesinos se ríen...

Bolivia: los asesinos se ríen hace un año luz de los suaves europeos

Hace un año fueron capturados, torturados y luego ejecutados con una crueldad bestial en el Hotel Las Américas en Santa Cruz por militantes del gobierno boliviano Eduardo Rozsa Flores, Michael Dwyer y Arpad Magyarósi. Hace un año que no sabemos quién los mató y por qué. Hace un año que no sabemos quién dio la orden. Hace un año que no se examinó el asalto de la policía en un proceso de extinción en un país "democrático", donde no hay pena de muerte, y que es parte de todas las Convenciones Latinoamericanas para los Derechos Humanos y el Protocolo Adicional. Hace un año que los asesinos están en libertad, y se ríen de los estúpidos y débiles europeos.

El sobreviviente de asesinato el único húngaro, Elöd Tóásó un profesor de enseñanza secundaria, un año es prisionero en una altitud de 3600 metros, con el frío en su celda. En un año que no está correctamente alimentado. Hace un año que su salud se está deteriorando. Hace un año que vio a su familia. Hace un año que no se han revelado, por qué se lo captura. Hace un año que no reconoce el archivo de la supuesta investigación criminal. Hace un año que no han sido establecidos los cargos. Hace un año no se inicia un juicio imparcial. Hace un año que no sabe si el sol, con el que se despierta, no es el último para él?

Por el contrario, el líder de los asesinos Walter Andrade sufrió lesiones graves en su cráneo en un accidente de coche. El coche del presidente de la investigación parlamentaria que quería aclarar la incursión al hotel, Bernardo Montenegro, fue empujado fuera de la carretera en un barranco, luego localizaron los restos de las víctimas pero todos los documentos fueron sustraídos.

El viaje de investigación al Parlamento Europeo se inició en contra de las órdenes de arresto, los policías los esperaba en el aeropuerto. Al fiscal encargado del caso le dio un ataque al corazón. El testimonio del supuesto testigo por el dinero del gobierno. En la provincia de Santa Cruz hay falsas acusaciones contra políticos de la oposición y muchos han sido detenidos u obligados a exiliarse junto con sus familias en el extranjero. Los abogados públicos nombrados por el Ministerio Público para la defensa devuelven sus nombramientos, porque temen por sus vidas.
El público húngaro está conmocionado y sin precedentes por las violaciones a las normas internacionales de derechos humanos, lo cual ha sido también condenado por los EE.UU. en su Informe Anual de Derechos Humanos, el Informe Anual del Alto Comisionado para los Derechos Humanos de la ONU. Hungría no ha condenado.

Bolivia entre 2007-2013 recibirá un apoyo de 234 000 000 millones de euros de la UE (http://ec.europa.eu/europeaid/where/latin-america/country-cooperation/bolivia/bolivia_en.htm). El apoyo de pequeñas y medianas empresas en la dictadura emergentes, en el desarrollo de los recursos naturales para el desarrollo sostenible, lucha contra las drogas, y por último pero no menos importante, dedicada a la protección de los derechos humanos. Este año, el monto de la ayuda es equivalente a 9 mil millones de forints. Las autoridades húngaras están soñando solamente con esta cantidad de apoyo.

Un año no se ha iniciado una investigación internacional sobre el caso. Hace un año, el Gobierno húngaro no ha alcanzado con Rumania e Irlanda, la ventaja del peso político de la UE, para obligar a Bolivia a una investigación internacional.
Y aquí estamos...

(*) Attila Nyikos es abogado, representante legal de la familia del húngaro Árpad Magyarósi.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Magyarosi Árpád Fiúka NO ERA un criminal, NO ERA terrorista, NO ERA mercenario y militar, NO ERA separatista, y mucho menos fundador de un grupo paramilitar en Hungria.
El era profesor y estudiante universitario en Budapest, ademas de músico, escritor y poeta!
Acerca de su religión : UNITARIO, no musulman, como dicen.
En Bolivia el era solo un TURISTA y acabaron con su vida!!
ASESINOS!!! Queremos saber la verdad!
JUSTICIA!!

AYÚDAME!

IBAN: HU06117750564123801300000000
BIC(SWIFT: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1052 BUDAPEST
DEÁK FERENC U. 7-9.

HELP ME! !AYÚDAME!

Human Rights Violation in Bolivia
The case of defunct Mr. Árpád Magyarosi,
accused by plot against the President of Bolivia

Dear Madam / Sir,

As you may know from the world press, on the 16th of April 2009. in Bolivia, the town of Santa Cruz, in the Hotel Las Americas, 3 European citizens were killed and 2 captured by the Bolivian special forces, UTARC. The persons killed were Mr. Eduardo Rózsa Flores - Hungarian, Mr. Martin Dwyer- Ireland and Mr. Árpád Magyarosi- Romanian citizen. The two captured, and held in detention under inhumane conditions are Mr. Előd Tóásó- Hungarian, and Mr. Tadic-Croatian. The five persons were attacked by the police on the allegations of organizing a plot agains Mr. Evo Morales, the President of Bolivia, latterly changed to plot an armed internal revolt against Bolivia. The persons imprisoned are not officially accused by anything, no evidence were shown to them, they are just held in prison.

Shortly, the death of Mr. Árpád Magyarosi, contrary to what was stated in the Bolivian press, was not caused by hypovolemia (shock caused by loss of blood), but by suffocation from blood (blood inhalation), caused by the two 5,56x45mm NATO FMJ steel core bullet shot at his torso in from very close distance. In general, none of his wounds were lethal, he could have survived by minimal medical aid (sucking out the blood from his trachea). He died slowly, the agony beeing longer more than 30 minutes!

Following the findings of the Hungarian autopsy report - public document - , alltogether he received 7 shots. The first three from the front, to his upper arm, in a 90 degree horizontal position, bullets travelling in his arm, from the elbow to the shoulder, and braking bones. He holded his hands showing the sign of capitulation, whilst receiving the shots. We recovered one bullet fragment from his shoulder. This was probably the first group of shots, he received during or after his capture. The police forces entered his room peacefully (or let in by himself or by key) as we observed no visible damage on the photographs taken on his hotel room door next day by local press and police. Then he was brutally handcuffed by a plastic string handcuff. Then he was beaten up by fist, by rifle stock and by boot on multiple occasions. His nose was broken, his head, and neck at the back injured and the body over his kidneys, at the back. Probably, whilst lying on the floor, with the right hand wounded (he was left handed), he received the above mentioned two shots to his upper body, from right side to left. Also he received one shot from right to left, to his hip, hitting his sitting bone an paralyzing him. The last shot he received from behind, from back to the front, into his shoulder. We suspect, that this was aimed to be to in his neck or spine cord.

There can be any time gaps between the shots, (except for the lung shots evidently) and even the actual crime scenes may vary.

We did not find gunpowder residue on his hands, nor usual skin injuries from pistol automatic reloading.

We have in our hands his autopsy report, which is a public EU document in Hungary, in Hungarian. Romanian and Spanish translations are also available.

Arpad was invited for a 1-month visit to Bolivia by his friend from his childhood, Toaso Elod now in prison. He was a teacher and a university student here in Hungary and he was studying at a second university, too. He bought his own ticket on his own money. He arrived to Viru Viru airport (Santa Cruz) at 23 febr. 2009. About his personality: he was very calm, with high knowledge in arts, was a teacher, he could not and would not commit either in his head anything he is accused of!

Please help me to find out the truth!
Help me to find out the justice!
Help me to find out the criminals!
WE WOULD LIKE an INTERNATIONAL INVESTIGATION!

Yours sincerely
Tóth Mária
Mother of Árpád

IBAN: HU06 11775056 41238013 00000000
BIC(SWIFT): OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI REGIO
1052 BUDAPEST
DEAK FERENC U. 7-9.

Árpád Magyarosi fue ejecutado en Bolivia!

Remény

Apró, ici-pici kis pöttynyi pont vagy,
mint hulló csillag az égen...
Olyan reménytelen volt eme érzés is,
ez a gyermeki rajongás - s most újra érzem.

Úgy kondult bennem egy érzés
mint valami vészharang...
én nem tudom hogy jött, s honnan...
de mint fáklya lángaja sötétben,
- most - úgy világít bennem.

2008. Debrecen

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Vihar és álom (2008. aug. 24 - szept. 7.)

Odakint vihar kerekedett...oly hirtelen szakadt rá a városra, akár otthon a hegyekben...csak itt nem lesznek patakok, hogy elmossanak mindent, s hogy a romokra új és szép épülhessen...

Nézem a bal tenyerem...a vonalak...- ezzel születtem - ...nézem a jobbat (de nem jobb) ez van jelenleg...a sorsom a két kezem(b)en...nem tudom.

Kezem az esőben...s jó érzés... dörög, meleg van, de az eső hideg...

Olyan fordított ez is, mint hideg éjszakán egy forró testet ölelni...ez is, az is üdítő tud lenni...ma megtaláltam a harmadik utat...az az álmok útja.

Van egy kis üvegcse a szívemben, abba zárom az álmokat...azokat az álmokat, amiket meghagyok álmoknak...vagyis, attól álom az álom, hogy álom marad...oly sok dolog van...álom amiért tenni nem akarunk... Foghatatlan, de mégis úgy jó ahogy van, hogy csak a szívünkben létezik, és ad egy-egy szikrát...s lelkünknek eme szikra – akár - villám a távoli sötétben.

Minden olyan szép lehetne – gondolod - vagy szép lett volna... Nem tudhatjuk meg soha. Ez a szép az álomban...hogy mielőtt az üvegcsémbe tettem, foghattam kezemmel, érezhettem minden porcikámmal, tapintottam. Enyém volt – magunkban -, vigyázunk rá.

"Vágy" olyan, mint mikor a mézből kicsapódik a szilárd cukor... édes, szédít, elvakít... az álmokból vágy csapódik ki... sohasem tudtam miért, de ki-ki vettem üvegcsémből, s ízlelgettem, feléltem...lesznek mindig vágyaid s álmaid...és ez így van jól!

És te... TE ... ne légy álom, légy vágy, mely elvarázsol, mely álmot láttat bennem, mely fogható.

"Az álom annyi ideig él, mint a titok...ha kiderül, meghal."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Fiúka a nevem

Fiúka a nevem,
Fiúkának hívnak engem,
Mindig is ez volt itt,
Az én igazi nevem!

Szovátai vagyok,
Fiúka a nevem,
Csak itt hívnak így,
Csak itt ez az én nevem!

Máshol Árpád vagyok,
Bár az is tetszik nekem,
Mégis Fiúka az én igazi,
Egyetlen szép nevem!

1996.03.04. Szováta

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Magyarosi Árpád Fiúka emlékére (2009)

Sokáig – túl sokáig – gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a cikket, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni, hiszen egy művészről van szó, olyan művészről, akit Cseh Tamás, és Dinnyés József utódjának tartottak.

1981. február 4-én született. Zenei pályája már kisgyermekként elindult, és haláláig nem tért le a művészet útjáról, s fellépései között, ha úgy látta jónak, akkor utcazenész volt.

Bár Marosvásárhelyen született meg, és Szovátán lakott, Magyarországon is élt: tragikus halála előtt már a kilencvenes évektől itt tartózkodott (1993-tól). Kamaszévei alatt volt punk, rocker, rengeteg koncertre járt, ott volt az összes Székelyföldi Rockmaraton fesztiválon, ahogy minden szilveszterkor is hazatért barátaihoz, akik úgy emlékeznek rá vissza, mint egy igazi bohém lélekre...

Amikor hazatért, mindig a nagymamájához ment, aki imádta az unokáját. Külön szoba volt berendezve ott számára a fényképeivel, rajzaival. Rengeteg fesztiválon lépett fel, mi több: Varga Miklóssal, és Vikidál Gyulával is, egyetlen gitárral meggyőzte a közönséget. Réteg zenét játszott, nem is kapott elegendő nyilvánosságot.

Volt saját zenekara is, a Trench, igaz ez nem volt hosszú életű. Farkas Öcsi emlékei szerint nagyon szerette a székely köményest (pálinka), mert megfizethető áron lehetett kapni, és ízletes volt. Öcsi úgy emlékszik vissza rá – hiszen egy helyen nőttek fel -, hogy amikor megjelent a hosszú loboncos hajával, a Martens bakancsában, a bokáig érő bőrkabátban, már mindenki tudta, hogy a hangulat jó lesz, és buli készül. Legjobb barátai, akiket nagyon tisztelt és szeretett: Nagy Barni (róla dalt is írt: „Barnidal” címmel), Előd, Angi Pista, Babó, Indiánék, Szepu (Csíkszeredáról), Elemérék (Sepsiszentgyörgyről), Kacsóék, Gyepesiék, a Piri testvérek, Dupla, Bartha Jocó, Johny és Öcsi.

Egyszer szülinapi bulit tartottak, és Öcsi édesanyja bevitt nekik a szobába egy üveg fenyőpálinkát, és egy üveg gint, gyönyörű kristálypoharakkal egyetemben. A buli pogózásig fajult. :) Öcsi kiment pár pillanatra, addig Árpiék leverték a tálcát a poharakkal együtt. Szélsebesen megoldották a törött poharak ügyét: bedugdosták egy nagy virágcserép földjébe. :) Az édesanyja sokáig nem találta a poharakat, végül Barni oldotta meg a rejtélyt hetekkel később, hogy hol kell keresni a készletet...

Árpi gyakran írt minden barátjának, ahogyan nekünk is. Boldog ember volt, kiegyensúlyozott, és igazi művészlélek. Imádta a természetet, büszke volt rá, hogy erdélyi, és szovátai – ellentétben a pletykákkal, és pár megjelent írással szemben. Versei is erről árulkodnak, mint a Himnusz Cserepeskőért (Cserepeskő Szováta egyik legszebb helye), vagy az Erdélyhez írván. Tévedés, hogy nem szerette Erdélyt, vagy, hogy jobban szerette ezt a hazát (Magyarországot). De sajnos volt egy időszak az életében, amikor nem tudott hazamenni...(vagy nem akart)... Pár éve felszólalt egy tévéműsorban, ami azokról az emberekről szólt, akik távol élnek hazájuktól. Fiúka azt mondta: „Hiányoznak a hegyeim!”
Büszke vagyok rá, hogy lehetőségem volt interjút készíteni vele 2007-ben.

Szeretnénk Elődről (Tóásó Előd) is pár szót ejteni, akivel utoljára két éve találkoztunk Szovátán. Jót beszélgettünk, és szeretett volna minket meglátogatni itt Salgótarjánban Árpival. 2008-ban több levelet kaptunk tőlük, hogy készülnek hozzánk, mi szeretettel vártuk őket, de az útjuk nem ide vezetett... Sajnos. Utolsó levelében így köszönt el tőlünk: „Isten áldjon benneteket!”

Másnap hallottuk a szörnyű hírt. Magyarosi Árpádot kivégezték 2009.04.16-án...

Sosem felejtünk el. Tudtad, hogy Élni jó!

ZuzuP., Farkas Öcsi (http://passzio.hu)

Magyarosi Árpád interjú (2007)

- Mikor kerültél kapcsolatba a zenével?

- 27 éve, ugyanis anyukám énekelt. Amikor terhes volt velem, már létrejött ez a kapcsolat... Anyum énekesnő volt, tehát beleszülettem a zenébe.

- Úgy tudom, régebben nagy punker voltál! :) Milyen emlékeid vannak erről az időről?

- Mint általában a rockerek többsége, nekem is át kellett esnem több korszakon... Egy időben valóban úgy is öltöztem, és olyan hajam volt, mint a punkoknak. A punk zene szeretete úgy gondolom, most is oly mértékben bennem van, mint akkoriban, legfeljebb most kevesebbet hallgatom. Az emlékeim... amikor Erdélyben - Szovátán - a fürdőtelepre felsétáltam a punk frizurámmal, mindenki akart velem fotót készíteni, néha egy-egy sörért megengedtem, :) de volt olyan budapesti élményem, hogy romák egy tömbház ablakából vizes zacskóval meg akartak dobálni... Nem találtak el. Alapjában véve, élveztem, hogy hülye lehettem! :)

- A komolyzenével is kapcsolatban állsz?

- A komolyzene szeretete valamikor öt-hat éves koromban kezdődött, volt több bakelitünk is otthon, sokszor mesék helyett Haydn-t hallgattam, persze az idők során másokat is volt szerencsém megismerni. Néha gitáron is próbálkozom komolyzenét játszani, de nem igazán az én stílusom. Szeretem, és hallgatom mind a mai napig, ez a lényeg!

- Mikor jelent meg pontosan az Élni jó! című albumod, és hogyan fogadta a hallgatóság?


- Az Élni Jó című albumom? Hmm, nem is emlékszem, talán valamikor februárban (2007) jelent meg Dinnyés József segédletével, az ő stúdiójában vettük fel, ő látott el tanácsokkal, stb. A hallgatóság most is követeli, de egyelőre nem tudok adni nekik, hiszen nekem sincs a saját albumomból, szó szerint elkapkodták... A legközelebbi – remélem - jóval nagyobb példányszámban jelenhet majd meg!

- Nagyobb rendezvényeken is szoktál szerepelni. Mondanál párat? Mesélnél ezekről a fellépéseidről?

- Nem tudom, mit nevezhetünk nagyobb rendezvénynek, de igen, pl.: elég nagy „rendezvény” volt az októberi tüntetések alatt Debrecenben a főtéren több ezer embernek - persze különböző városi ünnepségeken pl.: legutóbb Szolnokon - énekelni. Szolnokon és a környékbeli falvakban sokszor láthatnak. Előfordulok fesztiválokon is, azok is nagy rendezvénynek minősülnek, pl.: Kétpóval kezdtem a nyári fellépéseket/fesztiválozást. Ez egy több napos betyár fesztivál, nagyon jó volt, vagy nemrég a Tiszaparti-nyár keretén belül léptem fel... áááh, szóval itt-ott előfordulok. A MAMF és az EFOTT közönsége is élvezhette a dalaimat minden nap, sokan nem felednek el!

- Milyen koncertekre mégy el szívesen?

- Nem nagyon járok koncertekre, illetve, ha megyek is, nem szoktam nézni, inkább csak hallgatni, és lötyögni a tömeg végén sörrel a kezemben, nem szeretek már „tombolni”, kiöregedtem ebből. Igaz a nyáron egy Aurórán kicsit pörögtem. Favorit bandát én nem szeretnék, és nem is tudnék kiemelni annyi között! Senkit, de mindig van valami aktuális, jelenleg Anouk-ot és Staind-et hallgatok, na meg Hisztériát (szegényekre már nem sokan emlékezhetnek).

- Írsz verseket, és rajzolsz is. Megjelentek ezek az alkotásaid már valahol?

- A verseim, és a rajzaim mondhatni rendszeresen jelennek meg, a PARTIUM IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS KÖZÉLETI FOLYÓIRAT-ban.

- Milyen gyakran vannak fellépéseid?

- Fellépéseim, nos most nyáron szinte minden héten volt egy, de vannak nyugisabb időszakok, amikor havonta maximum egyszer-kétszer láthat a közönség.

- Hol láthat Téged legközelebb a nagyközönség?

- Legközelebb a nagyközönség szeptember 12-én láthat Szolnokon, pontosan még én sem tudom, hogy merre, és mikor... Én mindig csak a végén tudom meg, hogy hová kell érkeznem. Aztán októberben a nemzeti ünnepeken többször kell mennem szerencsére, így több helyen is előfordulok Debrecentől-Budapestig! :)

- Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan?

- Terveim? Szeretnék karácsonyra diplomázni, közben nyerni a lottón, s venni egy jó nagy motort, de tervezem, hogy veszek a gitárra egy készlet húrt is, mert a mostani már régi. Továbbá, több mint fél éve keresem az igazit, tudod, egy ideje úgy érzem, kiégtem, nem igazán találtam meg azt a nőt, akibe egy pillanat alatt szerelmes leszek, akinek szerelmes dalokat, verseket írok. Tervezem, hogy megtalálom, mert hiányzik a szerelem az életemből!

- Történt-e veled olyan esemény mostanában, ami mélyen érintett, függetlenül attól, hogy ez pozitív történés, vagy esetleg kellemetlen volt?

- Történt. Az édesanyám lassan leveszi rólam kezét, és hát ez mélyen érint, de normális, előbb-utóbb a saját lábamon kell állnom... Na, ez valóban mélyen érint, de túlélő vagyok, hiszen székelynek születtem! Ami még megérint, az a pénztelenség inkább!

- Mit üzensz az olvasóknak?

- Azt üzenem, hogy hallgassanak meg, ha tehetik pl. a honlapomon, és azt is, hogy éljenek nyugodtan, néha álljanak meg egy lélegzetvételre.

www.magyarosiarpad.hu

ZuzuP. (http://passzio.hu)

Régi honlapjáról (Köszi, anyu...)

Magyarosi Árpád Fiúka: KASSZANDRA

S lám jöttek mind a kevély szívűek
Kasszandra arcán könny s révület
Figyeljetek – szólt, s lehajtá fejét
Szavam bár igaz, nem ad néktek reményt!

Ajkaim zárját fel hiába nem nyitom
Szavaitok súlyát bírtam, s még elbírom
Emberi bölcsességgel bíráltatok engem
Ma utoljára mondom – bízzatok bennem!

Valaki felkiáltott: - beteg a te lelked,
Átkozott vagy, nyavalya van benned,
Menj innen… hadd végezzük dolgunk,
hogy a lovat behúzzuk, kötelet kell hoznunk!

Áldassanak a sors szellemei – suttogta
S a sötét égre nézett…
azon egykoron szerencsecsillagának fénye égett
lelke sebes, majdhogynem véres,
Kasszandra nevet, - nem kell testembe méreg!

…Ezek voltak az utolsó képek
Vannak szerencsétlenek s szerencsések!



(Kasszandra Priamosz és Hekabé, a trójai királyi pár leánya, a legszebb trójai hercegnő volt a görög mitológiában. Kasszandra neve a megvetett jóslatok révén fogalommá vált. A szép hercegnő mindent előre meglátott, pl. a trójai faló veszélyeit, mégsem hitt szavaiban senki. Végül meggyilkolták őt.
Lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kasszandra)

Anyák Napja

A sírás fojtogat… a könny kicsordul a szememből…
Egy évvel ezelőtt Anyák Napjára érkezett haza Fiúka meggyötört, meggyalázott teste…

"Egy évvel ezelőtt fogták el, kínozták meg majd bestiális kegyetlenséggel végezték ki a santa cruzi Las Americas szállodában a bolív kormány fegyveresei Eduardo Rozsa Florest, Magyarosi Árpádot és Michael Dwyert. Egy éve nem tudjuk, kik végeztek velük és miért. Egy éve nem tudjuk, ki adta ki a parancsot. Egy éve nem vizsgálják ki az életüket kioltó rendőri eljárást, abban az országban, ahol nincs halálbüntetés, és amely valamennyi latin-amerikai emberi jogi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyv részes fele. Gyilkosaik egy éve szabadon járnak, és nevetnek az ostoba és gyenge európaiakon."

dr. Nyikos Attila, Magyarosi Árpád családjának jogi képviselője

Magyarosi Árpád itthon-otthon van

Magyarosi Árpád itthon van. Valójában Erdélyben lenne itthon-otthon, hiszen onnan jött "haza", mert bár román állampolgár volt, valójában magyar. Felült a repülőre az ősszel, talán nevetett, talán kicsit szorongott útközben. És most egy nagy ládában megérkezett. Itthonra. Haza. Egy halott persze mindenütt itthon-otthon van. Az egész Földgolyón. Az egész Universumban. Egy halottnak immár a mindenség az otthona, a hazája. Mert úgy van, hogy valójában nincs. Úgy van otthona, hogy nem kell már neki otthon. Jött nem is olyan régen a semmiből, egy szerelemből, egy ölelésből, és visszament a semmibe: a halál mindannyiunkra váró ölelésébe.

Hogy mégis itthon van immár, az nem neki fontos, mert neki már semmi sem fontos, hanem nekünk. Nem tudjuk, pontosan mit csinált kint, de akármit is, a mi vérünk, a mi fiunk. Talán hibázott, talán könnyelmű volt, de fiatal, reménykedő, álmodozó és tehetséges. Szépen, okosan írt a blogjában. Szépen, kellemes hangon énekelte saját szomorú, végtelenül szomorú, szinte a sorsát előrevetetítő dalait.

Itthon van Magyarosi Árpád. Négy napig tartott, amíg a láda, amelyben földi maradványai nyugszanak, a Ferihegyre érkezett. Talán ebben is van valami szimbolikus és valami nagyon-nagyon szomorú. Valami, ami magyar.

Itthon van, és egész biztos, hogy nem kellett volna lelőni. Talán tett olyat, amiért felelősségre vonhatták volna. Talán tett ilyet. Talán tudnia kellett volna, hogy Bolíviában a kábítószerügyek miatt előbb lőnek, azután kérdeznek. Mert akik lőnek, tudják, ha nem ők lőnek először, akkor őket lövik. Magyarosi nem lőtt, mégis lőttek rá. Nem tudjuk hány golyó érte. De ez nem is érdekes. A lényeg, sajnos az, hogy ládában érkezett meg itthonra-otthonra.

Immár végleg.

Már nem fog innen soha elmenni.

Már nem keres sem kalandot, sem szerelmet, sem igazságot, sem tévedést.

Itthon marad velünk. Nézhetjük kedves-szép arcát. Hallgathatjuk szelíd hangját. És sírhatunk szomorú dalát hallva.


2009.05.03. Asperján György

M.Á. temetése

Elhallgatott hat húr,
nincs, ki többet megszólaltassa,
mert a kezet mi játszott rajta,
egy drót hátrafogta.

Nem talál már senki téged.
Minket még rágnak a gondok,
de te már nem rágódsz semmin.

Talán jobb lett volna,
ha csak ülsz és eltűrsz mindent,
ha nem szól a gitár és nem szól az ének,
ha nem lettél volna Magyar és egyben Székely.

Nem kellett volna vágyódnod.
Huszonnyolc év ellen
egyetlen pillanat.

Talán jobb is ez,
hogy nem látod,
milyen átkokat szórnak rád a pogány zsiványok,
kikért minden tetted kiáltott.

Megtagadott téged Magyarország.
A hazug média tengerén,
csak mi látunk téged, akik ismertünk.

Túl magasan szálltál,
ezernyi álom repített még,
csak a golyó fogott és ütött rajtad olyan rést,
amin elszállt huszonnyolc év.

Isten veled!
Te már tudod, amit mi még nem…
Többé már nem vagy éhes.

2009. július 16.
Gyertya (http://www.amatormuveszek.hu)

Maradj a fán, a hegyen

Fiúka festménye





Éveken át követett, akkor figyeltem fel rá, amikor horgászni kezdtem... az erdőn át mentünk a tóhoz, s a tisztásnál vettem mindig észre, hogy ott van velem...egyszer a barátom azt kérdezte, hol van - körbe kellett fordulnom - ...megmutattam. Kacagtunk, öt (éves), ha voltam, és alig találtam meg az árnyékomat.

Jött az iskola... - szeptember - a szomszédból kiáltottak át nekem, hogy menni kell... szedtem a diót...a fa tetejében voltam....sütött a nap, finom fűszeres levegőt hordozott a csendes szél, s tele volt minden erővel, tisztasággal... én mégis lemásztam a fáról...

Megváltozott hát addigi életem... mert az élet mindig változik, mindig hoz valami mást. Anyum szerint szerettem a palacsintát... most mégsem eszem meg. Mi is változunk...ez a változás adja az erőt, mely segítségével cselekszünk, nem állunk meg, haladunk, mint az óra mutatója...
Volt egy órám, leejtettem, s a mutató meggörbült benne, beakadt a másikba, egy helyben toporogtak, néha-néha látni lehetett ahogyan zizzen a kis mutató, de se előre, se hátra...csak a szív, mely acélból készült dobbant kitartóan... a szív sosem hagyja magát, csak az harcol az idővel igazán... mert bizony sok ember toporog egy helyben, kapaszkodik valami régibe, vagy beakadt a saját múltjába, s nem képes tovább lépni... aztán nem akar, végül jónak is érzi azt amit tesz... - persze - ...lehet igaza van...

Nehéz egyenesnek, igaznak maradni ebben a világban...de valamivel könnyebb a hegyekben, ahol még a nap is másként süt, ahol a madár hangja is más... sőt a madár is.
Ott magasabban az Isten is közelebb van, ezért aki nem keresi annak közelségét, leereszkedik a hegyről alacsonyabb vidékekre...pedig hát...lefele lehet a pokol is...lefele... s itt ezen a laposságon az idő előtt meghajolt a tér...s a görbe térben meggörbül az ember...bűnökre adja fejét, csábítja a céltalanságából fakadó kapzsiság, bizonytalanság, kielégületlenség...csábítja az "új" s az ismeretlen. Képtelen megragadni azt, ami igazán az övé, nem hisz semmiben...magában sem. Mindig csak lefele... a pincét is a föld mélyébe ássák...lefele...lefele...

Nos...én a hegyek pártján vagyok...s hirdetem, hogy a természet legyőz minden rosszat...

Erdély hegyei megvédik s megtartják a jó embert...ott nem mókuskerékben fut a mókus - de az ember sem -... az erdő védelmet nyújt, biztonságot a hegy ad... eleségről pedig mindig a „fennvaló” gondoskodik.

Így hát...ha majd harcok lesznek, vagy ha kétségbe esnél... jussanak eszedbe Erdély csodás hegyei - nekünk - ez az ígéret földje!

2008. október (Naplóm - www.magyarosiarpad.hu)

Himnusz Cserepeskőért / Erdélyhez írván

Himnusz Cserepeskőért

Halk dallam süvít el fülem mellett,
Állok egy kopár hegyen…
Most még csend lakozik mindenütt,
De majd jönni fog az idegen…
Jönni fog csörtetve zakatolva,
S pogány módra meggyalázza hegyem…
Az én hegyem…Érted?
Melyet Isten adott nekem!

Könny csordul ki rémült szememből,
Térdem koppan a hegyen…
Mit tegyek?… mitévő legyek?…
Hogy minden kavics itt maradjon nekem?!

Hangosabban süvít fülembe a dallam,
Porral s homokkal telik meg szemem,
Fél minden itt, s fáj már nékik is,
Ugyanúgy, mint ahogy nekem!
Hallom… egyre csak hallom,
Közeledik az idegen…
Óh Istenem… ha el is jön a vég…
Nem hagyom, hogy bántsák a hegyem!

2001.06.05. Bp.



Erdélyhez írván

Ha azt kiáltom Erdély,
Ne kapd fel fejed…
Nem vagy még szabad,
de talán még lehetsz!

Ha azt mondom véged,
Ne hunyd le szemed,
Lesznek még kik, azt mondják,
Életemnek te adsz értelmet!

Ha azt mondom, győztünk,
Borítsd díszbe magad,
S álld meg mindazokat,
Kiknek vére testedre tapadt!

Most csak azt mondom Erdély…
Emeld csak fel a fejed,
Fiad vagyok, s meghalok,
Ha szabad csak ez áron lehetsz!

1999.09.20. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Öt éve egy világ omlott össze Magyarosi Árpádban

Magyarosi Ápád Fiúka. A szovátai fiatalembernek számos kötődése volt a megyeszékhelyhez. A riportban megszólalók helyére teszik a székely fiúról a bolíviai sajtóban megjelent képet: hogy miért vonzódott a hazájukat kereső emberekhez, hogy mitől imádták a gyermekek, hogy milyen volt a lelkivilága, s hogy miért is nem lehetett „terrorista”.


„Próbáld meg elképzelni, hogy meghaltam, hogy él benned minden szó, amit én mondtam. Most így utólag mindent elmondanák, csak az van, hogy én már sajnos meghaltam. Amire viszont én most megkérlek, az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket. Késő lesz majd akkor sírnod értem, késő lesz elmondani, mindent nékem... (www.magyarosiarpad.hu)” — barátai saját cd-jén (Mert élni jó) hallható egyik dalának szövegével emlékeztek meg a Bolíviában lemészárolt Magyarosi Árpádról.

A gyermekkora óta Fiúkának becézett fiatalembert — két társával — a dél-amerikai ország rendőrei lőtték le egy Santa Cruz-i szállodában. A bolíviai hatalom azzal az okkal támadta őket, hogy Evo Morales ellen készítettek elő merényletet. A mai napig felfegyverkezett terroristaként tartják számon a bal oldali erők Fiúkát is, kinek holtteste hazaszállítása érdekében szolnoki és debreceni fiatalok bankszámlát nyitottak (OTP; 11773119-00055268-00000000), s gyűjtenek adományokat.

Hogy Árpád mennyire nem volt terrorista, s másrészt, hogy eloszlassuk a tévhiteket az eddig róla kialakult képről, barátait, fellépőtársait, ismerőseit, hozzátartozóit kérdeztük meg róla, Fiúkáról. Mondhatni könnyű dolgunk volt, hiszen megyénkben számos alkalommal lépett színpadra. Kétpón, Kengyelen, Kőtelken, s legfőképpen Szolnokon vissza-visszatérő művésze volt az elsősorban nemzeti ünnepekre meghívott fellépőknek.

Vikidál Gyula a 2008-as Tiszavirág Fesztiválon énekelt együtt Magyarosival. A tapasztaltabb művész tőlünk hallott a székely-magyar fiatalember szerencsétlen haláláról.

— Most érkeztem Erdélyből, és bevallom, nem értesültem az esetről. És még most sem hiszem el, hogy róla van szó, hiszen, mint mondtad, a bolíviaiak terrorcselekmény megelőzése miatt lőtték le. Árpád soha nem volt erőszakos, soha nem ölt volna embert. Békés, de mégis nyughatatlan fickó volt, akit rendkívüli tehetséggel áldott meg a jó isten. Sajnálom, rendkívül sajnálom! — csuklott el a hangja Vikidálnak.

- Öt éve, december 5-én egy világ omlott össze benne — emlékezett vissza Árpádra egy, a megyében számos fellépését szervező férfi. — Szívfájdalma volt, hogy a magyarországi magyarok cserbenhagyták őt és nemzettársait a kettős állampolgárságáról szóló választáson. Így aztán úgy érezte, megmaradt annak, aminek szülőhazájában, Romániában csúfolták a románok: „bozgornak”, hontalannak. Nem is szeretett már oda visszajárni. Magyarországon tanult és dolgozott, s közben fellépésekre járt. Egy szál gitárral hódította meg hallgatósága szívét. Dalai a hazáját kereső hazafiról szólnak.

Cseh Tamás és Dinnyés József utódjának tartották, s olyan művészek is felvállalták vele a közös fellépést, mint Varga Miklós vagy Vikidál Gyula. Az viszont elképzelhetetlen most is, hogy bármilyen terrorakcióban kívánt volna részt venni. Nem ilyen volt a habitusa. Hogy is mondjam: talán öntudatosan volt rendkívül szerény, és csendesen szókimondó. Korát meghazudtolóan érett gondolkodású, sok ismerettel rendelkező emberke volt. Hiánya fájdalmas, személye pótolhatatlan — vélekedett a műsorszervező.

- Én együtt tanultam vele Debrecenben, majd később együtt tanítottunk gyakornokként a szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskolában is — beszélt ismeretségükről egy huszonéves lány. — A diákok rajongásig szerették. Álmodozó volt, aki nem találta a helyét a világban. Akkortájt még nem volt nyelvismerete és nem volt fegyverismerete. Nem is tudom, mit keresett Bolíviában. Vagyis, tudom, hiszen sokat MSN-eztünk. A borzalmakat megelőző napon is írtunk egymásnak, és nekem aznap éjszaka, sőt másnap, amikor még név nélkül hallottuk a szörnyű híreket, már akkor rossz érzéseim, előérzeteim voltak.

Azt tudom, hogy nem szeretett hazamenni Erdélybe, mert nem érezte otthon jól magát. Nagyon óhajtotta a székelyföldi autonómiát, s valószínűleg hasonló gondolkodású és érzelmű, a világban a helyüket kereső emberekkel hozta össze a sors. Flores, hasonlóan Árpádhoz, saját hazájában, Bolíviában akarta az önállóságot kivívni, s talán ő verbuvált maga köré olyan embereket, kiknek egyfajta identitászavaruk van, s volt. Az is lehet, hogy épp Morales emberei húzták csőbe Floreséket, és e fiatalemberekből csináltak bűnöst, hogy kiiktatásukkal a rendkívüli állapot kihirdetéséhez okot találjanak. Pontosan persze nem lehet tudni, de annyit biztosan tudok, hogy Árpád nem szállt szembe senkivel, nem fogott fegyvert senkire.

Áldozat lett és most már talán hős — tette hozzá az egykori barátnő. A kishölgy azt is elmondta, hogy Magyarosi csupán brahiból vette fel az iszlám hitet. Fiúka szovátai unitárius volt, aki ez utóbbi vallását gyakorolta. Számára csupán poén volt a fejkendős-fegyveres fotó is, amit a haverok ugratására tett fel az ismert közösségi portálra.

A szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskolában a tanári kar néhány tagjától azt tudtuk meg, hogy a náluk gyakorló tanítóként dolgozó Fiúkát rajongásig szerették a diákok. Imádták a lazaságát és a közösség összetartó erejét. Sokukkal nem csupán a tanítási időben találkozott, hanem azon túl is, hogy dalaival és világszemléletével az alma materen kívül is „kinyissa a szemét” a fiataloknak.

— Sodródott az árral — emlékezik vissza rá egy újabb barát. József állítja, Árpád, akit szerény állszőrzete okán kis-Petőfinek is neveztek, kalandvágyból ment ki februárban Bolíviába. — Nem akarta ő Moralest megölni, szerintem azt sem tudta ki ő. Az biztos, hogy Flores és Tóásó baráti köréhez tartozott, s talán a bolíviai-horvát származású férfi vette arra rá, hogy menjen ki vele „hazafinak” dél-Amerikába. Az biztos, hogy fegyvert nem fogott volna. Tollat és ecsetet inkább. Költő és festő volt, szabadúszó művészlélek. Bolívia nem! Ám ha Székelyföld szabadságáról lett volna szó, akkor viszont biztos lennék benne, hogy tűzzel-vassal harcolva, ott lett volna az élvonalban. Forogna a sírjában, ha az egy bolíviai köztemetőben lenne. De amíg Székelyföld nem önálló tartomány, annak sem örülne, ha ott helyeznék földbe. Ezt a gondolatát mi, a haverjai talán már jobban tudjuk, mint Erdélyben élő családtagjai... — vélekedett barátja.

A Sehonnai nincstelenek tagja volt Fiúka
Magyarosi Árpád — weblapja szerint — 1981. február 4-én született Marosvásárhelyen. Általános iskolai tanulmányait a romániai Szovátán kezdte, majd Budapesten folytatta további két intézményben. Debrecenben tavaly szerzett tanítói diplomát. Biográfiája szerint már gyermekkorában komolyan érdeklődött a zene és az éneklés iránt. 1999-ben gimnáziumban alakult meg az első rövid életű zenekara, mely a „Sehonnai nincstelenek” névre hallgatott. Egy 2007-es interjújában arról is beszélt, hogy a zenélés mellett versei és rajzai is rendszeresen jelentek meg a Partium nevű irodalmi, művészeti folyóiratban. Nyilatkozott arról is, hogy „mélyen érinti” az a tény, hogy édesanyja „leveszi róla a kezét”. Csakúgy, mint Eduardo Rózsa-Flores, a közösségi oldalon Magyarosi Árpád is feltünteti „klubjai” között a Magyar Iszlám Közösséget.

Magyarosi „hazatérhet” Romániába
Jelentkeztek a bolíviai kommandós akcióban meggyilkolt román állampolgárságú Magyarosi Árpád holttestéért, és két ügyvéd megindította a hazaszállításhoz szükséges eljárást — jelentette a minap az El Deber című bolíviai újság internetes kiadásában. A San Juan de Dios kórház halottasházában lévő holttestet hétfőn kérték ki. Az biztos, hogy Árpádot még halálában is rendkívül zavarja, hogy őt román állampolgárként tartják nyilván. Ő Magyarországot tartotta hazájának, még akkor is, ha a magyar állam többszöri kérésére sem adta meg neki a magyar állampolgárságot. (megj.: ez utóbbi állítás nem igaz)

2009. április 24. Mészáros Géza (www.szoljon.hu)

Amennyire...annyira...

Amennyire reménytelen az életem,
Annyira reményteljes is,
Amennyire nincs kedvem élni,
Annyira van is!

Amennyire szomorú a sorsom,
Annyira boldog is,
Amennyire rosszak a céljaim,
Annyira jók is!

Amennyire gyűlölöm életem,
Annyira szeretem is,
Amennyire meg vagyok halva,
Annyira élek is!

1998.08.03. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Ági emlékei

Én nem is tudtam, hogy nem szereti, ha Árpinak hívják. Hallgatott rá és soha nem mondta nekem, hogy inkább Árpád.

Fura volt hallani a „Fogd a pénzt és fuss”-videójában (amit csak a halála után láttam) Peller Mariann UFO-kra vonatkozó kérdését. Árpi válasza előtt mondtam (…szerintem a számítógépemnek), hogy hisz bennük. Nem pont az UFO-kban, de hogy van más életforma is azon kívül, amit ismerünk… túl nagy az univerzum ahhoz, hogy csak mi legyünk benne. Erről beszélgettünk 2007-ben. Meg a mai gyerekek neveletlenségéről, főzésről (ő már akkor is tudott, én most se nagyon… de aminek nekilátok, az jól sikerül :-))

Találkozásunk: 2007. ápr. 28, Speciális Olimpia, Kecskemét Széktói Stadion… ahol ő önkéntes volt, én meg tudósító. A sajtótájékoztatóról mentem a stadionhoz, csak nem tudtam hol kell bemenni… elég nagy épület, a VIP szektornál voltam és a pályára akartam eljutni. Odamentem egy csoporthoz, akik kék pólóban voltak. Gondoltam, csak tudják, ha már egyenruhában vannak! Megkérdeztem, hogy tudnék bejutni a stadionba... a focipályához. Ő válaszolt (már nem emlékszem mit, de bonyolultnak tűnt) néztem egy furát, aztán mondta, hogy jobb lesz, ha elkísér. Másnap tök véletlen egy busszal mentünk a rendezvényre: ő elaludt és én is késtem :-))

Aztán harmadnap is sokat voltunk együtt: úgy 9-től 22-ig… mégse eleget…szerintem. Néha beszaladtam a (város másik végén található) szerkesztőségbe. Második nap ő hívta fel a figyelmem, hogy S.O. kártyára kapunk enni-inni (amire a nevünket kellett felírni és mindig magunkkal hordani – nyakunkban lógott… az én nevem alatt, hogy PRESS, Árpinál meg hogy STUFF vagy valami ilyesmi. Én már kidobtam, csak a „madzagja” van meg… lakáskulcsainkat tartom rajta). Mentem volna haza ebédelni, de mondta, hogy ha csak emiatt mennék, akkor maradjak. Maradtam, aztán cserélgettük az ételeket-italokat :-))

És ott tudtam meg az egyik román szó kettős jelentését. Női foci volt, szóval focis sztori: az egyik pálya szélén álltunk, az egyik edző mesélt, Árpi fordította nekem: "Akkoriban volt egy reklám a tévében Romániában, amiben a kocsmában nézték az emberek a meccset. Sokáig semmi nem történt, a kocsmáros is hátra vonult a raktárba. Aztán nagy kiabálás: Gól! Gól! Mire kirohan a csapos:
- Mi történt?
- A meccs rossz, de a poharak... üresek!" :-))

Akkoriban történt az is, hogy terveztem a felmondásom a helyi napilapnál. Meg is tettem... és utólag rájöttem, jól döntöttem. Bár akkor inkább anyukámék tanácsára tettem. Szerettem ott lenni (annak ellenére, hogy a kötetlen munkaidőt 0-24-ig értették), szóval kicsit bántott a dolog akkoriban. De Árpi viccesre vette a figurát: "Holnap te ki leszel rúgva, én meg be leszek rúgva" :-))

Emlékek...

Csillagok tavába néztem,
mely elringatott, elvarázsolt engem...
álom kedte gyötörni gyenge testem,
s mégsem tudtam behunyni szemem!

Kéklő csillagokon kívül mást semmit sem láttam...
csak egyet tudok...folyton a közeledbe vágytam!

Megszűnt beszélni hegy, fa, fű, ember hozzám...
nem tudtam mást...csak nézni téged tompán!

Kitárt karokkal rohantam volna hozzád édesem...
hogy megmondjam: - "ez biztosan nem véletlen!"

Mondtam volna: - "kérlek, bízzál én bennem,
mert akkor e földön nálamnál senki nem hal meg szebben!"

1998.

Magyarosi Árpád itthon még életet mentett

Sok mindent lehet hallani Magyarosi Árpádról. De nézzük meg, mit mondanak róla a barátai, azok, akik ismerték őt. Milyen ember volt ez a 28 éves fiú, akinek remélhetőleg hazakerül a holtteste?

Demeter Éva hat évig ismerhette Magyarosi Árpádot, akit múlthéten lőttek le egy bolíviai motelben, mert azt feltételezték róla, hogy terrorista akciót szervezett az ország elnöke ellen.

A lány együtt is lakott vele, 4 évig együtt voltak kollégisták, közösen dolgoztak a Tanítóképző Főiskola HÖK szervezetében, jó barátja volt.

„Először el sem hittük, hogy valóban ő lehet az. A szoros baráti kört nagyon megrázta a dolog. Azt meg főleg nehéz volt elhinni, hogy úgy mutatták be, mint terroristát. A párommal nagyon jóban voltak, bárhol volt Árpád az országban, mindig hívták egymást”- mondja a lány, aki még szinte most sem fogta fel, hogy jó barátja nincs többé.

Keve az Ifjúsági Vöröskereszt helyi alelnöke, és utolsó főiskolás évében ismerte meg Árpádot.

„Nem voltunk szoros kapcsolatban, de nekem mindig az volt róla a benyomásom, hogy intelligens, sokoldalú, felvidítja a társaságot. Ha ő megjelent, pozitívan változott a légkör”- mondja a fiú.

Milyen emléketek vannak róla?

Éva: Soha nem felejtem el, amikor beköltözött a kollégiumba, fogta a kis gitárját. Nagyon sokan ültünk kint a folyosó, ő elkezdett gitározni és énekelni. Nem is hittük el, a nagy haja miatt olyan volt, mint egy pumukli, ránézésre egy rokker, de az érzelmes dalainak közösségformáló ereje volt. Ez csodálatos volt.

Milyen változásokon ment keresztül a hat év alatt?

Éva: Tipikusan olyan ember volt, hogy egyik pillanatról a másikra változott. Egyszer visszajött a koliba rövid hajjal. Erre azt mondta, hogy „Hát, ilyen kedvem volt.” Hat év alatt sokat változott, még nyitottabb lett, mint volt. De a főiskola mindenkiben mély nyomot hagy.

Az iszlám vallást valóban felvette?

Keve: Tőle nem hallottunk ilyet és a jeleit sem láttuk.

Éva:Töretlenül székely fiú volt. De ha fel is vette, az is egy hóbort lehetett. De sem én, sem a párom, akivel havonta legalább kétszer beszélt telefonon, nem tudott erről.

Hogy került ki Bolíviába?

Keve: Úgy hallottam, hogy nem találta a helyét itthon, ezért dolgozni ment ki. De azt is hallottam, hogy biztos állása van itthon.

Éva: Igen, én is úgy tudom, hogy sérült gyerekeket tanított Budapesten.

Mikor találkoztatok vele utoljára?

Keve: 2008 szeptembere- októberekörül futottunk össze, és akkor még azt mondta, hogy amíg lehet, addig tanulni fog, és hogy beiratkozott az egyetemre.

Éva: Én régen láttam már őt. De a párommal találkozott. Neki azt mondta, hogy tanít. Halála előtt pedig két nappal még msn-en beszélt egy nagyon jó közös barátunkkal, és semmi olyat nem mondott, hogy készülne bármire vagy bármiben benne vannak. Pedig közeli barátja volt az a fiú.

Érdekelte Árpádot a politika?

Keve: Szerintem ha érdekelte is, akkor csak a magyarság szintjén. Én soha nem hallottam tőle, hogy bármelyik párthoz húzott volna vagy szidta volna valamelyiket. Csak ez a romániai magyarság volt a szívügye.

El tudjátok képzelni, hogy belekeveredett egy terrorista csoport akciójába odakint?

Éva: Számomra ez abszurd.

Kitől indult el, hogy egy számlaszámra gyűjtsetek pénzt a hazahozatalára?

Éva: Mi kezdeményeztük, akartunk nyitni egy számlaszámot azért, hogy aki tudja, hogy ő nem tehetett olyat, amit mondanak róla, az tudjon segíteni az édesanyjának, és így haza tudják hozni. De mindenképpen be akartunk vonni valamilyen szervezetet, hogy segítsenek. Itt jött a képbe Keve, aki a Vöröskeresztnél dolgozik.

Keve: A Vöröskereszt mint a humanitárius jogok védelmezője, muszáj volt, hogy fellépjen valahogyan. Ezt Tóásó Elődnél is megtették, megnézték, minden rendben van-e vele. És most megpróbáljuk Árpádnak is megadni azt, amit még lehet.

Mennyi pénzre lenne szükség?

Keve: Csütörtökön került fel a bankszámlaszám a Vöröskereszt honlapjára, az összeget teljes egészében a hazaszállíttatásra fogják fordítani. 15000 USA-dollárra lenne szükség, hogy hazahozzák, és arra még plusz, hogy ott tárolják még.

Éva: Több, mint félmillió forint van már a számlán. A nővérétől tudjuk, hogy ha több pénz gyűlik össze, akkor a temetést abból fogják fizetni, és kopjafát csináltatnak Árpádnak. Mindezt Szovátán, mert a szülőföldjében szeretné, hogy eltemessék. De annak is örülni fogunk egyébként, ha a szükséges pénz összejön. De olyat is hallottam, hogy ha máshogy nem fog menni, akkor eladják a házat.

Volt párkapcsolata?

Éva: Volt Magyarországon egy barátnője, akivel pár hónapja volt együtt. Közeli barátok összegyűltek egy mécsesgyújtásra, ahova mindenki hozott egy szál virágot. A barátnője is eljött. Nagyon megviselték a történtek. De azt mondta: „Erős leszek, mert Árpád is azt szeretné, hogy az legyek.”

Tudjátok-e azt, mikor hagyta el az országot?

Éva: Úgy hallottam, hogy gyerekkori barátjával, Tóásó Előddel ment ki 2 hónappal ezelőtt. Meg Floressel is nagyon jó kapcsolatban állt.

Keve: De róluk csak annyit tudunk, amennyit olvastunk. Engem azért sokkolt ez a helyzet, mert ha mondjuk én meghaltam volna, és nem várhatok segítséget a hazámtól, mert nem hoz haza. Ebben semmi emberiesség nincs. Az állam elnézi, hogy a diáktársaknak kell összegyűjteniük a hazaszállításához szükséges pénzt.


Árpád életet mentett
„Évekkel ezelőtt volt a koliban. Az egyik kollégistának egy pár pillanatra megbomlott az elméje. Nem tudtuk, mi történt vele. Majdnem kiugrott az ablakon. Többen ültek a szobában, de csak Árpádnak volt annyi lélekjelenléte, hogy lefogja a fiút, és becsukja előtte az ablakot.
Árpád életet mentett, el nem tudom képzelni róla, hogy ő bárkit is meg akarna ölni"- mesélte el a Haonnak Demeter Éva.


Hajdú Online, 2009. április 24.

Tanítványai írták

Ő a kis tanárunk volt...Nagyon jó fejnek ismertük meg :-)

Amikor meghalt az egész oszi sokkot kapott :-(
Őt sohasem fogjuk elfelejteni!

K. Tamara



Árpi nagyszerű ember. Boldog vagyok, hogy ismerhettem őt :-)
Nagyszerű rajz órákat töltöttünk együtt.
Mindig meghallgatott minket és sokat, nagyon sokat bolondoztunk.
Mindig megvédett minket, és mindig nekünk volt igazunk.

Én tudom, hogy figyel minket, itt van velünk, hisz megígérte, hogy nemsokára hazajön; ő nem hazudik, őszinte, imádja a magamfajta kölköket, és Debrecent is, hiányzik már neki.

Innen üzenem: Árpi, velünk vagy, én minden nap a zenéidet hallgatom addig, míg vissza nem jössz.
Türelmes leszek most az 1x :-))

B. Alexandra



Nagyon hiányzol Árpi :( És légyszi írj vissza.
Már láttam a temetőben a sírod. Vittem virágot és azt kívánom, nyugodj békében Fiúka :)
És örökké bennem élsz... Örültem, hogy megismerhettelek :)

Szia, kedves Fiúka :) RIP
Veled vagyok mindig....mert élni jó....!

B. Etelka