Senkit hátra! - György Attila írása

Nálunk szerencsésebb, erősebb, nagyobb népek katonai doktrínájában alaptétel: „Senkit nem hagyunk hátra.”

Többek között ezért erősebbek, nagyobbak, szerencsésebbek. Mert bármilyen romantikusan is hangzik ez az alaptétel: bizalom, lojalitás, hit és hűség nélkül nem lehet építkezni. Ez nem romantika: ez tény.

Voltak időszakok a magyarság életében is, és többnyire ez volt a döntő, amikor senkit nem hagytunk magára. És voltak időszakok, sőt bármennyire is fáj: vannak, amikor magára hagyjuk sajátjainkat. Aztán jó nagyokat csodálkozunk, hogy senki nem vesz már lassan komolyan, hogy következmények nélkül lehet megverni, bezárni, kiutasítani, be nem engedni magyar állampolgárokat, magyarokat, akár államelnököt is, miért is ne.

Jó, ez a múlté – szeretném én hinni ezt, ezért is írom e sorokat.

Jelen pillanatban egy bolíviai, európai mércével börtönnek sem nevezhető helyen tartják fogva Tóásó Elődöt, már több mint másfél éve. Tóásó Előd szovátai, székely, magyar ember, aki mai napig érvényes és elfogadott, sőt érvénytelen és elfogadatlan ítélet nélkül ül egy számunkra közepes amerikai horrorfilmekből ismert helyen.

Tóásó Előd valahogy belekeveredett egy rendkívül bonyolult vagy rendkívül egyszerű történetbe, ahol rajta és egy horvát srácon kívül mindenki meghalt, és jelen pillanatban ő Bolíviában egy „terrorista”, aki Evo Morales életére tört.
Hát, ha valakire nem illik a külföldi, vérprofi államelnökgyilkos zsoldos fantomképe, akkor ez Tóásó Előd. Előd zenélgetett, verseket írt, számítógépeket bütykölt, majd elment egyet a barátaival Bolíviába.
Azóta is ott ül.

A kérdés most nem is az, hogy Tóásó Előd valóban pszeudokommunista államelnököt ment-e gyilkolászni Eduardo Rózsa-Floresszel. Erről már többet írtak, és többet elmélkedtek, mint egy átlagos vidéki könyvtár állománya. Nem. A tény az, hogy Tóásó Előd az égadta világon semmit nem tett, ami bármilyen mérce szerint büntetendő lenne. A tény az, hogy Tóásó Előd jelen pillanatban bolíviai fogoly. Tény az, hogy Tóásó Elődnek semmiféle normális, elfogadható, sőt elfogadhatatlan tárgyalásban sem volt része, az ártatlanság vélelme az ő esetében költői fogalom. Tény az, hogy Tóásó Előd magyar ember kiszabadítása érdekében eddig semmiféle magyar diplomáciai erőfeszítés nem történt.

Kiszabadítása? Még csak egy jog szerinti tárgyalásra sem került sor. Hogy Előd hibás volt-e vagy sem, hogy egyáltalán létezett-e Evo Morales ellen merényletterv, ez sűrű, setét titok, amelyet a legnagyobb rosszindulata ellenére sem tud megerősíteni példának okáért Marcelo Sosa bolíviai főügyész.
Az a bolíviai főügyész, aki félévente bejelenti, ő majd jól eljön Magyarországra vizsgálódni az „Eduardo-ügy” kapcsán.

Ahelyett, hogy Magyarország, ami az erkölcsi minimum, kérné egy nemzetközi, vegyes bizottság felállítását az ügy kivizsgálására. Teszem azt, legyen magyar–horvát–ír–bolíviai. Csak mert így lenne méltányos. Mert mégiscsak lelőttek két magyart, egy harmadik pedig börtönben van. Olyan börtönben, amilyeneken gulágos emlékektől borzadunk el. Ítélet nélkül.

Most nem a magyar külügyet kárhoztatom, éppen ellenkezőleg. Amilyen mostanig volt, tudjuk, szó se róla. Őszintén remélem, az új más.

Az új kellene bizonyítson, és megmutassa: mi, magyarok sem hagyunk hátra senkit. Mi, magyarok, gondot viselünk véreinkre. Mi, magyarok, nemcsak megadjuk az állampolgárságot a magyaroknak: de meg is védjük őket. Mi, magyarok, nem kérünk többet, de kevesebbet sem: méltányos elbírálást és jogszerű elbánást.

Tényleg itt az alkalom bizonyítani. Bolívia elnöke, Evo Morales aztán tényleg nem a kisantant, nem az Amerikai Egyesült Államok, még csak nem is a Nemzetközi Valutaalap. Még csak nem is egy ministránsgyerek.
Ha egy bolíviai diktátor önkényétől nem tudjuk megvédeni a sajátjainkat, akkor aztán tényleg megérdemeljük a sorsunkat. Ennél azért mégiscsak többek vagyunk, többnek kell lennünk.

Tóásó Előd jelenleg egy szigorított bolíviai börtön lakója. Hátrahagytuk. Magára hagytuk.

Csak remélni merem, hogy nem végleg. Önbecsülés kérdése, hogy a magyar külügy se aludjon (erkölcsileg) puhább párnán, mint Előd.

(Magyar Hírlap)

Szolidarítás a politikai foglyokkal - Solidaridad a los presos políticos

„2010. augusztus 20., péntek
Két bolíviai képviselőnő szolidaritást vállal a politikai foglyokkal

María Cristina Viscarra és Jessica Echeverría bolíviai képviselőnők ismét meglátogatták a San Pedro-ban fogvatartott politikai foglyokat.

Előddel is beszélgettek, majd Jessica levelet írt nekem, és leírta Előd fizikai és lelkiállapotát. Majd megnyugtatott, hogy figyelni fognak rá, hiszen nagyon messze van a családjától, nagyon hosszú ideje és igazságtalanul, jogtalanul, szabályos eljárás nélkül bebörtönözve.

A két képviselő asszony ezek után rabruhát húzott, és ígéretet tettek a sajtó nyilvánossága előtt is, hogy nem hagyják magukra a politikai foglyokat. Felolvasták a bebörtönzött 19 politikai személy nevét, köztük az Elődét (érdekes kiejtéssel: még mindig problémát okoz a „Tóásó” kimondása).

Köszönöm a két fiatal, lelkes és bátor képviselőnőnek fellépésüket. Ők is tudják, hogy az igazság mindig kiderül ...

Az út nehéz és hosszú, de rajta vagyunk.

Tóásó Edit"
Forrás: http://toasoelod.blogspot.com

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

SOLIDARIDAD A LOS PRESOS POLÍTICOS

Las Diputadas de Oposición María Cristina Viscarra y Jessica Echeverría se vistieron de presidiarias en solidaridad a los presos políticos que se encuentran en las cárceles bolivianas .

"Desde hace aproximadamente dos años el Gobierno de Evo Morales viene encarcelando a opositores sin respetar los procesos y las leyes penales son tantas las violaciones a los derechos humanos que comete este gobierno, que corremos el peligro de acostumbrarnos y verlas con indiferencia... esto no lo podemos permitir" - declaro Maria Cristina Viscarra quien pidió a los organismos internacionales, los profesionales de derecho y los organismos internacionales no quedarse de brazo cruzados.

Mientras que la Diputada Jessica Echeverría denuncio que "el Ministerio de Gobierno y el Ministerio Publico carecen de imparcialidad y transparencia han sido convertidos en el feudo de los hermanos Linera, El vicepresidente ha convertido del Ministerio de Gobierno en una fábrica de delitos y suplantación de evidencias, mientras que el Ministerio Publico es un apéndice del poder político" sentencio Echeverria quien tildo a Sosa de ser títere de los Lineras. Ambas parlamentarias confían en que los demás parlamentarios estarán fiscalizando los diversos procesos a los que están siendo sometidos los presos políticos.

(YouTube: JUSTOBAZAN)

Valahol...

Gratulálunk, Külügyminiszter Úr!

2010-05-19
Egy nagy pofon a Tóásó-ügyben

Amsterdami Magyar Emberjogi Bizottság elhatárolódott Balázs Péter szavaitól

Megdöbbenéssel fogadtuk Balázs Péter leköszönő külügyminiszter bolíviai kollégájával való találkozása alkalmával tett kijelentéseit a Rózsa Flores-üggyel kapcsolatosan – reagált az Amsterdami Magyar Emberjogi Bizottság arra, hogy kedden Balázs Péter külügyminiszter Madridban kijelentette: nem sok jót ígér a Tóásó-ügy. Marácz László, az Amsterdami Magyar Emberjogi Bizottság elnöke szerdai közleményében kijelentette: elhatárolódnak a magyar külügyminiszter szavaitól.

2009. április 16-án egy Santa Cruz-i szállodában kommandósok törtek rá egy csoportra, és megöltek három embert. Lelőtték a magyar állampolgársággal is rendelkező Rózsa Flores Eduardót, a romániai magyar Magyarosi Árpádot és egy ír fiatalembert, Michael Dwyert. Két embert letartóztattak, köztük a magyar Tóásó Elődöt. Az ottani hatóságok állítása szerint a csoport merényletet tervezett Bolívia elnöke, Evo Morales ellen.

Balázs Péter kedden Madridban találkozott David Choquehuanca Céspedes bolíviai külügyminiszterrel. A magyar külügyi tárca vezetője szerint a vádemelés fordulópont lesz Tóásó Előd ügyében. Mint mondta, ki fog derülni, hogy „pontosan mivel vádolják, de ez nem sok jót ígér, tehát nagyon résen kell lennie a magyar konzuli szolgálatnak, hogy megfelelően reagáljunk”.

A Tóásó Edit meghatalmazásából eljáró Marácz László szerint furcsa, hogy a magyar külügyi tárca szorgalmazza a vádemelést, és nem azt bírálja, hogy eddig is vádemelés nélkül tartották és tartják fogva Tóásó Elődöt.

Az emberjogi bizottság azt is kifogásolja, hogy Balázs Péter csak most jelentette ki, hogy Magyarország fokozott nemzetközi figyelmet irányít majd az ügyre. A Tóásó család nem érti, hogy eddig ezt vajon, miért nem tették meg.

„Az elmúlt időszakban a magyar külügy semmilyen emberjogi ügyben nem volt hatékony, semmilyen nemzetközi figyelmet nem tudott biztosítani” – írta közleményében Marácz László.

Emlékeztetett: Tóásó Előd esetében pedig a mai napig konzuli ügyként kezeli az ügyet, holott az ügy jellege és a személyeket ért emberjogi sértések megalapozzák a diplomáciai védelem biztosítását. Tóásó Előd konzuli védelmet kap, annak ellenére, hogy az Európai Unió állampolgáraként megillette volna az, hogy Magyarország felkérjen egy Bolíviába akkreditációval rendelkező EU államot, a magyar állampolgár hatékony, és maximális képviseletére, ebben a rendkívül kényes politikai ügyben.

Az Amsterdami Magyar Emberjogi Bizottság szerint szinte érthetetlen, miért kellett egy évet várni arra, hogy egyáltalán találkozzon a magyar és a bolíviai külügyminiszter, sőt Balázs Péter ezen a megbeszélésen nem tanúsított határozott fellépést, és arra hivatkozik, hogy majd az EU elnökség alatt Magyarország azt fog tanúsítani.

Kedden Balázs Péter arról is beszélt, hogy amit a Kepes András-féle interjúban Rózsa Flores elmondott, az beismerő vallomással ér föl. A Tóásó család máshogy látja.

A Kepes-interjúból semmiféle beismerő vallomás nem állapítható meg – szögezi le Marácz László, aki emlékeztetett: Eduardo Rózsa Flores a Santa Cruz-i autonómia ügyben szólalt meg, és semmilyen bizonyíték nincs benne arra, hogy az elnök életére akart volna törni, vagy terrorcselekményeket kívánt volna végrehajtani.

A diplomáciában van amikor a hallgatás többet ér, mert a spekulatív fecsegés önmagában többet árthat az ügynek. Balázs Péter szavai alapján arra lehet következtetni, hogy a videó alapján ő eldöntötte, hogy mi az igazság, és ítéletet hozott – írta.

Az emberjogi bizottság szerint nemzetközi vizsgálat kezdeményezését kellene szorgalmazni Tóásó Előd ügyében, nem pedig csupán ügyvédi képviseletet ajánlani a magyar diplomácia részéről.

Marácz László reményét fejezte ki, hogy az új külügyminiszter nem fog a diplomáciában olyan hibákat elkövetni, mint ahogy azt a régi tette Tóásó Előd ügyében.
Echo Tv

Reggel – Erdélyi József

Egy szép reggelre gondolok
és mosolygok és meghalok...

Kéklett az ég, sütött a nap,
mentem sötét fenyők alatt.

Kezemet fogta jó apám.
Sárgarigó fütyölt a fán.

Sárgarigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó.

Hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek.

Sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át.

Fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan.

Hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép.

Hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét...

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.

Kék lesz az ég, ragyog a nap,
megyek sötét fenyők alatt.

Kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.

Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó.

De halni szebb és halni jobb…
S én mosolygok és meghalok.

Megadta magát lelövése előtt?

Olyan messze - Lukács Csaba (Magyar Nemzet)

Lemeznyi saját dal, pár vers, jó néhány fotó, internetes napló – ez maradt Fiúkából, akit április tizenhatodikán hajnalban hét golyóval öltek meg a kommandósok a Santa Cruz-i Las Américas szálloda négyszázhatvanas szobájában.

Magyarosi Árpádra, a huszonnyolc éves erdélyi fiatalemberre a múlt szombaton emlékeztek barátai és ismerősei Budapesten.

Próbáld meg elképzelni, hogy meghaltam. Hogy él benned minden szó, amit én mondtam – hallgatjuk a torokszorító dalt, amely annak ellenére szíven üt, hogy az énekest nem ismertem személyesen. A hangszórókból ugyanis Magyarosi Árpád éneke szól, a kivetítőről mosolygós, gitáros fiatalember néz vissza ránk, a Nagy Ignác utcai unitárius templomban összegyűlt gyászruhás emberekre. Búcsúzni jöttünk tőle, mert az áldozócsütörtökön a Kerepesi temetőben lezajlott temetésen csak a szűk család vehetett részt; a gyászoló édesanya és nővér a halál után fél évvel ezzel a megemlékezéssel adott lehetőséget a végső tisztességre.

„Jobb felkar távoli, könyök közeli oldalán a hátsó és singi oldalától a felkarcsont tengelyének megfelelően a jobb oldali felkarcsont fejéig követhető lőcsatorna, amely végén a jobb oldali felkarcsont fejében deformálódott lőmag található.”

Kászoni-Kövendi József unitárius lelkipásztor a hetvenedik zsoltárból olvasott fel: „Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kívánják. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé! Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te, Uram: ne késsél!”

„Hétrendbeli lövési sérüléseket szenvedett, ezenkívül a bal oldali tomportájékon, valamint a bal oldali csontos szemgödör, a jobb oldali homloktájék, az orr bal oldalán, valamint mindkét kéz csuklóterületén lágyrészsérülések érték.”

Az édesanya, Mária asszony mindössze azt szeretné megtudni, hogy pontosan mi történt a fiával azon a végső éjszakán. Kik, miért, hogyan lőttek; mit keresett ott a fia, és mi lett a sorsuk személyes tárgyainak, amelyeket lefoglaltak a bolíviai rendőrök, és a család többszöri kérésére sem adtak ki.

A megemlékezésen szót kapnak a barátok és a munkatársak is. Méltatásukból kiderül, hogy a fiatalember lelkes közéleti tevékenységet végzett az unitárius közösségen belül, és javasolni fogják post mortem a Balázs Ferenc-díjra. Az is lehet, hogy nevével fémjelzett díjat alapítanak a közeljövőben olyan fiataloknak, akik sokat tesznek az unitárius ifjúságért.

„Szakértői szempontból megállapítható, hogy a halál erőszakos úton vérbelehelés, fulladás során alakult ki, a tüdőroncsolódás következtében, ezt egyértelműen bizonyítja a légcsőben talált nagy mennyiségû vér. (…) A halál viszonylag hosszabb idő alatt állt be.”

A megemlékezésen fotókat vetítettek a fiatalember életéből, miközben hol a saját dalait lehetett hallani, hol pedig internetes naplójából olvastak fel részleteket a barátai. Ez utóbbiból való a következő idézet: „Imádtam gyermekként a patakban lenni, annyira csodáltam azt a világot, ami folyton sodródott. Varázslatos volt minden, különösen a víz csillogása, csobogása. Esténként fülemben a patak dallamával feküdtem, reggel azzal ébredtem. Őszinte csodálattal tartottam markomban a kifogott apró halakat. Télen is a pataknál voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim. (…) Láttam már pár patakot, folyót a szép
Székelyföldön s határain, Erdélyben, Magyarországon, távolabb is, de nékem a legszebb mégis az a patak, amit úgy neveznek sokan otthon, hogy Szováta vize. Ott fogtam ki az elsõ halakat kézzel, bottal, hálóval, ott építettünk gátat, abból ittunk, az volt a szent kenete minden egyes napnak. Van is egy mondás, mely szerint az egy Isten előbb a Székelyföldet teremté meg, s mikor látá, hogy az mennyire szép, akkor megteremté köré az egész világot.”

„A hétrendbeli lövési sérülésből kettő eredményezett szervi sérülést. (…) Azok nem voltak ellentétesek az élettel, nem eredményeztek olyan sérülést, amelyek biztosan, egyértelműen, szükségszerűen a halálos eredményt okozták volna. (…) Idejekorán érkező szakszerű orvosi segítséggel akár a sérült élete is menthető lett volna, erre szakértői szempontból a reális esély megállapítható.”

Magyarosi Árpád blogjából: „Más színe van a földnek, más virága, termése van minden fának, és az emberek, igen, azok is más vonásokat viselnek. Amikor ’89-ben kitört a forradalom, és a hírekben azt hallottuk, hogy a nép közé lőttek, az ég lilásvöröses volt. Tele volt dühvel, feszültséggel, és szinte forrt, izzott. Csak néztük az eget, mely a Restád-tető fölé emelkedett, és vártuk nyugodtan a változást, mert mást nem igazán tehettünk. Megtanultam, hogy mindig akadnak olyanok, akik várnak, és olyanok, akik tesznek – így is lehetne csoportosítani az embereket. Elteltek évek, láttam sok új vidéket, és feltűnt, hogy van, ami mindenhol egyforma. A gyerekek kacagása, a szegényeket sújtó nyomor és az öregek ráncai – azok különösen. Minden ember egyformán hajlik meg, s a ráncok is egyformán ülnek ki az arcokra. Bennük az egész élet – öröm, bánat, szenvedés, boldogság, nélkülözés, minden. Kezdem néha azt hinni – sok-sok év után –, hogy egyszer bizony az én hátam is meghajlik, mint a fenyő Isten elõtt. Tanultam egy új közmondást: ne várj körtét a tölgyfától. Az élet számtalan helyzetet hordoz magában, és néha-néha belecseppenünk. Ilyenkor vagy elfogadjuk olyannak, amilyen, vagy várjuk a körtét, a sült galambot. Azt hiszem, új szakasz kezdődik az életemben, ha megint otthon leszek. Gyereket szeretnék. Jó férj leszek, jó apa, társ.”

„Egyértelműen és határozottan állítom (nem csak valószínűsítem), hogy látta a lőfegyveres támadást, és a támadással szemben felemelte, és a támadás (támadó) felé fordította a jobb oldali tenyerét. (…) Két lövés esetében aktív védekezõ jellegű sérülés alakult ki (amely a megadással egyenlõ kézmozgással, alkar és tenyérmozgással jár), míg a harmadik nem aktív, hanem passzív védekezést, takarást bizonyít.”

A webnaplóból: „Nagyapám – Isten nyugtassa – arra a hírre, hogy az első ember a holdra lépett, az égre mutatott, és azt mondta a gyerekeinek: »Olyan messze? Az lehetetlen! « Pedig nem olyan ember volt, aki a falujában élte le az életét, hiszen láthatta például a nagy Szovjetuniót, dolgozott is ott ingyen. Építette a szocializmust, mégis lopnia kellett az ételt, hogy éhen ne haljanak bajtársaival. Látott sokat a nagyvilágból, de a hold s az óceán számára nem létezett, mondhattak neki bármit.
Leginkább az a tragikus, hogy az ember azt hiszi, minden örök az életében. Aztán mikor vissza kell nézni, csodálkozunk, hogy a múlt elmúlt.
Annyi osztályképet láttam, mindegyik színes, amikor készül, s mindegyik elfeketedik idővel. Emberek vannak rajta, ismerősök, barátok, emlékek, kicsit olyan, mint egy temető, emlékek temetője. Ha nem veszed elő, nem is létezik.”

„A magyar körülményeknek megfelelően nevezett holttestének boncolása (Bolíviában – a szerk.) nem történt meg, mindössze a bemeneti nyílások kerültek eltávolításra, a mellkas és has falának megnyitásával. Ez a magyar szabályok szerint elfogadhatatlan, szakértői szempontból súlyosan aggályos.”

Mert élni jó – ez a felirat fogadja Magyarosi Árpád honlapjának látogatóit, és Élni jó volt a lemez címe is, amely még életében megjelent. Az utolsó dal így kezdődik:
„Piros szív, fehér hó, zöld levél, / Piros hajnal, fehér álom, zöld remény, / új tavasz jön, új remény, / hogy visszatér még a fény, / piros szív, fehér hó, zöld levél.”

(A dőlt betűs részek a dr. Balogh István igazságügyi orvos szakértő által a család felkérésére itthon elvégzett boncolás majdnem harmincöt oldalas jegyzőkönyvébõl valók.)

Magyar Nemzet • Magazin
2009. október 17., szombat

Ne ítéljetek...

(Temetési beszéd Magyarosi Árpád koporsója fölött, akit 2009. április 16-án gyilkoltak meg Bolíviában, és akinek temetési szertartására 2009. május 21-én került sor a Kerepesi temetőben)

„Ne ítéljetek el senkit, hogy Isten se ítéljen el titeket.”(Lk 6, 37)


Gyászoló szülők, rokonok, részvéttel telt szívű barátok!

Az első írásban fennmaradt magyar szöveg egy temetési beszéd, az úgynevezett Halotti beszéd, amely így kezdődik: „Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk. Isa pur és homu vogymuk”. Ezekkel az ősi szavakkal fordulok én is hozzátok: látjátok, felebarátaim, szemetekkel, mik vagyunk. Bizony por és hamu vagyunk.

Életünk megszűnése, befejeződése szempontjából mindegy, hogy „ágyban, párnák közt” halunk-e meg, vagy „a harc mezején” gázolnak-e át rajtunk a fúvó paripák, ahogy szabadságharcos költőnk, Petőfi óhajtotta; életünknek mindenképp vége szakadt. Egy édesanyának és édesapának, egy testvérnek, egy menyasszonynak, egy szerető rokonnak, egy hű barátnak tulajdonképpen szintén mindegy, hogyan veszítette el egyetlen életét az a személy, akit ők elveszítettek; számukra a lényeg az, hogy megszűnt létezni. És ha fiatalon szűnt meg létezni, akkor még az is, hogy mi minden veszett el vele együtt: egy család, amelyet alapíthatott volna, gyermekek, akiket nevelhetett volna, évek és évtizedek sora, amelyeket hasznos munkával tölthetett volna, szerettei és tágabb közössége javára.

Ezért is fölösleges itt és most afölött töprengeni, afölött filozofálni, hogyan veszítette el fiatal életét Magyarosi Árpád fiunk, testvérünk, vőlegényünk, barátunk. És még fölöslegesebb esetleg – akár gondolatban is – ítélkezni fölötte, minősíteni próbálva azokat a körülményeket, amelyek korai, túl korai halálához vezettek, meghatározni az õ részét és felelősségét ebben a tragédiában. Ő mindenképpen áldozat, akkor is, ha netán része van benne, hogy áldozattá vált. Olyan világban élünk, amelyben akár botladozva, akár egyenesen, célirányosan, öntudatosan járunk-kelünk: bármikor áldozattá válhatunk.

És ki tudja, melyik tettünk részünkről akaratlan következményeinek válik áldozatává egy másik embertársunk.

Hagyjuk tehát az ítélkezést Istenre – úgy értem: a végső ítélkezést, a földi világból való kimúlásunk utánit. Ez a gesztusunk azonban ne jelentse azt, hogy mi magunk, ameddig élünk, lemondjunk egy-egy kisebb vagy nagyobb emberi közösség, egy társadalom vagy éppen az egész emberiség dolgaival való foglalkozásról, hiszen ez az emberi lét egyik legfőbb értelme.

Az ember zoon politikon, ahogyan két és fél évezreddel ezelőtt egy görög bölcs megállapította: közösségi lény, akinek minden cselekedete kihat a közösségre – és ebből a szempontból természetesen a közösség által is megítélhető és minősíthető. Itt a döntő a szándék: az, hogy az ember milyen lélekkel, milyen akarattal, milyen céllal tesz valamit. Magyarosi Árpád életének esetleges ilyen minősítése lehet változó, attól függően, hogy ki milyen saját és sajátos szempontból nézi; az én olvasatomban õ, mint talán vele együtt halt társai is, olyan jó szándékú, de naiv idealista volt, aki a körülmények és következmények higgadt felmérése nélkül próbált beleszólni egy számára kevéssé ismert közösség dolgába – őszinte, segítőkész tettvágyból.

És ha a halála közvetlen okát jelentő tragikus eseménysor fölötti töprengésben felmerül a terrorizmus fogalma, akkor ez igazából csakis azokat illetheti, akik őt és társait világosan megfogalmazott vád és annak megvizsgálása nélkül, álmukban likvidálták.


Gyászoló testvéreim!

A temetés mindig, minden kultúrában, liturgikus cselekmény: az illető kultúra vallási elvei és hagyományai szerinti istentisztelet. Egy keresztény istentiszteleten, még ha temetési is, nem elégedhetünk meg a halottról való megemlékezéssel, élete néhány mozzanatának felidézésével. Isten előtt állunk, s az őiránta és embertársaink iránt való szeretet Jézus megfogalmazta parancsa arra kötelez mindnyájunkat, hogy meglássuk, felismerjük a saját felelősségünket mindabban, ami Magyarosi Árpád fiunkkal, testvérünkkel, vőlegényünkkel, rokonunkkal és barátunkkal történt. Nem bűnbakot keresünk magunkban, hanem a bűnbánatban, a bűnbánat által megtisztult igaz lelket; a tanulságot keressük, amely Magyarosi Árpád világi tekintetben értelmetlen halálának vallási tekintetben értelmet adhat.

Ha eltöprengünk azon, hogy mi az általános, a legáltalánosabb az õ egyéni tragédiájában, nem juthatunk más megállapításra, mint arra, hogy ez: az erőszak. Mi köze az erőszaknak a mi bűnbánó önvizsgálatunkhoz? Én erre nem hozhatok fel egyéni példákat egyiketek helyett sem, de – lelkészi minőségemben, hivatásomnál fogva – eszetekbe juttathatom, hogy bűnt elkövetni nemcsak cselekedettel, szóval, és gondolattal lehet, hanem mulasztással is. És itt, egy életétől erőszakkal megfosztott ifjú ember e pillanatban még nyitott sírjánál, nem ok nélkül kérdezhetjük magunktól, hogy tettünk-e valamit, egyáltalán gondoltunk-e arra, hogy tehetnénk valamit az erőszak ellen, amely vihardagályként terjed a világban, közösségeket, társadalmakat, országokat, nemzeteket fenyeget, de behatol az élet intimebb szféráiba, a munkahelyekre, az iskolákba, a családi otthonokba is. És – akár a felelőtlenség bűne – nemcsak fizikai tettekben nyilvánulhat meg, hanem szavakban is, például beszédünk eldurvulásában, sőt gondolatokban is, mi több, bizonyos gondolatok elfojtásában: például a bizonyos érzések, vélemények nevetségessé tételére, megbélyegzésére, betiltására irányuló igyekezetben.

Lehet, hogy az a fiatal férfi is, akit itt búcsúztatunk, az ilyenfajta erőszak ellen akart harcolni ott, ahol erre alkalmas terep kínálkozott – és csak arról feledkezett meg, társaival együtt, hogy az erőszak ellen nem az erőszak az orvosság. Aki fegyvert fog, fegyver által vész el, mondotta Jézus az õ védelmében kardot rántó Péternek. És milyen sokatmondó: a harcot – a szabadságért folytatott igazságos harcot! – vállaló, előbb idézett költőnk sem arról dalolt, hogy szeretne az ellenség holttestére győztesen rátaposni, hanem arról, hogy szívesen adná az életét a győzelem kivívásáért.

Nem tudjuk, és talán már sohasem tudhatjuk meg, Magyarosi Árpád akart-e fegyvert fogni egy általa elképzelt szabadság, egy általa igaznak tartott ügy érdekében, egy általa gonosznak tartott erőszak ellen. Csak azt tudjuk, hogy áldozata lett annak az erőszaknak. Itt, az õ földi maradványai fölött, kérjük Istent, emelje példává – ha úgy akarja: intő példává – az õ áldozatát, és mutassa meg nekünk az eredményesen járható utakat az igazság, a szabadság, a béke és a szeretet világa felé.

Kászoni József
Unitárius tiszteletes

...hallom a híreket - Fátyol Zoltán

Egy éve és pár hete, hogy Bolíviában, Santa Cruz-ban meggyilkolták Magyarosi Árpádot, aki a tanítványunk volt.

A hírt, elsőre, hitetlenkedve fogadtam, de aztán dőlni kezdtek a képek és az információk a sajtóból. A mészárlást nemzetközi botrány követte, amely máig nem ért véget. Soha nem fog kiderülni, hogy mi történt az előzményekben, és kevés híradás szól azóta a jelenlegi santa cruz-i helyzetről.

A tragikus tény végérvényes. A fagyos döbbenetet, ami akkor hosszú ideig nem engedett el, az évforduló újra felidézte. A vers nem most, hanem akkoriban született.

…hallom a híreket,
hogy ők aztán hazamentek és aludni
tértek, miután lecsutakolták magukról a vért
meg a kivégzettek haláltusáját – arrafelé
kevés a víz és mindkettő mélyen
ivódott pórusaikba –, de a képek
az arcuk mögötti sötét falakra
tapadtak lekaparhatatlanul.

…hallom a híreket,
hogy a bázison már csak az őrök
és a hullák maradtak, s ez
mindenütt így van a megrendelt
gyilkosságok után, majd az egyre élénkülő
képek bejárták a kaszárnya termeit
és a katonák után mentek, egyszerre
tűnve fel heveny rémálmaikban.

…hallom a híreket,
hogy az egyiken óriási sas repült, ismeretlen
hegyek felől közelítve az alvókat – mind a százat –,
karmaiban arany szelence az élet titkaival és rejtelmes
kincseivel, a másikon fenyves, ahol
a fekete fák ágaikat lengetik, mint az angyalok
szárnyaikat, és alvadt vérrögöket
hullatnak a föld felé.

…hallom a híreket,
hogy e két kép gyötörte mind a százat, mélyen
aludtak az öldökléstől kimerülve, de hörögtek
és üvöltöttek is talán, álomi kínban és verítékben
fetrengve hosszan, amikor a sas fölébük ért és rájuk
nyitotta a csillogó szelencét, a fekete fenyvesben
pedig, talpuk alatt megszólaltak és nevükön
szólították őket az alvadt vérdarabok.

2010. május 4., kedd

http://fatyolzoltan.blogspot.com/

Bolivia: los asesinos se ríen...

Bolivia: los asesinos se ríen hace un año luz de los suaves europeos

Hace un año fueron capturados, torturados y luego ejecutados con una crueldad bestial en el Hotel Las Américas en Santa Cruz por militantes del gobierno boliviano Eduardo Rozsa Flores, Michael Dwyer y Arpad Magyarósi. Hace un año que no sabemos quién los mató y por qué. Hace un año que no sabemos quién dio la orden. Hace un año que no se examinó el asalto de la policía en un proceso de extinción en un país "democrático", donde no hay pena de muerte, y que es parte de todas las Convenciones Latinoamericanas para los Derechos Humanos y el Protocolo Adicional. Hace un año que los asesinos están en libertad, y se ríen de los estúpidos y débiles europeos.

El sobreviviente de asesinato el único húngaro, Elöd Tóásó un profesor de enseñanza secundaria, un año es prisionero en una altitud de 3600 metros, con el frío en su celda. En un año que no está correctamente alimentado. Hace un año que su salud se está deteriorando. Hace un año que vio a su familia. Hace un año que no se han revelado, por qué se lo captura. Hace un año que no reconoce el archivo de la supuesta investigación criminal. Hace un año que no han sido establecidos los cargos. Hace un año no se inicia un juicio imparcial. Hace un año que no sabe si el sol, con el que se despierta, no es el último para él?

Por el contrario, el líder de los asesinos Walter Andrade sufrió lesiones graves en su cráneo en un accidente de coche. El coche del presidente de la investigación parlamentaria que quería aclarar la incursión al hotel, Bernardo Montenegro, fue empujado fuera de la carretera en un barranco, luego localizaron los restos de las víctimas pero todos los documentos fueron sustraídos.

El viaje de investigación al Parlamento Europeo se inició en contra de las órdenes de arresto, los policías los esperaba en el aeropuerto. Al fiscal encargado del caso le dio un ataque al corazón. El testimonio del supuesto testigo por el dinero del gobierno. En la provincia de Santa Cruz hay falsas acusaciones contra políticos de la oposición y muchos han sido detenidos u obligados a exiliarse junto con sus familias en el extranjero. Los abogados públicos nombrados por el Ministerio Público para la defensa devuelven sus nombramientos, porque temen por sus vidas.
El público húngaro está conmocionado y sin precedentes por las violaciones a las normas internacionales de derechos humanos, lo cual ha sido también condenado por los EE.UU. en su Informe Anual de Derechos Humanos, el Informe Anual del Alto Comisionado para los Derechos Humanos de la ONU. Hungría no ha condenado.

Bolivia entre 2007-2013 recibirá un apoyo de 234 000 000 millones de euros de la UE (http://ec.europa.eu/europeaid/where/latin-america/country-cooperation/bolivia/bolivia_en.htm). El apoyo de pequeñas y medianas empresas en la dictadura emergentes, en el desarrollo de los recursos naturales para el desarrollo sostenible, lucha contra las drogas, y por último pero no menos importante, dedicada a la protección de los derechos humanos. Este año, el monto de la ayuda es equivalente a 9 mil millones de forints. Las autoridades húngaras están soñando solamente con esta cantidad de apoyo.

Un año no se ha iniciado una investigación internacional sobre el caso. Hace un año, el Gobierno húngaro no ha alcanzado con Rumania e Irlanda, la ventaja del peso político de la UE, para obligar a Bolivia a una investigación internacional.
Y aquí estamos...

(*) Attila Nyikos es abogado, representante legal de la familia del húngaro Árpad Magyarósi.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Magyarosi Árpád Fiúka NO ERA un criminal, NO ERA terrorista, NO ERA mercenario y militar, NO ERA separatista, y mucho menos fundador de un grupo paramilitar en Hungria.
El era profesor y estudiante universitario en Budapest, ademas de músico, escritor y poeta!
Acerca de su religión : UNITARIO, no musulman, como dicen.
En Bolivia el era solo un TURISTA y acabaron con su vida!!
ASESINOS!!! Queremos saber la verdad!
JUSTICIA!!

AYÚDAME!

IBAN: HU06117750564123801300000000
BIC(SWIFT: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1052 BUDAPEST
DEÁK FERENC U. 7-9.

HELP ME! !AYÚDAME!

Human Rights Violation in Bolivia
The case of defunct Mr. Árpád Magyarosi,
accused by plot against the President of Bolivia

Dear Madam / Sir,

As you may know from the world press, on the 16th of April 2009. in Bolivia, the town of Santa Cruz, in the Hotel Las Americas, 3 European citizens were killed and 2 captured by the Bolivian special forces, UTARC. The persons killed were Mr. Eduardo Rózsa Flores - Hungarian, Mr. Martin Dwyer- Ireland and Mr. Árpád Magyarosi- Romanian citizen. The two captured, and held in detention under inhumane conditions are Mr. Előd Tóásó- Hungarian, and Mr. Tadic-Croatian. The five persons were attacked by the police on the allegations of organizing a plot agains Mr. Evo Morales, the President of Bolivia, latterly changed to plot an armed internal revolt against Bolivia. The persons imprisoned are not officially accused by anything, no evidence were shown to them, they are just held in prison.

Shortly, the death of Mr. Árpád Magyarosi, contrary to what was stated in the Bolivian press, was not caused by hypovolemia (shock caused by loss of blood), but by suffocation from blood (blood inhalation), caused by the two 5,56x45mm NATO FMJ steel core bullet shot at his torso in from very close distance. In general, none of his wounds were lethal, he could have survived by minimal medical aid (sucking out the blood from his trachea). He died slowly, the agony beeing longer more than 30 minutes!

Following the findings of the Hungarian autopsy report - public document - , alltogether he received 7 shots. The first three from the front, to his upper arm, in a 90 degree horizontal position, bullets travelling in his arm, from the elbow to the shoulder, and braking bones. He holded his hands showing the sign of capitulation, whilst receiving the shots. We recovered one bullet fragment from his shoulder. This was probably the first group of shots, he received during or after his capture. The police forces entered his room peacefully (or let in by himself or by key) as we observed no visible damage on the photographs taken on his hotel room door next day by local press and police. Then he was brutally handcuffed by a plastic string handcuff. Then he was beaten up by fist, by rifle stock and by boot on multiple occasions. His nose was broken, his head, and neck at the back injured and the body over his kidneys, at the back. Probably, whilst lying on the floor, with the right hand wounded (he was left handed), he received the above mentioned two shots to his upper body, from right side to left. Also he received one shot from right to left, to his hip, hitting his sitting bone an paralyzing him. The last shot he received from behind, from back to the front, into his shoulder. We suspect, that this was aimed to be to in his neck or spine cord.

There can be any time gaps between the shots, (except for the lung shots evidently) and even the actual crime scenes may vary.

We did not find gunpowder residue on his hands, nor usual skin injuries from pistol automatic reloading.

We have in our hands his autopsy report, which is a public EU document in Hungary, in Hungarian. Romanian and Spanish translations are also available.

Arpad was invited for a 1-month visit to Bolivia by his friend from his childhood, Toaso Elod now in prison. He was a teacher and a university student here in Hungary and he was studying at a second university, too. He bought his own ticket on his own money. He arrived to Viru Viru airport (Santa Cruz) at 23 febr. 2009. About his personality: he was very calm, with high knowledge in arts, was a teacher, he could not and would not commit either in his head anything he is accused of!

Please help me to find out the truth!
Help me to find out the justice!
Help me to find out the criminals!
WE WOULD LIKE an INTERNATIONAL INVESTIGATION!

Yours sincerely
Tóth Mária
Mother of Árpád

IBAN: HU06 11775056 41238013 00000000
BIC(SWIFT): OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI REGIO
1052 BUDAPEST
DEAK FERENC U. 7-9.

Árpád Magyarosi fue ejecutado en Bolivia!

Remény

Apró, ici-pici kis pöttynyi pont vagy,
mint hulló csillag az égen...
Olyan reménytelen volt eme érzés is,
ez a gyermeki rajongás - s most újra érzem.

Úgy kondult bennem egy érzés
mint valami vészharang...
én nem tudom hogy jött, s honnan...
de mint fáklya lángaja sötétben,
- most - úgy világít bennem.

2008. Debrecen

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Vihar és álom (2008. aug. 24 - szept. 7.)

Odakint vihar kerekedett...oly hirtelen szakadt rá a városra, akár otthon a hegyekben...csak itt nem lesznek patakok, hogy elmossanak mindent, s hogy a romokra új és szép épülhessen...

Nézem a bal tenyerem...a vonalak...- ezzel születtem - ...nézem a jobbat (de nem jobb) ez van jelenleg...a sorsom a két kezem(b)en...nem tudom.

Kezem az esőben...s jó érzés... dörög, meleg van, de az eső hideg...

Olyan fordított ez is, mint hideg éjszakán egy forró testet ölelni...ez is, az is üdítő tud lenni...ma megtaláltam a harmadik utat...az az álmok útja.

Van egy kis üvegcse a szívemben, abba zárom az álmokat...azokat az álmokat, amiket meghagyok álmoknak...vagyis, attól álom az álom, hogy álom marad...oly sok dolog van...álom amiért tenni nem akarunk... Foghatatlan, de mégis úgy jó ahogy van, hogy csak a szívünkben létezik, és ad egy-egy szikrát...s lelkünknek eme szikra – akár - villám a távoli sötétben.

Minden olyan szép lehetne – gondolod - vagy szép lett volna... Nem tudhatjuk meg soha. Ez a szép az álomban...hogy mielőtt az üvegcsémbe tettem, foghattam kezemmel, érezhettem minden porcikámmal, tapintottam. Enyém volt – magunkban -, vigyázunk rá.

"Vágy" olyan, mint mikor a mézből kicsapódik a szilárd cukor... édes, szédít, elvakít... az álmokból vágy csapódik ki... sohasem tudtam miért, de ki-ki vettem üvegcsémből, s ízlelgettem, feléltem...lesznek mindig vágyaid s álmaid...és ez így van jól!

És te... TE ... ne légy álom, légy vágy, mely elvarázsol, mely álmot láttat bennem, mely fogható.

"Az álom annyi ideig él, mint a titok...ha kiderül, meghal."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Fiúka a nevem

Fiúka a nevem,
Fiúkának hívnak engem,
Mindig is ez volt itt,
Az én igazi nevem!

Szovátai vagyok,
Fiúka a nevem,
Csak itt hívnak így,
Csak itt ez az én nevem!

Máshol Árpád vagyok,
Bár az is tetszik nekem,
Mégis Fiúka az én igazi,
Egyetlen szép nevem!

1996.03.04. Szováta

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Anyák Napja

A sírás fojtogat… a könny kicsordul a szememből…
Egy évvel ezelőtt Anyák Napjára érkezett haza Fiúka meggyötört, meggyalázott teste…

"Egy évvel ezelőtt fogták el, kínozták meg majd bestiális kegyetlenséggel végezték ki a santa cruzi Las Americas szállodában a bolív kormány fegyveresei Eduardo Rozsa Florest, Magyarosi Árpádot és Michael Dwyert. Egy éve nem tudjuk, kik végeztek velük és miért. Egy éve nem tudjuk, ki adta ki a parancsot. Egy éve nem vizsgálják ki az életüket kioltó rendőri eljárást, abban az országban, ahol nincs halálbüntetés, és amely valamennyi latin-amerikai emberi jogi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyv részes fele. Gyilkosaik egy éve szabadon járnak, és nevetnek az ostoba és gyenge európaiakon."

dr. Nyikos Attila, Magyarosi Árpád családjának jogi képviselője

SEGÍTSETEK TI IS!

KEPES ANDRÁS dedikált könyvére licitálhatsz!
(ITT: elnijofiuka@gmail.com)



Kedves Barátok, Ismerősök, Jóindulatú Érdeklődők!

Lassan egy éve már, hogy megtörtént a hihetetlen és elfogadhatatlan szörnyűség: 28 éves gyermekemet, Magyarosi Árpád Fiúkát kegyetlen, bestiális módon kivégezték a bolíviai Santa Cruzban.

Halála borzalmas volt: az órákon át tartó agonizálás után megfulladt a tüdőlövés során légcsövébe került vértől. Előtte brutális módon megverték, összerugdalták, megkínozták. A kapott 7 lövés egyike sem volt halálos: ha elszállították volna a közeli, 200 méterre levő kórházba, az élete menthető lett volna, ehelyett azonban szándékosan megvárták, míg meghal.

Az elmúlt hónapok alatt - a történtek tekintetében - az igazság közelébe sem kerültünk, a miértekre semmiféle választ nem kaptunk. A korrupt, hatalomvágyó bolíviai kommunista kormány (a rájuk jellemző, szokásos módokon) nem létező, kreált bizonyítékokkal próbálja igazolni aljas tettét, nem riadva vissza újabb gyilkosságok elkövetésétől, vagy hazugságoktól, megfélemlítéstől, fenyegetéstől, a „koronatanúk” lefizetésétől vagy kényszerítésétől, börtönbe zárásától sem.

Az ügyben eljárást fogok kezdeményezni az Amerikaközi Emberi Jogi Bizottság előtt, előtte azonban a helyi – bolíviai – jogorvoslati lehetőségeket (a Legfelsőbb Bíróságig bezárólag) ki kell merítenem.

A Bolíviában egyre erősödő diktatúra eredményeként mindeddig hiába kerestem bolíviai ügyvédet, aki Fiúka gyilkosainak kézrekerítésére Bolíviában a pert elindítja. Most mégis jelentkezett valaki, aki a kezdeti költségekre és a munkadíjára 3.000 USD-t kér. Tudom, ez nem nagy összeg pl. egy 100 milliós végkielégítéshez viszonyítva, csak nekem elérhetetlen, mivel még mindig a temetés költségeivel, a boncolás, valamint az erről készült jegyzőkönyv fordításainak költségeivel bajlódok.

Az, hogy Fiúka meggyötört, meggyalázott teste itthon nyugodhat, egy megtörtént csoda, mely jórészt a nagylelkű adományozóknak, valamint a Magyar Vöröskereszt (az adományok gyűjtésében kifejtett) hathatós segítségének köszönhető, és meg is köszönöm ismét mindenkinek.

Fiúka lelke azonban nem tud megnyugodni, mert életében az egyik dolog, ami foglalkoztatta: hová lett az igazság?

Most tehát (megköszönve azoknak, akik újra támogattak) ismét egy csoda beteljesítésére kérem mindazokat, akik velem együtt szívszorongva várják, hogy az igazságra fény derüljön, és egy kisstílű, véreskezű dél-amerikai gazember, a kommunista diktátor Evo Morales - aki egy másik gazember, Hugo Chavez oldalszelében lavírozva követi el (egyelőre büntetlenül) az emberek és az emberiség elleni bűntetteit -, és gyilkos bandája felelősségre vonása elkezdődhessen.

Pénzbeli támogatást a következő számlaszámokra szíveskedjenek eljuttatni:

Belföldről:
OTP 1177 3119-0005 5268-0000 0000
TÓTH MÁRIA

Külföldről:
IBAN: HU49 1177 3119 0005 5268 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1113 BUDAPEST BARTÓK B. U. 92-94.

DEVIZA:
IBAN: HU06 1177 5056 4123 8013 0000 0000
BIC(SWIFT): OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1052 BUDAPEST DEÁK FERENC U. 7-9.

Szívesen fogadnék egyéb felajánlásokat is: értékesebb (pl. aláírt) könyvet, festményt, CD-t vagy egyéb tárgyat, melyet licitálásra bocsájtanék (e-mail címem: elnijofiuka@gmail.com).

Arra biztatok előadókat, együtteseket, zenekarokat, hogy (lehetőségeik szerint) szervezzenek Fiúka emlékére előadásokat, és ezek bevételének egy részét – vagy egészét – is felajánlhatnák a cél érdekében.

"A világ egy életveszélyes hely. De nem is annyira a gonoszok miatt, akik alakítják, hanem inkább azok miatt, akik tetteiket elnézik, és engednek nekik." - mondta Albert Einstein.

Kérek mindenkit, aki teheti: ne engedjen a gonoszoknak, és segítsen abban, hogy a világ mindenki számára egy jobb, biztonságosabb és igazságosabb hely legyen.

MERT ÉLNI JÓ!

Budapest, 2010. március 20.
Magyarosi Árpád (Fiúka) anyukája, Tóth Mária

Késő lesz majd akkor sírnod értem

„Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
mert nem adta magát a székely,
mint a szálfák kettétörtek.”

- Kányádi Sándor: Nyergestető -


Akár azt a címet is adhattam volna e jegyzetnek, hogy „Élni jó” hisz mindkét idézet egy személy dalaiból volt kölcsönözve. Ez a személy Magyarosi Árpád. Azért maradtam mégis a fenti címnél, mert jobban kifejezi a valóságot, de egyúttal a mondanivalómat is. Nem hinném, hogy akadna olyan, aki ne hallott volna a nemrég bekövetkezett bolíviai tragédiáról. Arról, hogy hogyan „végeztek ki” három személyt egy Santa Cruz-i szállodában. Köztük Volt Árpi is, vagy ahogy barátai nevezték – Fiúka.

A honlapját nézegetve, dalait hallgatva megkeményedik bennem a döbbenet: milyen törékeny az emberi élet. A döbbenet mellett azonban egy fájó kérdés is belém hasit: Hogyan történhet meg az, hogy a huszonegyedik század hajnalán, a magát „ultracivilizáltnak” hazudó társadalomban ilyen embertelenül kettétörjenek egy viruló, zöldellő székely szálfát? Akik ismernek, megmondhatják, hogy nem vagyok érzelgős alkat, de ilyen szomorú esemény hallatán kőből kell, legyen annak a szíve, aki érzéketlenül elmegy mellette.

A szentírás arra tanít meg bennünket, hogy nincs fontosabb dolog, mint az élet. Egyéni érdek, politikai nézetkülönbség soha nem lehet ok arra, hogy valakinek az életét tetszésünk szerint elvegyük. Alaptalan feltételezések pedig végképp nem adhatnak okot a vérontásra. Árpinak azért kellett meghalnia, mert a bolíviai nemzetbiztonság azt „feltételezte” róla, hogy tagja volt egy terrorista csoportnak, mely az ottani elnök életére szándékozott törni. Terroristának véltek egy olyan személyt, aki már rég haza szeretett volna jönni, de az ottani hatóságok elvették az útlevelét. Igen, haza akart jönni, hogy készüljön az esküvőjére, hogy álma valóra váljon, és végre kisbabája legyen.

Nézegettem a honlapját, és miközben a naplója utolsó bejegyzését olvastam, melyben gyermekkorára emlékszik vissza, a következő mondat ragadott meg: „… Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim… Azonban leginkább az volt szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m).”

Most már hasztalan keresi… a sajátját is elvesztette.

A „Próbáld meg” című dalban arra kér, hogy ne hullassunk érte könnyeket. Nehéz ezt megtenni, de ezen túl mély igazság rejlik a sorok mögött. Addig kell elmondanunk egymásnak a mondanivalónkat, ameddig van kinek. Addig kell odafigyelnünk egymásra, míg van kire. Addig kell kiáltani, míg van, aki meghallgassa. Addig kell szeretni, akár gyűlölni is, amíg van kit. A lényeg, hogy itt legyen mellettünk, hallja, amit mondunk, lássa arcvonásaink rezdülését; egyszóval éljen. Aztán valóban késő bánkódni, sírni bárki után. Árpiért már nem tehetünk semmit. Legfennebb annyit, hogy együtt érzünk a szeretteivel, gyászolunk ismét egy magyart. Segítünk a vöröskeresztnek, aki gyűjtést szervez azért, hogy holtteste ne idegenben, hanem az anyaföldben kerüljön végső nyughelyre.

Egymásért, ellenben annál többet tehetünk. Ne várjuk meg, hogy egy tragédia ébresszen rá minket arra, hogy mennyire fontos számunkra a család, a barátok, a hozzánk közel álló személyek. Hogy mennyire fontos szeretni. Ne a halál, ne a gyász ébresszen rá bennünket arra, hogy élni jó!

2009. szeptember 10. Írta: Hover Zsolt

Belföldről:
OTP 11773119-00055268-00000000 TÓTH MÁRIA

Külföldről:
IBAN: HU49 1177 3119 0005 5268 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1113 BUDAPEST
BARTÓK B. U. 92-94.

DEVIZA ($,EUR):
IBAN: HU06117750564123801300000000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1052 BUDAPEST
DEÁK FERENC U. 7-9.

Árpád emlékére - Csak hozom a gitárom…

…mondta, és már jött is. Pedig, éjfélre járt már és nekem azonnal kellett a segítsége. Árpád ilyen volt! Magyarosi Árpád. Velem legalábbis mindig barátságos és őszinte. Érzi ezt az ember, látja a másik szeméből. S, én sokszor néztem a szemébe.

Évekig jártunk együtt főiskolára, sokszor kerestük a túlvilágit, a tokaji hegy egyik borozójának teraszán. S, sokszor talált minket a felkelő nap a Tisza partján. De szép is volt. S, ő ezt már – legalábbis itt, e általunk ismert földi életben – nem élheti meg.

Ennek ellenére az az érzésem, azzal, hogy elment mi vesztettünk többet. Mert, aki ismerte tudja, társaságában mindig jókedv volt, s ebből mindenkinek adott. Azt hiszem erre értette ő, hogy „szeretek élni”.

Pontosan egy évvel ezelőtt – talán pont ezekben az órákban, míg e cikket írom – ölték meg! Az eddig tudható információk szerint, brutálisan, a megadásra esélyt sem adva, kegyetlen módon kivégezték őt, és két társát Bolíviában. Én egy közös barátunktól tudtam meg. Nem hittem el, hogy míg én azon a napsütéses reggelen, a Duna parton sétáltam a munkahelyem felé, egy igen jó ismerősöm haldoklik.

Aztán az eszmélés után jöttek a kérdések, s egyből megkerestem Árpád hozzátartozóit. Idén év elején pedig, interjút készítettem az édesanyjával.


Ha most meghallja, meglátja valahol Árpád nevét, mi jut először az eszébe?

Tóth Mária, Árpád édesanyja: Egyszerre minden rámzúdul: 28 év emlékei az ÉLŐ fiamról, az áprilisban történt borzalom…Szeretet, büszkeség, iszonyú fájdalom és düh…Hogy meggyilkolták őt, hogy már nem él, és ez ma is hihetetlen számomra! Hiszen hármunk közül (ő, a lányom és én) ő volt a legfiatalabb, elvileg neki kellett volna utolsónak maradni! De aztán rögtön utána az jut eszembe, hogy mennyire szerette a népszerűséget, és hogy már megint írnak róla…ha nem ebben a kontextusban tennék, és ő élne, mennyire örülne ennek…

Nemrégiben Magyarországon járt két ellenzéki képviselő Bolíviából. Találkozott-e velük személyesen és, ha igen, milyen érdemi segítséget tudnak adni Önnek?

T.M.: Több, mint 4 órát töltöttem el Bernardo Montenegro és Pablo Banegas ellenzéki képviselők társaságában, ahol az ügyédem, dr. Nyikos Attila és Tóásó Előd nővére, Edit is jelen volt. Montenegro és Banegas is tagja volt annak a parlamenti vizsgálóbizottságnak, amely a Rózsa-ügyet és a kommandós akciót vizsgálta. A testület kormánypárti tagjai november közepén olyan jelentést fogadtak el, amely szerint szakadár Santa Cruz-i politikai és pénzügyi vezetők álltak a Rózsa-csoport mögött. A bolíviai ellenzék már ekkor jelezte, hogy külföldön fognak nyomozni az ügyben, miután a kormánypárti képviselők nélkülük zárták le az ügyről készített összefoglaló jelentést, mely a vizsgáló bizottság ellenzéki tagjai szerint értékelhetetlen és elfogult. Szerintük a kormánypárt azért akarja gyorsan félretenni a dokumentációt, mert immár olyan "kellemetlen" bizonyítékok is napvilágra kerülnek, amelyek közvetve a bolíviai kormány egyes tagjainak az érintettségére is utalhatnak. Az ellenzéki képviselők európai útjának tehát az volt a célja, hogy "megalapozott és átlátható" nemzetközi vizsgálódás alapján értékeljék a Rózsa-csoport tevékenységét és a hatóságok akcióit.

A képviselők először Írországban „nyomoztak”. Magyarországon ellátogattak a Parlament Emberi Jogi Bizottságába, találkoztak az Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium illetékeseivel. A hatóságok ezúttal sem voltak a segítségünkre, minket nem hívtak meg a beszélgetésre, és nem adtak sem helyet, sem tolmácsot, ahogy az elvárható lett volna. Így ismét a Vöröskereszt sietett a segítségünkre (a fiam hazahozatalára szervezett pénzgyűjtést majdnem az elejétől ők koordinálták), ők adtak helyet és tolmácsot, a képviselőkkel való megbeszélésre. A megbeszélés során átadtunk a képviselőknek az áldozatok „előéletére” vonatkozó okmányokat, fotókat.

Hol tart most az ügyvéd segítségével indított jogi felülvizsgálat?

T.M.: A család ügyvédje 2009 októberében feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, a magyar rendőrségen, valamint – Románia magyarországi nagykövetségén keresztül – a román rendőrségen, kérve a nyomozás megindítását, a tettesek megtalálására, és bíróság elé állítását. A Btk. 4.§ (1)(a) pontja alapján emberölés, több rendbeli nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sértés, segítségnyújtás elmulasztása, bántalmazás hivatalos eljárásban, valamint kényszervallatás bűntettei miatt. A román hatóságoktól eddig semmiféle válasz nem érkezett, a Fővárosi Főügyészséghez került feljelentést az ügyészség - bűncselekmény gyanújának a hiányában – elutasította!

A feljelentésekhez csatoltuk a Magyarországon készített igazságügyi orvosszakértői véleményt, mely szerint a fiam a rájuk törő fegyvereseknek megadta magát, kezeit felemelte. Ennek ellenére hét lövés érte, a boncolási jegyzőkönyv szerint hosszan elhúzódó halála volt, és a tüdőlövést követően minimum félórás szenvedés után belső vérzés okozta fulladás miatt, vesztette életét. A két parlamenti képviselőtől szerzett információ szerint a hotel személyzete elmesélte, hogy a fiamat és Mike-ot (az ír áldozat – a szerk.) nem a szállodában, hanem a reptéren egy hangárban kínozták meg és lőtték le. Mike valószínűleg azonnal meghalt a szívébe kapott robbanógolyótól, ám – miután visszaszállították őket a szállodába – a hotel személyzete még órákon keresztül hallotta a fiam nyöszörgését! A kórház, ahová április 16-án este szállították a holttesteket, körülbelül 200 méterre van a hoteltől! A feljelentések mellett petíciót nyújtottunk be az Európai Parlament Emberi Jogok Albizottságához is.

Mi ennek a jogi eljárásnak a célja és mire számít?

T.M.: A jogi eljárás célja: az igazságszolgáltatás, pontosabban a bűncselekményt elkövetők megtalálása és felelősségre vonása. Kezdve Evo Morales elnökkel, aki az utasítást kiadta, egészen a rendőrökig, akik megkínozták, összerugdalták, kegyetlenül megverték őket, majd lelőtték, és szándékosan hagyták meghalni, végignézve a fiam órákon át tartó agonizálását! Arra számítok, hogy ez megtörténik, még akkor is, ha évekig tart, még akkor is, ha a hatóságok nemhogy nem segítenek, hanem akadályoznak ebben! Jelenleg ez az, ami erőt ad, ami tovább éltet!

Kapott-e hivatalos tájékoztatást bármilyen formában, bármilyen bolíviai szervtől a fiával történtekről?

T.M.: Az egyetlen „hivatalos tájékoztatás” a halotti anyakönyvi kivonat. A bolíviai boncolási jegyzőkönyvet is „kerülő utakon” sikerült megszerezni. Azóta sem kaptam vissza a fiam személyes holmiját. Tudomásom szerint a Külügyminisztérium november végén tett fel kérdést a bolíviai hatóságoknak, melyben a nyomozás jelenlegi állásáról érdeklődnek, de arról nincs tudomásom, hogy kaptak-e valamilyen választ.

Mikor, kitől értesült a történtekről legelőször?

T.M.: A történtekről április 17-én, a reggel 6:00 órás hírekben hallottam. Akkor még csak azt mondták, hogy Bolíviában, Santa Cruzban egy kommandós akció során több embert lelőttek, és letartóztattak. Mivel tudtam, hogy a fiam is ott van, azonnal próbáltam felhívni őt telefonon. Nem sikerült. Írtam neki egy e-mailt, kérve, hogy sürgősen jelentkezzen. Ezután dolgozni mentem, és a munkahelyemen hívott fel a fiam egyik barátnője, hogy állítólag ő az egyik halott, valaki látta a halottasházban készült fotókat, és felismerte. Ezután a kilenc órás híradóban már én is láttam, és bemondták a nevét is. Ekkor elindultam a Román Nagykövetségre, ahol semmiféle információt nem kaptam, majd a Külügyminisztériumba, ahol szintén nem tájékoztattak semmiről: azt mondták, nincs semmiféle információjuk. Hazaérve felhívtam a bukaresti Román Külügyminisztériumot, majd a perui román konzult és az Argentin magyar konzult, továbbá Bolívia tiszteletbeli konzulját La Pazban. Senkitől nem kaptam semmiféle információt, és úgy éreztem, hogy megőrülök! Sajnos ez egész hétvégén így is maradt: Romániában a Húsvéti Ünnepeket tartották, nálunk pedig külügyminiszter-váltás volt. Göncz Kinga négy napig meg sem szólalt az ügyben. Az új külügyminiszter, Balázs Péter április 20-án, hétfőn egy nyilatkozatot adott az ügyben, azonban ez volt az első és utolsó ilyenszerű megnyilvánulása. Nekem úgy tűnt, hogy leállították őt. A kormány az ügyet azóta is konzuli szinten kezeli. Ami azt jelenti, hogy, azóta sem tettek semmiféle érdemleges lépést!

Kiutazása előtt milyen kapcsolatban voltak?

T.M.: Mindig is jó kapcsolatban voltunk. A fiammal együtt laktunk, sokat beszélgettünk, sok mindenről egyezett a véleményünk. Büszkék voltunk egymásra. Szerettük egymást.

Mikor Árpád kiment, hogyan tartották a kapcsolatot?

T.M.: Főleg e-mailben. Naponta több órán keresztül netezett. A lányommal és a barátnőjével chaten beszélgettek. Minden nap megnéztem, hogy belépett-e az internetes oldalára. Ha igen, megnyugodtam. Nekem az elejétől rossz előérzetem volt, amelyen ő csak nevetett, amikor ezt megosztottam vele.

Mit tud arról, mivel töltötte az időt Árpád Bolíviában?

T.M.: Az első napokban az ottani karneválba csöppent, rengeteg fotót küldött, nagyon jól érezte magát. Később néhány magyar családnál voltak vendégségben, akik még ’56-ban kerültek Bolíviába. A fiam mesélte, hogy sírtak örömükben a magyar beszéd és magyar zene hallatán, ugyanis ott is énekelt és gitározott. Néhányszor segítettek pakolni Eduardo ott élő nővérének, az általa vezetett múzeumban. Együtt is voltak vendégségben, Silvia kislányával is összebarátkozott. Együtt rajzoltak, lovagoltak, erről is készültek fotók.

Mit tudott arról, hogy miért és kihez, hova megy?

T.M.: Tavaly február végén érkezett Santa Cruzba, ahol a gyerekkori barátja, Tóásó Előd várta. Előd, aki már – 2008 novemberétől – ott volt. Nekem azt írta, hogy dolgozni ment oda, mivel az itteni tanári fizetéséből nem tudott megélni, nem tudott jövőt építeni. A fiam viszont tudomásom szerint nem dolgozni ment, mivel 2008-ban elvégezte a főiskolát, és szeptembertől egy budapesti általános iskolában dolgozott. Ezzel párhuzamosan szeptemberben folytatta a tanulást, pedagógia szakon. Az első félévet sikeresen teljesítette is. A vizsgák után ment ki Bolíviába egy hónapra, Előd hívására. A repülőjegyet a diákhitelből vásárolta meg. A barátnőjével azt tervezték, hogy 2009 nyarán összeházasodnak.

Ismerte-e Ön Tóásó Elődöt vagy Eduardo R. Florest? Akár csak hallomásból.

T.M.: Eduradot hallomásból ismertem, de csak néhányszor került szóba otthon, úgy, mint költő-író. Talán a honlapját is láttam, ám az biztos, hogy ő és a fiam nem voltak barátok. Elődöt viszont gyermekkorától ismerem: ugyanabban a városban éltünk sokáig. A fiammal a bölcsődéből ismerik egymást, azóta voltak barátok.

Volt-e az Ön tudomása szerint kapcsolata Árpádnak a Magyar Iszlám Közösséggel?

T.M.: Ha volt is kapcsolata, én nem tudok róla, és azt végképp nem hiszem, hogy közéjük tartozott volna. Ennek bizonyára lettek volna jelei, és/vagy megbeszéltük volna, hiszen jóban voltunk! A fiam unitárius vallású volt, ezt gyakorolta. A temetése is az unitárius szertartás szerint zajlott.

Tóásó Előd családjával milyen kapcsolata Önnek?

T.M.: Előd nővérével, Edittel a fiam temetésén találkoztunk. Azóta napi kapcsolatban vagyunk.

Mikor és miért költözött át a család Erdélyből?

T.M.: 1993-ban költöztünk Szovátáról (Románia) Budapestre. A fiam akkor 12 éves volt, itt kezdte a hetedik osztályt, a lányom pedig a gimnáziumot. A költözés az én ötletem volt, és a gyermekek jövőjére nézve döntöttem így. Azt reméltem, saját anyanyelvükön sokkal könnyebben fognak boldogulni. Óriási pofon volt számunkra, hogy imádott anyaországunk lakói románnak hisznek minket, és azon csodálkoznak, hogy hogyan tanultunk meg ilyen jól magyarul! Ezt, a legnehezebben, Árpád kezelte. Tulajdonképpen Budapesten lettünk székelyek. A fiam a szakdolgozatát „A székely falutörvények” címmel írta. Fontosnak tartom elmondani: a sajtóban megjelent információkkal ellentétben Fiúka (Magyarosi Árpád beceneve - a szerk.) nem volt a Székely Légió alapítója, sőt tagja sem!

A temetésre és a hazahozatalra több gyűjtés is szerveződött.

T.M.: Árpád hazahozataláért a bolíviai hatóságok 10-15 ezer dollárt kértek. Azzal fenyegettek, hogy – mivel a kórháznak nincs hűtőkamrája, és napokig nem jelentkezett senki érte (én hiába jelentkeztem a hatóságoknál, azok napokig nem tettek semmit) – a fiamat egy köztemetőbe elhantolják. Mivel nem rendelkeztem ezzel az összeggel, melyet nagyon rövid határidőn belül kellett kifizetni, a barátait és ismerőseit, valamint az én barátaimat kértem meg, hogy segítsenek, megadva a saját bankszámlaszámomat. Megható volt látni, ahogyan rövid időn belül érkezni is kezdtek az összegek: e legkisebb összeg 300,- Ft volt, a legnagyobb pedig – magánembertől – 1.000 dollár. Gyűjtést szerveztek a régi főiskoláján, és Szovátán is. Egy erdélyi alapítvány szintén 1.000,- dollárral támogatott, de nagyobb összeget utalt a magyar közösség Ausztráliából. A kért összeg azonban nem gyűlt volna össze határidőre, ezért kértem a Magyar Vöröskereszt budapesti szervezetének a segítségét, akik azonnal megszervezték az országos gyűjtést. Ők vállalták fel a fordítást, tolmácsolást, a bolív ügyvéddel való kapcsolattartást, sőt a saját keretükből pótolták ki a hiányzó összeget, amely később adományként beérkezett, hogy időben elutaljuk a pénzt.

Tervezi, hogy egyszer személyesen ellátogat Bolíviába?

T.M.: Igen, mindenképpen szeretném megnézni a helyeket, ahol a fiam járt, a hotelszobát és a repteret, ahol meggyilkolták őt. Tudom, ezt csak kormányváltás esetén tehetem meg. Azt hallani: Bolíviában eltűnnek emberek és családok, furcsa balesetek vannak, illetve évekig börtönbe kerülnek emberek mindenféle vádemelés nélkül. Felvettem és tartom a kapcsolatot olyan emberekkel, akik ott megismerték a fiamat, de a két ellenzéki képviselővel is.

Mi adna, hozna, ha egyáltalán lehet ilyet mondani, de mégis viszonylagos megnyugvást?

T.M.: Viszonylagos megnyugvást csupán az adna, ha kiderülne az igazság, megtalálnák és megbüntetnék a fiam gyilkosait, elismernék, hogy tévedtek, és talán bocsánatot is kérnének. Bár ez már nem hozza vissza őt, de a világnak meg kell tudnia, hogy Bolíviában kommunista diktatúra van, melynek semmi köze a demokráciához, az emberi jogokhoz. Miközben Morales kiírtatja az őserdőket és a neki nem tetsző embereket, a Földanyáról beszél, és a Nobel-díjról álmodozik. Beszélni kellene az itteni kommunizmusról és posztkommunizmusról is, az általuk elkövetett gyilkosságokról, üldöztetésekről, hazugságokról, korrupcióról, az értékek és erkölcs lerombolásáról. Hogy senki ne vágyódjon egy hazug, igazságtalan világ után, hogy ne történhessen meg ártatlan emberekkel ilyen, mint a fiammal megtörtént!

Egy év telt el, mit gondol, kiderül e valaha az igazság, mi történt Árpáddal és kik a felelősök?

T,M.: Biztos vagyok benne, hogy az igazság kiderül, már csak azért is, mert a letartóztatás, a kínzás részleteit állítólag videóra vették. Ha az ellenzékhez kerülnek felvételek, ők felhasználják bizonyítékként - a kormánypárt tevékenységeit bizonyítandó. A felelősök tulajdonképpen már ma is ismertek, közülük néhány: Evo Morales, aki parancsot adott; Alvaro Garcia Linera, aki a végrehajtást koordinálta; az UTARC-os Andrade kapitány és Marylin Vargas alias Karen, akik közvetlenül kínozták és lelőtték őket, és még sokan mások... Fontos, hogy nemzetközi vizsgálat szükséges mindenképpen, az összes érintett ország bevonásával. Ha tényleg érdekel valakit az igazság.


Nem tudok e történetről, úgymond objektíven írni. Nem is volt célom. Igenis felháborít, hogy ilyen történhetett és történik most is számtalan elnyomó rezsim által uralt rab országban. Árpádnak és társainak, nemhogy az alapvető emberi jogait nem vették figyelembe, hanem mint – elnézést, de ezek tények és, hogy ne történjen ilyen, le kell írnom – állatokat kínozták. Mivel lehetőséget kellett volna, adni a rendőröknek a megadásra, majd a törvényes védelemre, az alapvető ellátásra, majd a pártatlan és független tárgyalásra, hogy csak néhány jogot említsek. Még ma is sorjáznak a fejemben a gondolatok, s igen nehéz szavakba önteni.
Hónapokig „ültem” ezen a cikken. Még most sem fogom fel, vagy inkább nem fogadtam el, bár pusztán a tényt értem, hogy nem találkozunk többet. Remélem egyszer azt is megtudom miért kellett, hogy így legyen, s miért játszottak megint valakik Istent?!

Írta: Czine Tamás
http://www.humanamagazin.eu/component/content/article/56-hir/498-arpad-emlekere-csak-hozom-a-gitarom

Bolívia: egy éve nem tudjuk...

Egy évvel ezelőtt fogták el, kínozták meg majd bestiális kegyetlenséggel végezték ki a santa cruzi Las Americas szállodában a bolív kormány fegyveresei Eduardo Rozsa Florest, Magyarosi Árpádot és Michael Dwyert. Egy éve nem tudjuk, kik végeztek velük és miért. Egy éve nem tudjuk, ki adta ki a parancsot. Egy éve nem vizsgálják ki az életüket kioltó rendőri eljárást, abban az országban, ahol nincs halálbüntetés, és amely valamennyi latin-amerikai emberi jogi egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyv részes fele. Gyilkosaik egy éve szabadon járnak, és nevetnek az ostoba és gyenge európaiakon.

A gyilkosság egyetlen magyar túlélője, Tóásó Előd középiskolai tanár, egy éve fogoly 3600 méteres magasságban fekvő jeges cellájában. Egy éve nem táplálkozik rendesen. Egy éve romlik az egészsége. Egy éve nem látta a családját. Egy éve nem közölték vele, miért van fogva. Egy éve nem ismerheti meg az állítólagos nyomozás iratanyagát. Egy éve nem emeltek ellene vádat. Egy éve nem állították pártatlan bíróság elé. Egy éve nem tudja, hogy a nap, amelyre ébred, nem az utolsó-e?

Ezzel szemben a gyilkosságot vezető Walter Andrade kapitány egy autóbalesetben súlyos koponyasérülést szenvedett. A rajtaütést tisztázni akaró parlamenti vizsgálóbizottság elnökének, Bernardo Montenegrónak a személygépkocsiját egy szakadékba szorították az útról, majd a roncsban található iratokat az áldozatok mellől elvitték. Az Európai tényfeltáró útra indult bolív parlamenti képviselők ellen elfogató parancsot adtak ki, visszatértükkor rendőrök várták őket a reptéren. Az ügyben eljáró államügyész infarktust kapott. Az állítólagos terhelő tanúvallomásokat a bolív kormány pénzért veszi. Santa Cruz tartomány ellenzéki politikusai közül koholt vádakkal sokakat már letartóztattak, vagy családjukkal együtt külföldi száműzetésbe kényszerítettek. A megbízott bolív jogi képviselők sorra adják vissza a megbízásukat mert az életüket féltik.

A magyar közvéleményt megdöbbentő, és nemzetközi mércével mérve is példátlan emberi jogi jogsértést már elítélte az Amerikai Egyesült Államok éves emberi jogi jelentése, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának éves jelentése. Magyarország nem.

Bolivia 2007-2013 között 234 000 000 EUR azaz kettőszázharmincnégy millió euró támogatást kap az EU-tól (http://ec.europa.eu/europeaid/where/latin-america/country-cooperation/bolivia/bolivia_en.htm ). A támogatást a formálódó diktatúra kis és középvállalkozásainak fejlesztésére, a természeti kincseik fenntartható fejlesztésére, a kábítószer elleni harcra, és nem utolsó sorban az emberi jogok védelmére fordíthatják. Ez az összeg évi 9 Milliárd forintnyi támogatásnak felel meg. A magyar önkormányzatok többsége csak álmodik ilyenről.

Egy éve nem indult nemzetközi vizsgálat az ügyben. Egy éve nem fogott össze a magyar kormány Romániával és Irországgal, hogy az EU politikai súlyát kihasználva, rászorítsák Bolíviát a nemzetközi vizsgálatra.
Itt tartunk.

Dr. Nyikos Attila
(A szerző ügyvéd, Magyarosi Árpád családjának jogi képviselője)


Bolivia: the killers one year laugh of light Europeans
A year ago it was caught, tortured and then executed with bestial cruelty in the Las Americas hotel in Santa Cruz by bolivian government militants Eduardo Rozsa Flores, Magyarósi Arpad and Michael Dwyer. A year ago we do not know who killed them and why. A year ago we do not know who gave the command. A year ago did not examine the assault of police quenching process in a „ democratic „ country, where there is no life punishment, and who is party for all the Latin American Human Rights Convention and the Additional Protocol. A year killers go free, and laugh at the stupid and weak Europeans.

The murder survivor the only one hungarian, Tóásó Előd a secondary school teacher, one year is prisoner at an altitude of 3600 meters , with cold in his cell. In a year which is not properly nourished. A year ago his health is deteriorating. A year ago he saw his family. A year ago were not disclosed, why it is captured. A year ago it does not recognize the alleged criminal investigation file. A year ago no charges had been laid. A year had not been impartial trial. A year ago not knowing that the sun, which wakes up, this is not the last of him?

In contrast, the murderer leader Walter Andrade severe skull injuries suffered in a car accident. A parliamentary inquiry of the President who wanted to clarify the raid, Bernardo Montenegro in the car pushed off the road in a ravine, and then located the wreckage of the victims away from the documents taken away. The European Parliament's fact-finding trip started against the arrest warrants issued, the policemen waiting for them at the airport. The prosecutor handling the case from a heart attack. The testimony of the alleged burder for goverment money . Santa Cruz Province are trumped up charges against many opposition politicians have been arrested or forced into exile along with their families abroad. The legal representatives appointed bolivian lines are returned to the appointments because they fear for their lives.

The Hungarian public are shocked and unprecedented by international standards of human rights violations what have been also condemned the U.S. annual human rights report, the UN High Commissioner for Human Rights Annual Report. Hungary does not condemned.

Bolivia between 2007-2013 will receive a support of 234 000 000 EUR million from the EU (http://ec.europa.eu/europeaid/where/latin-america/country-cooperation/bolivia/bolivia_en.htm ). The support of small and medium enterprises in the emerging dictatorship in the development of natural resources for sustainable development, fight against drugs, and last but not least, devoted to the protection of human rights. This year the amount is equivalent to 9 billion forints aid. The Hungarian authorities are only dreaming this amount of support.

A year has not started an international investigation of the case. A year ago, the Hungarian Government has not caught up with Romania and Ireland, the EU's political weight advantage, to oblige Bolivia to the international investigation.
Here we are…

Dr. Attila Nyikos
(The author, lawyer, legal representative of the Magyarosi Arpad family)


Bolivia: los asesinos se ríen hace un año luz de los suaves europeos
Hace un año fueron capturados, torturados y luego ejecutados con una crueldad bestial en el Hotel Las Américas en Santa Cruz por militantes del gobierno boliviano Eduardo Rozsa Flores, Michael Dwyer y Arpad Magyarósi. Hace un año que no sabemos quién los mató y por qué. Hace un año que no sabemos quién dio la orden. Hace un año que no se examinó el asalto de la policía en un proceso de extinción en un país "democrático", donde no hay pena de muerte, y que es parte de todas las Convenciones Latinoamericanas para los Derechos Humanos y el Protocolo Adicional. Hace un año que los asesinos están en libertad, y se ríen de los estúpidos y débiles europeos.

El sobreviviente de asesinato el único húngaro, Elöd Tóásó un profesor de enseñanza secundaria, un año es prisionero en una altitud de 3600 metros, con el frío en su celda. En un año que no está correctamente alimentado. Hace un año que su salud se está deteriorando. Hace un año que vio a su familia. Hace un año que no se han revelado, por qué se lo captura. Hace un año que no reconoce el archivo de la supuesta investigación criminal. Hace un año que no han sido establecidos los cargos. Hace un año no se inicia un juicio imparcial. Hace un año que no sabe si el sol, con el que se despierta, no es el último para él?

Por el contrario, el líder de los asesinos Walter Andrade sufrió lesiones graves en su cráneo en un accidente de coche. El coche del presidente de la investigación parlamentaria que quería aclarar la incursión al hotel, Bernardo Montenegro, fue empujado fuera de la carretera en un barranco, luego localizaron los restos de las víctimas pero todos los documentos fueron sustraídos.

El viaje de investigación al Parlamento Europeo se inició en contra de las órdenes de arresto, los policías los esperaba en el aeropuerto. Al fiscal encargado del caso le dio un ataque al corazón. El testimonio del supuesto testigo por el dinero del gobierno. En la provincia de Santa Cruz hay falsas acusaciones contra políticos de la oposición y muchos han sido detenidos u obligados a exiliarse junto con sus familias en el extranjero. Los abogados públicos nombrados por el Ministerio Público para la defensa devuelven sus nombramientos, porque temen por sus vidas.
El público húngaro está conmocionado y sin precedentes por las violaciones a las normas internacionales de derechos humanos, lo cual ha sido también condenado por los EE.UU. en su Informe Anual de Derechos Humanos, el Informe Anual del Alto Comisionado para los Derechos Humanos de la ONU. Hungría no ha condenado.

Bolivia entre 2007-2013 recibirá un apoyo de 234 000 000 millones de euros de la UE (http://ec.europa.eu/europeaid/where/latin-america/country-cooperation/bolivia/bolivia_en.htm ). El apoyo de pequeñas y medianas empresas en la dictadura emergentes, en el desarrollo de los recursos naturales para el desarrollo sostenible, lucha contra las drogas, y por último pero no menos importante, dedicada a la protección de los derechos humanos. Este año, el monto de la ayuda es equivalente a 9 mil millones de forints. Las autoridades húngaras están soñando solamente con esta cantidad de apoyo.

Un año no se ha iniciado una investigación internacional sobre el caso. Hace un año, el Gobierno húngaro no ha alcanzado con Rumania e Irlanda, la ventaja del peso político de la UE, para obligar a Bolivia a una investigación internacional.
Y aquí estamos...

(*) Attila Nyikos es abogado, representante legal de la familia del húngaro Árpad Magyarósi.

MERT ÉLNI JÓ...

Magyarosi Árpád anyukája vagyok.

A fájdalmam mérhetetlen. Az én magányos székely fenyőm kidőlt, véglegesen.

Azt, hogy jó ember volt, senki sem vitatja, aki ismerte őt. Azt, hogy milyen mérhetetlenül naiv, idealista, álmodozó, tapasztalatlan volt, azt csak én tudom, be nem vallotta volna senkinek.

„Naa, anyuka, nem lesz semmi baj! Tudod: mi, székelyek mindent túlélünk, túlélők vagyunk!” – mondta, és megölelgetett mindannyiszor, amikor valami megoldhatatlannak tűnő problémánk volt. Mert ő sérthetetlennek és halhatatlannak érezte magát!

És ez eddig működött is, itt, az ismerős környezetben, de most túl messze távolodott tőlem ahhoz, hogy segítséget kérjen, hogy segítséget nyújthassak.

„Felnőtt ember volt, magának kereste a bajt”- mondják. Igen, ő döntött úgy, hogy elmegy oda, de nem meghalni ment! És vissza akart jönni, csak nem tudott! A gyerekkori barátja hívására indult el, akiben bízott, akinek vigyáznia kellett volna rá!

Mit mondhat egy anya a gyermekéről? Hogy ő volt a legszebb, a legjobb, a legokosabb, vagyis tökéletes? Jóindulatú, jókedvű, önérzetes, tehetséges? Hogy zenélgetett, énekelt, rajzolt, írt? Hogy vérbeli pedagógus volt? Hogy mindenről volt véleménye, és azt el is merte mondani?

Hogy szeretett élni?

Igen, ez mind ő volt. Még előtte állt az élet. Elvégezte a tanítóképzőt, és beiratkozott az egyetemre, pedagógia szakra, az első félévet sikeresen teljesítette is. Egy értékes ember volt, akire számítani lehetett, és akit ezen a tájon – Erdélyben és Magyarországon is – rengetegen szerettek.

Mennyire szerette, ha a középpontban volt, ha figyeltek rá! Mennyire örülne, ha most látná mindazt, ami érte történik! Hogy olyan sokan nézik a honlapját, hallgatják a zenéjét!

Nem ilyen véget érdemelt. Ilyen véget még egy bűnös sem érdemel!

Én most már csak abban reménykedhetek, hogy nem szenvedett sokat, mielőtt elment, és talán abban, hogy az igazságnak legalább egy kis része valamikor kiderül.

Örök fájdalommal: Magyarosi Árpád anyukája

2009. április 24.