A teljesség igénye nélkül...Én 2004-ben ismertem meg Fiúkát itt, Marosvásárhelyen, egy fesztivál keretén belül. Rögtön annyira szimpatikus lett! :-)) Mondta akkor, hogy zenél, én meg énekelek, és rögtön meg is találtuk a közös hangot. Tartottuk is a kapcsolatot ezután, de az utóbbi időben ez sajnos elmaradt. Azóta gyötör a bűntudat, hogy miért nem kerestem az elmúlt pár hónapban?
Telefonon kaptam a hírt a történtekről és először fel sem fogtam (igazán még most sem). Nagyon ki voltam borulva, hogy távozott közülünk, de ugyanakkor háborogtam, hogy ilyen kegyetlen módon. Túl korán volt még, hiszen annyi dolga lett volna még!
Az első három-négy hétben aludni sem nagyon tudtam, vagy ha mégis, akkor álmodtam én is vele. Olvastam, hogy mások is így vannak ezzel. Egyszer álmomban megjelent nekem, emlékszem, egy fehér szobában voltunk. Leült velem szemben és azt mondta, hogy minden rendben jön és tudja, hogy mind imádkozunk érte, ne féljünk, mert jól van, csak imádkozzunk érte tovább. Ez nagyon megrázott, mivel beszélgettünk, akármit kérdeztem vagy mondtam, ő válaszolt mindenre. Ilyen élményem eddig még nem volt. Voltak viszont nagyon rossz álmok is.
Nem tudom, eljön-e az az idő, amikor a neve hallatán nem fogok majd sírni? Egyelőre nagyon nehéz, nagyon hiányzik Ő is és az a sok okos gondolat is, amit egykor megosztott velem. Bízom benne, hogy a lelke békére lel, és hogy egy nap majd találkozom még vele. De addig is emléke tovább él bennem.
(Zs.Imola – IMO)Együtt nőttünk fel, sokat komédiáztunk, és csak jó emlékeim vannak.
A BARÁTOM VOLT, ÉS ELŐTTEM EGY HŐS!
(Cs. Attila - Cseri)Én 2oo7. júniusában voltam osztályommal Debrecenben kirándulni, és abban a kollégiumban szálltunk meg, ahol Árpád lakott. Rögtön meg is ismerkedtünk, aztán az egész osztály is barátkozott vele, a tanárom is. Mindenki nagyon szerette. A kirándulás után még találkoztunk párszor.
Árpádot, ha megismerik az emberek, sosem feledik, mert annyira egy csodálatos személyiség, aki tele van szeretettel. Mindenki arcára mosolyt csal. Ha gitárt fog a kezében és énekel, valami hihetetlen érzés, a mennyországban érzem magam, ha hallom Őt.
Sosem feledem!
(P. Lilla)Én nagyon régen ismerkedtem meg Fiúkával. Ő régebben sokat járt Kibédre, és én odavalósi vagyok. Járt diszkóba, és a diszkó előtt mindig gitározgatott. Nagyon jó volt hallgatni. Itt ismerkedtem meg vele, és azóta jó barátságban voltunk. Jártunk együtt a Székelyföldi Rockmaratonra. Habár ritkán találkoztunk, elég jó barátok voltunk. Interneten tartottuk a kapcsolatot. Igaz barátnak tekintettem.
(P. Annamária)Fiúkát otthonról, Szovátáról ismerem kb. 4-5 éves kora óta, a szomszéd házban laktam, na meg a nővérével is barátnők voltunk gyerekkorban, így sokat jártam hozzájuk...
(D. Kinga)Tavaly diplomáztam a Tanítóképző Főiskolán, ott ismertem meg Árpit. Fehér Péter volt HÖK alelnök révén ismertem meg a mindig vidám és különleges képességekkel megáldott Árpit. 4 év alatt nagyon sokat beszélgettünk politikáról, társadalmi hovatartozásról, magáról az életről, és hála Istennek sok mindenben egyetértettünk. A híres Kikötő nevű sörözőben és az iskolafolyosón beszélgettünk sokat. Mesélt nekem Szovátáról, a pesti életéről, a Debrecenhez fűződő viszonyáról. Hallhattam gitáron játszani. És zongorázott is nekem, amikor beültünk ketten lyukasórában a 33-as terembe (ott volt az iskolában a zongora).
Ezek az emlékképek örökre élni fognak bennem. Egyszóval én csak 4 évig ismerhettem Árpit, de sosem feledem Őt. Büszke vagyok, hogy ha nem is gyerekkori barátja, de jó ismerőse lehettem.
(N. Zoltán)Valahogy megtaláltam a weboldalát, a zenéit meghallgattam. Írtam egy gratuláló levelet. Válaszolt a levelemre. Neten továbbra is olvastam felőle. Szimpatikus ember volt, nekem ez a tapasztalatom.
Sziasztok!!! Peti
(T. Péter)Jómagam is erdélyi vagyok, csíkszeredai, nem is tudtam, hogy Magyarosi Árpinak hívták, csak Fiúkának ismertem. Szejkétől a félszigetig mindenhol összefutottunk, jópár éjszakát gitároztunk át együtt tábortüzek mellett. Tusványosi bulin hallottam először a Bill című számát, kb. 4 éve pünkösdkor éjszaka Somlyón tőle tanultam az "a mi hazánk, szép nagy Magyarország ..." számot gitározni.
Nagyon jófej volt. Egyszer Szejkén pár haverjával gitározva, énekelve járták a tábort és teljes hiteles misét imitálva adták össze a fűben üldögélő fiatal párokat. Azt hiszem ekkor dumáltunk először. Azt mondta, hogy papnak tanul azért, mert ez könnyű megélhetés. Tusványoson (nem tudom pontosan melyik évben volt) utolsó nap ült a járdán gitárral a kezében és énekelte, hogy nincsen pénzem a vonatra blues :-)
Nem akart ő semmi rosszat, csak szabadon élni, de túl nagy árat fizetett érte.
(Böjte Csaba)Az EFOTT-on ismertem meg. Ő is unitárius, szovátai, mint a férjem, hát így még jobban figyeltem a sorsát, az írásait az üzenőfalon. Nagyon egyezett a véleményünk. A férjem iskolatársa volt a Fiúka édesanyjának, Tóth Marinak.
(K. Ilonka-ÉNLAKA)Személyesen nem ismertem Árpádot, de sokat beszélgettünk MSN-en. Talán 4 éve bukkantam valahogy a honlapjára, írtam neki, hogy nagyon tetszik, amit csinál és nagyon szimpatikus, elkezdtünk levelezni és MSN-en sokszor segített is nekem, ha valami baj volt :-(
Nem ismertem ugyan személyesem, de nagyon fáj, ami történt. Igazából még mindig nem tudom elhinni... :-(
(H. Hajnalka)A Debrecen-i fősuliban több évig egy koliban laktunk és sokszor buliztunk együtt...még mindig felfoghatatlan számomra, ami történt...és még mindig bízom abban, hogy Ő nem is halt meg...valaki mást öltek meg...és ő valahol él boldogan...nincs nap, hogy ne jutna eszembe...KIVÉTELES EMBER...volt... :-(
(
T. Barbara)Árpáddal a barátságunk jó rég kezdődött, mikor is egy közös ismerős összehozott egy találkát. Akkor az
ELÉG lapot terjesztette, s én is segítettem neki. Utána számtalanszor találkoztunk véletlenül és szervezetten is.
Tavaly nyáron a Székelyföldi Rockmaraton alkalmával találkoztunk, illetve utoljára Debrecenben, mikoris mindketten mentünk beiratkozni. Sajnos az volt az utolsó találkozásom Fiúkával. Még akkor beszéltük, hogy mikor kitavaszodik, akkor elmegyünk egyet a debreceni éjszakába sörözni, de ez sajnos már nem lehetséges.
(L. István – Pityu)Én kb. 4-5 éve ismerem Árpit, a Tanítóképzőn találkoztunk. Nagyon rövid idő alatt szerettük meg egymást, az első perctől kezdve egy hullámhosszon voltunk, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, sok közös barátunk volt és lett. Mindent meg tudtam Vele beszélni, a szomorú perceimben Rá mindig számíthattam, mindig megnevettetett, együtt kerestünk megoldást a problémámra, mindent megtett, hogy akár egy pici mosolyt csaljon az arcomra, ha kellett, ugrált, táncolt, énekelt is. Néha, amikor Neki volt szüksége egy kedves szóra, mosolyra, számíthatott rám ugyanúgy... Tudta...
Nagyon sok minden összekötött minket, aztán ezek a mindennapos beszélgetések picit ritkábbá váltak, miután eljöttem a suliból, de tartottuk a kapcsolatot. Legutóbb talán 2-3 hónapja kommunikáltunk (iwiw-en), de csak pár szóban. Nem hittem, hogy az volt az utolsó beszélgetésünk... Erről iszonyú nehéz még írnom is...
Nagyon szeretném, ha a média végre végleg elhallgatna Vele kapcsolatban és mindenki, aki valóban ismerte és szerette/szereti, a saját kis csendességében próbálhatná feldolgozni a feldolgozhatatlant...
Őszinte részvétem a gyászoló családnak, és természetesen Sziszinek.
Üdvözlettel: egy barát
(L. Beatrix)2 évvel ezelőtt Szarvason jártam az egyik barátnőmnél, és a Tanítóképző Főiskola kollégiumában szálltam meg. A barátnőmék hárman voltak egy szobában, és mikor én mentem, a barátnőm egyik szobatársánál Árpi vendégeskedett.
Ott akkor egyszer találkoztunk, de mégis olyan közvetlen és kedves volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Másnap én hazamentem, utána viszont többször váltottunk e-mailt, illetve msn-en is tartottuk nagy ritkán a kapcsolatot! Igaz, hogy nem volt régi az ismerettségünk, engem mégis nagyon mélyen érintett a halála és még mindig nehezen tudom elhinni, hogy pont vele történt. :-(
(Gy. Csilla)Kedves Fiúka Édesanyja!Nézem a képeket... Értetlenül állok a történtek előtt.
2001-2004 években találkoztam Fiúkával többször. Vittem kirándulni Budapest, Csepelről a Középiskolai Kollégiumból a fiúkat Tóásó Előddel, mint gyermekfelügyelő.
Lélekben Önnel vagyok.
Mindig legyen büszke a kisfiára, aki úgy döntött, hogy "örökifjú" marad.
A mindig mosolygós, gitáros, énekes Fiúka.
Szeretettel: B. KatalinÁrpi olyan ember volt, akiről a gyermekeimnek is mesélni fogok! Emlékezni fogok rá, mindig!
Ne tessék aggódni! Most már biztosan jól van! Nem tudom ki, miben hisz, de én igyekszem abban hinni, hogy a túlvilági élet annyira gyönyörű, hogy ezért nem jött még onnan vissza senki, mert a sok csoda miatt, ami ott van, képtelenség ott hagyni! Most már biztos az angyalok hallgatják Árpi hangját, és gitár húrjának pendülését, de azt hiszem, ha erősen fülelünk, talán mi is meghallhatjuk őt innen lentről!
Sok erőt és kitartást kívánok!
Ha nem tetszik túl illetlen kérdésnek venni, szeretném megtudni, hol nyugszik pontosan Árpi, mert szeretném meglátogatni! Persze csak ha nem tolakodás ilyet kérdeznem!
Még egyszer őszinte részvétem. Vannak, akik halhatatlanok, ő is az!
(F. Ági) Sokoldalú ember.... Csókolom, gondoltam, h. egy pár sorban leírom, illetve pontosítom, h. honnan is ismerem Árpit:
Barátnőm, K. Orsolya a Maróthi Gy. Kollégiumban lakott a 4 főiskolás éven keresztül, én pedig sokat vendégeskedtem ott - őt látogatva - Miskolcról. Sokszor volt alkalmam Árpival találkozni, sokat beszélgettünk, és volt, hogy néhányszor gitározott és énekel is nekünk.
Igazi személyiség volt, a maga sokoldalúságával és közvetlenségével. Nagyon sajnáltam, mikor itt, Miskolcon a hírekben felfigyeltem a nevére, és arra, h. az a Magyarosi Árpád éppen az, akit én is ismertem onnan Debrecenből, a Kollégiumból.
Nagyon sajnálom, és szeretettel gondolok most is vissza rá, az Ö emlékére.
Őszinte részvétem, így, utólag is, és minden jót kívánok az egész családnak:
H. Szilvia, Miskolcról.Sajnálom, ami történt... Nagyon sokáig leveleztem Fiúkával (1998-2005). Sajnos nemigazán hallgattam TV-t, rádiót, egy ismerősöm szólt, hogy látta nálam Fiúka versét régről, és emlékezett rá, hogy az én levelező társam volt. Nem hallottam mi történt vele. :-( Most szembesültem a dolgokkal (2009. januárban), és döbbenten állok a világban. Én úgy gondoltam, megtalálta az igazit, és a helyét a világban, és boldogan él. Ezt, ami történt, soha nem képzeltem volna...
Őszinte részvétem, és bár nem tetszik ismerni engem, de én azóta is őrzöm Fiúka leveleit, verseit, amit nekem küldött. Remélem, valahol ott van, amit én írtam neki. Nem ezt kívántam, csak azt, hogy a versekkel találja meg a helyét a világban, és örültem, hogy egy ilyen jólelkű fiú van a világban, mint Ő. Sajnos a személyes találkozót soha nem tudtuk összehozni...
(K. Katka)Kedves Édesanya,először is engedje meg, hadd fejezzem ki mély sajnálatomat és együttérzésemet Árpád elvesztése miatt.
Én egy évfolyammal jártam felette, de Őt mindenki ismerte, sokat összefutottunk a koliban is.
Árpi nagyon tehetséges, sokoldalú és igazán közösségi ember volt, aki valóban nagyon szeretett élni, és mélységesen megdöbbentett a halála.
Isten adjon vigasztalást és békességet az egész Családnak!
Árpád olyan ember volt, aki azt hiszem, hogy szenvedéllyel élte meg élete minden percét, bizonyára soha nem vesztegetett el egy pillanatot sem abból. Valóban szeretett élni, és igazán élt is. Ez sokak előtt példa lehet, mert Benne több élet volt ez alatt a 28 év alatt, mint másban 80 alatt. Valahogy sokszor eszembe jut ez Róla…
Üdvözlettel: OrsolyaFiúkát nem ismertem személyesen, de halála mélyen megrázott. Teljes szívemből együttérzek Árpád szeretteivel! Legőszintébb részvétemet szeretném kifejezni ...
(B. Zsófia)Csak most láttam meg, hogy mi történt, bár ez a tényeken nem változtat...Őszinte részvétem a családjának, legfőképp Édesanyjának. Nagyon sajnálom! A legértékesebb emberek mindig értelmetlenül halnak meg...
(M. Dorka)Ma már az egész világ tudja, hogy nem voltak terroristák. Hogy hidegvérrel mészárolták le őket, pusztán strómanként felhasználva őket talmi pitiáner, helyi politikai érdekek mentén...
Csak reménykedni tudok, ha már ez a szörnyűség megtörtént, hogy halála nem volt hiábavaló. Hogy ezután - neki is köszönhetően - egy kicsit jobb lesz ez a világ.
Ha csak a zenéje által sugallt üzeneteket megérti 100 ember és azokat továbbítja, már egy kicsit jobbra fordult ennek a nagy K-betűs világnak a sorsa...
(Christian)Én 2007 őszén ismerkedtem meg Árpáddal, és nagyon megszerettem őt. Együtt jártam egy pályázatíró tanfolyamra vele a TK keretein belül. Akkoriban még én is a TK-ra jártam. Abban az időben kezdett foglakozni az arab kultúrával, és a tanfolyam szüneteiben meséltem neki egyiptomi élményeimről, és együtt kezdtük el tanulni az arab szavakat.
Sokat nevettünk. Mindig jó hangulata volt, ha valami bántotta, fogta a gitárját, és rágyújtott egy nótára. Folyton tudás-szomja volt, és mindig valamit alkotott. Nagyon szeretem a hangját, ő maga a titkos szó.
Életről és halálról csak annyit, hogy a halál csak egy pillanat, az élet viszont örök. Árpád örökké velünk marad!!! Az igazság pedig mindig megtalálja az ösvényt, melyen megnyilvánulhat!
(...)Én teljesen véletlenül találkoztam vele még 2007-ben a földforduláskor Szarvason, ja meg 2008-ban is ugyanezen a rendezvényen, irtó jó fej volt. Hátborzongató hangja volt, amikor énekelt, nagyon intelligens volt, és ahogyan bárkivel szóba tudott elegyedni pillanatok alatt, ahogy hangulatot teremtett egy szál gitárral.
Totál meglepődtem, hogy ilyen történhet bárkivel, tök gáz. Őszinte részvétem a hozzátartozóinak.
(R. Gyöngyike)Árpád! Szerinte Magyarország fővárosa Szarvas! :-))
Legalább is ezt állította tavaly (2008-ban) földforduláson. Nekem folyton az jut eszembe róla, hogy mekkora művész és vezető jellem. Példaképként tisztelhető stílus, egyéniség. Ahogyan meg tudja fogni egy-egy dolog lényegét fél mondattal a dalaiban. Ahogyan bánik az emberekkel, még a nehéz szituációkban is sikeres. Sokan azt hiszik, hogy nincs ilyen jellem. Van sok, csak nem hagynak nekik teret, mert ha más keze nincs benne valamiben, amiben pénz van, akkor azt elteszik az útból.
Szeretném elmondani, hogy volt szerencsém nem egyszer zenélni együtt Árpival. Bemutatta, hogy milyen jó és nehéz dolog az, amit ő csinál. Szembenézni a világgal, egyedül, néha némán egy kopott gitárral. Sikeresnek lenni, tisztelni, és méltósággal odaállni és nyíltan beszélni valamiről. Neki mindig van mit mondania, még most is. Mindig mikor hallgatom a dalait, kiráz a hideg, és irigykedem, hogy hogyan kapott ilyen jó adottságokat? Hogyan tudja elmondani azt ilyen egyszerűen, amit még gondolni is nehéz. Hogyan tud úgy vezető lenni, hogy meg sem szólal (bár az igazat megvallva ilyen nem sokszor volt).
Kedves Tóth Mari! Árpád egy hős, s ezt tudják a barátai is, és mindenki, aki ismeri egy kicsit is. Tehát a nevét nem lehet bemocskolni! Előttünk soha! Aki elhiszi azt, amit a TV mond, akkor az az ember vak, rossz ítélőképességű.
Szarvason is sokmindenki siratta, de legalábbis megkönnyezte! Én magam láttam. A földfordulás először telt el Árpi nélkül. Megszakadt egy sorozat, egy olyan sorozat, amikor a szürke iskolánk falai közé betette a lábát egy olyan élelmes ember, akit sok mindenki tisztelt, vár és hiányol.
Köztük én is. Utólagos engedelemmel, bátorkodtam egy kisebb megemlékezést végrehajtani Árpádról, a barátomról, akivel Pesten sem tudtuk egymást elkerülni véletlenül. Ez a megemlékezés Árpi dalaiból tevődött össze:
-Vizsgadal
-Vizsga2
-Tandíj dal
-Szúnyogdal
-T.É.L.
Szeretnék találkozni önökkel egyszer, hogy elmondhassam személyesen is azt, hogy árpád jó ember...
Nem használok múlt időt, Árpi sem tenné...
Tisztelettel:
Sas Attila László
