Már a harmadik

Budapest, Fiumei úti temető

Szinte hihetetlen, de ez már a harmadik év volt, amikor a Halottak Napján Fiúkára is emlékeztünk.

Szinte hihetetlen, hogy már lassan három éve történt a borzalom, az érthetetlen és elfogadhatatlan szörnyűség.

Szinte hihetetlen, hogy az elkövetőket, a gyilkosokat nemhogy felelősségre nem vonták, de egyelőre vádat sem emeltek ellenük, sőt a gyilkosság kétéves évfordulóján kitüntették őket!

Fiúkáról néhány barátjával a budapesti Fiumei úti temetőben beszélgettünk, miközben Szovátán - ahol gyerekkora első 12 évét és szabadideje egy részét töltötte - kopjafát emeltek az emlékére.

Köszönet a budapesti kopjafáért szovátai iskolatársamnak, Katona Gyurinak és családjának.
Köszönet a szovátai kopjafáért Barabás Botondnak, Fiúka egyik székely barátjának.

Köszönet mindazoknak, akik Fiúkát nem felejtik, akik velem együtt emlékeznek rá, akik velem együtt várják, hogy az igazságra fény derüljön.


Fiúka kopjafája Szovátán

"HIÁNYOZNAK A HEGYEIM"

Mindenszentek napján a néhai Magyarosi Árpád Fiúkának állítottak kopjafát a szovátai temetőben.



Köszönet érte!

 A Boliviában titkosrendőrség által még tisztázatlan körülmények között megölt szovátai fiatalembernek Magyarországról hozott emlékoszlopot egykori barátja, a szintén Erdélyből elszármazott Barabás Botond. A kopjafa faragására Demeter Enikő udvarhelyi származású fafaragót kérte fel.

  Szovátán Hegyi Mihály alpolgármester karolta fel a kezdeményezést. Az önkormányzat helyet biztosított a kopjafának, és elvégezte a szükséges munkálatokat.

  "Hiányoznak a hegyeim." - áll rajta a felirat, idézve Magyarosi Fiúka immár jelképessé vált szavait.

   Tiszteletre méltó e baráti gesztus, ami azt is jelzi, hogy Fiúka nem tűnt el nyomtalanul. Emléke ott él sokak szívében, akik kedvelték, szerették, mert olyan embernek ismereték, akiben értéket láttak.

 A kopjafa előtt elhelyezett gyertyák, mécsesek jelzik, hogy néhányan már felfedezték az egy nappal korábban emelt emlékfát, s ily módon kifejezték tiszteletüket az egykori ismerős vagy rokon – netán barát – emléke, egy megpróbált fiatal élet iránt.

 2011. november 3 – Molnos Ferenc
http://www.szovata.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=723:kojafa-magyarosiarpadnak&catid=1:general

 "Nyugtalan lelke vitte előre,
Megnyugodni hazatért szülőföldjére."
/idézet a kopjafáról/

"Ez nem az én világom..."

"NEM AKAROK ITT MARADNI, BABA, EZ NEM AZ ÉN VILÁGOM...


én nem ezeket a fákat szeretem, nem ezt a földet, nem ezeket a suttyó indiánokat..."

akárhogy is alakuljon, vissza fogok menni hozzád, mert nélküled ÜRES az életem...

mert minden ami vagyok, nem ér semmit ,ha nem veled oszthatom meg

fölöslegesen látom ezt a világot, ha nem mondhatom el neked..."



(Fiúka, 2009. február vége, Santa Cruz, Bolívia)

Anyák Napja 2011

ÁLDOTT HÚSVÉTOT! ¡ Felices Pascuas!

ÁLDOTT HÚSVÉTOT KÍVÁNOK

MINDEN KEDVES LÁTOGATÓNAK!

FIÚKA ANYUKÁJA

Osztályképek (2009. január 15 - 26.)

Leginkább az a tragikus, hogy az ember azt hiszi: minden örök az életében. Aztán mikor vissza kell nézi... - csodálkozunk - ...a múlt, elmúlt.
Aztán azt hiszed, hogy amiben vagy "na, az-az örök" ...aztán az is múlt lesz ...körforgás...csak a teremtő örök.

Annyi osztályképet láttam... mindegyik színes, amikor készül... s mindegyik elfeketedik idővel... emberek vannak rajta, ismerősök, barátok, emlékek... kicsit olyan mint egy temető, emlékek temetője. Ha nem veszed elő, nem is létezik.

Az első osztályképem "tán" 1990-ből van... olyan kicsi voltam - ha azt nézem, hogy 6 évre rá kemény döntést hoztam, s hazaszöktem... Hónapokig gyűjtöttem a pénzt, az utolsó fillér is arany volt nekem... minden egyes apró: egy-egy ki nem mondott ima. Éppen '96-ban - akkor kezdődött minden - akkor január végén a legelső Vásárhelyi buszon jegyet vettem a Népstadionban... s ültem türelmesen... vártam az indulást. Ceglédig ismertem már az utat... pár hónappal előtte gyalog is megtettem egy szép nap, de elfogyott az összes élelmem, s visszafordultam...

Budapest nem engedett könnyen...de a láncát ledobtam...
Istenem, hány ember veszi önként magára ezen láncokat... s más láncokat is... csak mert gyávák vagyunk...

Vajon... nézed a régi képen a többiek között magadat. Milyen terveid voltak akkor... s mi lett? Mit gondoltál akkor az életről... -vagy- de jó volt akkor Istenem, semmi gondom nem volt...

Emlékek...fura....ha minden nap készülne egy ilyen osztálykép, vagy valamiféle csoportkép, s naponta nézegetnéd őket ... látnád, mint változik a környezeted, s te magad is... kis lépésekben... mert az élet kis lépésekből áll... mint mikor lapozol egyet a könyvben, mint mikor először fogod meg valaki kezét, mint mikor találkozik a tekintet, és megelőz ezer fölösleges szót... és helyettesít számtalan érzést, mit szavakba foglalva úgy sem mondhatnánk ki.

Nem tudhatjuk mit hoz a holnap, nem is kell tudnunk... de éreznünk kell, milyen napokat élünk meg.
Nem éjfélkor érzi az ember a különbséget - tegnap és ma között - ...nem is délben...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Murok-ország (2009. január 1 - 14.)

- Szováta -

Mikor még a csodás hegyek aljában éltem, minden más volt...más évet írtunk, és más volt a tél. Hideg, de olyan hideg amire már évek óta vágyom. És a nap...az is másként ragyog...de még a hóemberek is másként mosolyognak...igaz a sárgarépa is más otthon "Murok országban"...és a kavicsok...azokat az egy Isten saját kezével formálta - ott minden varázslatosabb!

Annyiszor kérdezem meg magamtól, hogy vajon hova tűntek azok a telek?

Persze lehet, hogy a nagyvárosokban azért nincs hó, mert mindenki fűti az utcákat ... s a várost télen is melegség lepi be... nem hó, s nem is "olyan" melegség. Az is lehet, hogy ez a globális felmelegedés az oka mindennek...és ha igen...akkor jót kacagok magamban, mert azok, akik mindenünkből ki akarnak forgatni, azok visszafordíthatatlan folyamatot indítottak el...még csak nem is szélmalom harcot...végül...hűtlenek leszünk a természethez - mi jó társ volt eddig - s ő elhagy...magunkra maradunk...egyedül meg az ember - túl azon, hogy semmit nem ér - semmit túl nem él.

Hátha egyszer elkezdődik minden elölről...s a bölcs természet kiküszöbölve az eddigi hibákat, egy új és csodásabb világot alkot a "fennvaló" jóváhagyásával. Remélem lesznek majd újra szép telek, s nem lesz az eső ónos, nem januárban virágzik majd a hóvirág, s februárban nem árulnak majd picust (barka). Remélem nem lesznek irigyek az emberek, s nem akarják majd a másét erőszakkal elvenni...s remélem a gyengéket felkarolják majd, nem a bagoly kiabálja majd mindenkire, hogy nagyfejű.

Nos...most akkor azt is elárulom, hogy a 4x4x4-es rubikot is ki tudom rakni...lassan jöhet az 5x5x5-ös. És aztán? Vajon mibe öljem bele az agyam? Néha azt hiszem öregszem...legutóbb mikor a vesém fájt s a korházban türelmesen vártam... megfeledkeztem a propoliszról, virágporról, mézről - s bár ezekkel 100 évig is élhetsz - lehet: annyit most (itt és így) nem is akarnék...

Csak egészség legyen... csak egészség s igazság.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Karácsonyi dal (Horváth Lívia költő)

2008, az utolsó Karácsony / The Last Christmas / Final Navidad...

A karácsony nem fény, nem csillogás.
A karácsony nem díszes étek, nem állomás.
Gyújts egy gyertyát a szeretetért!
Imádkozzál valakiért!

Van, aki már nem lehet itt velünk.
Van, aki angyalként az égi mindenünk.
Szeress és adjál szeretetet még!
Nem vásárolhatsz karácsonyt
drága pénzekért!

Az összes kincsed, a szívedben él.
Áldd meg a jót és a születést!
Eljött a karácsony, mind együtt nevetünk,
és imát mondunk azokért, akik már nem
lehetnek velünk.

A karácsony nem fény, nem csillogás.
A karácsony nem díszes étek, nem állomás.
Gyújts egy gyertyát a szeretetért!
Imádkozzál valakiért!

A karácsony nem fény, nem csillogás.
Nem pénzért megvásárolt összhatás.
Nem változás, nem álom, nem képzelet.
Eljött a perc ahhoz, hogy szeress!

Nem pénz, nem átok, nem szenvedés
eljött a perc ahhoz, hogy még remélj!

2010-12-24
http://kepiroliv.blogspot.com/2010/12/karacsonyi-dal.html

Szavazz Fiúka dalára! - RTLKLUB dalverseny

http://www.rtlklub.hu/dalverseny/7541_probald_meg

Beneveztem Fiúka egyik dalát az RTL-klub dalversenyére.

Fiúka már szerepelt az RTL-klubban, nem sokkal azelőtt, mielőtt Bolíviába utazott.

A "Fogd a pénzt, és fuss" műsorban sajnos nem nyert, sőt elsőként esett ki a játékból.
Ám a játék alatt - bár kissé feszült volt - jól szórakozott, és igyekezett a versenytársait, a stábot, a nézőket is szórakoztatni.

Biztosan indult volna ezen a dalversenyen is.

A szavazás 2 nap múlva, 17-én lezárul.

Ha ismerted Fiúkát, ha számított, ha megérint a dal, ha még nem szavaztál:
REGISZTRÁLJ, SZAVAZZ, HALLGASD MEG A DALT, KÜLDD TOVÁBB AZ ISMERŐSEIDNEK A LINKET!

Próbáld meg...

Álmok (2008. december 7 - 30.)

Álmomban - éjjel - mozdonyt vezettem, vagy csak próbáltam... aztán más hely/idő... valakik késsel megvágták a nyakam... nagyon fájt, vérzett... az orvos furcsa (de) az édesanyám volt. Aztán repülőkből lőttek rám, felriadtam. Pirkadat. Borzasztóan fájt a nyakam. Elaludtam...

Minden ebből a - kis - fájdalomból fakadt... mert igazán apró dolgokból fakad minden. Minden nagy dolgot valami kisebb okoz... így lehet naggyá egy szikra, egy pillanat, egy apró mosoly.

Félek nem tudom becsülni azt, amim van, amiben vagyok, ami történik... kevesebbet akarok, néha őszintén azt érzem, hogy nem érdemlem meg a luxust, amiben élek... hogy több tíz liter - iható - vizet fürdök el naponta, hogy nem becsülöm az esőt, vagy a ruhát, mi óv esőben, fagyban... Fáj, hogy nem nyilvánítom ki tettekben a szeretetet, amit érzek a környezetem iránt, bánt, hogy igazságtalanságok vesznek körül, bánt, hogy néha én is igazságtalan vagyok, önző, és bánt, hogy többnek képzelem magam egy egyszerű kis szürke embernél.

Én azért... nem dobok ki kenyeret, s nem hagyok meg két falatot a tányérom szélén... nem irigylem a gazdagokat, mert nekem is számtalan csoda adatott s adatik... nem átkozom a butaságot, nem hibáztatom a szürkéket...

De könyörgöm néha esténként, hogy reggel egy másik korban, szegényként ébredjek éhségtől fájó s szédülő fejjel... félig vakon, vagy vakon, bénán s szomjúságtól kiszáradva - úgy - hogy tank nyomja el otthonom/házam a fejem felett...
Istenem.

Utálom magam, mert bár törekszem, nem tudok hasznos lenni embertársaim számára... s a nélkülözőnek - kik arra érdemesek - nem tudok segítségükre lenni... utálom magam, mert nem merek második sem lenni - nemhogy első... mert nem hagynak, mert nem akarok, mert értelmetlennek látom... Pedig van értelme... mindennek, mindenhol, mindenkor.

Nem az idő s nem is a tél van rám ilyen hatással... S az sem, hogy a tél tavaszt öltött magára... hanem... Mert... már más úton járok, mert más úton is jártam, s mert félek: az nem vezet sehova.

Nos... az álmomból: VÉR - szenvedély és kegyetlenség. Véred, ha látod vérezni: mártír hajlam.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Ötpárti tiltakozás Tóásó Előd ügyében (2010. dec. 8.)

2009 áprilisa óta börtönben ül Tóásó Előd
2009 áprilisa óta Fiúka már nem él

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=156388

Mint ismert, 2009 áprilisában Bolíviában kommandósok rajtaütöttek egy csoporton, amely a hivatalos verzió szerint merényletet tervezett az államfő ellen.

A rajtaütés közben meghalt a magyar állampolgársággal is rendelkező Rózsa Flores Eduardo és a romániai magyar Magyarosi Árpád.

Szintén a merénylet-kísérlet miatt előzetes letartóztatásba helyezték Tóásó Elődöt, aki azóta is börtönben van.

Tóásó Előd fogva tartásának körülményei, sem a vele szemben folyamatban levő eljárás pártatlansága nem felel meg az általánosan elfogadott nemzetközi és emberi jogi normáknak, és különösen az ENSZ "A kínzás és más kegyetlen vagy megalázó büntetések elleni nemzetközi egyezménye" (UNCAT) követelményeinek - olvasható abban a nyilatkozatban, melyet mind az öt parlamenti párt képviselője aláírt szerdán.

Változtatás nélkül közöljük az Emberi jogi bizottság nyilatkozatát.

Szabadság - éhség... (2008. nov. 13 - dec. 6.)

(Speciális Olimpián önkéntes - 2007.)

Nem tartom helyesnek, hogy egyes emberek az utcán is esznek. Néha elnézem, mint falatoznak, próbálják nem leenni ruháikat - csak a földet. Amikor az emberek éhesek, akkor hasonlítanak leginkább az állatokhoz... elképesztően meg tudnak változni... türelmetlenek, önzőek, csak egyetlen egy gondolat hajtja őket, hogy mielőbb ehessenek... ezért mondom, sokan a szívüket is a gyomrukban hordják... és... sokaknak a gyomruk a szívüket is megemésztette... ezért mikor az utcán esztek jusson eszetekbe, hogy vannak olyanok is körülöttünk, akiknek ritkán adatik meg az, hogy egyenek... láttam már én is másokat enni mellettem, amikor én azt nem tehettem meg...

Azt mondom, tiszteld meg az ételt s minden falatot... enni csak méltósággal, hálával, alázattal!

... Szabadság... ebből van a legtöbb körülöttünk, és mégis... ebből fogy a legkevesebb, pedig feledteti az éhséget, a szolgaság érzését, mindent... Mondhatnánk, önzővé tesz... mégis... vannak előttem képek... stoppolok jéghidegben (éhesen, fáradtan), órák telnek el... semmi... élni nincs kedved, mindent bánsz... bár maradtál volna otthon, vagy lennél az iskolában... melegben, volna mit enni, leülhetnél, volna kihez szólni... ezekért a "kényelmi" dolgokért adod el magad... és magaddal a szabadságod, a holnapod... és aztán jön az autó, felvesznek... nézel előre szótlan... elmarad mögötted a táj - közeledsz - megérkezel... eszel, melegben vagy, kedves szavakat mondhatsz... és tudod - megérte az a pár óra... a kiszolgáltatottság, az, hogy alárendeled magad a véletlennek... mondhatnánk a sorsnak... mégis inkább az Egy Igaz Istennek -neki- a szabadságodnak.

Amikor megérkezik az ember, elfeledi az út nehézségeit, és örül az "újnak, a másnak"... no, ezt a feledést, és ezt az örülni tudást nevezem a szabadságnak... igaz, milyen fura?

A legtöbben nem tudnak feledni... pedig kellene, hogy jusson hely az új dolgoknak is... örülni meg... talán még kevesebben tudnak, mint feledni... pedig ezek a dolgok ingyen vannak... hiszen a legszebb dolgokért az ember nem fizet... a feledésért sem, az örömért sem, a gyermekért sem, a szerelemért sem, a boldog pillanatokért sem, de még a hitért sem... minden más földi: lánc a testednek.

Csettints, ha tudsz... s ha nem, annyi… de dönts, lépj, cselekedj... utazz végig a szabadsághoz vezető úton, mely - én tudom - nehéz, kényelmetlen, rideg, gondokkal teli... de ha megérkeztél, és átéled s felfogod: mit jelent szabadnak lenni... akkor érted majd meg, érdemes volt... mert mindig van tovább és van jobb, s mert soha sem vagyunk egészen szerencsétlenek!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Délben... (2008. november 1 - 12.)

Dél van... hallom sercegni a rádiót, majd öt sípszó ... harang. Eszembe jut Mátyás, s az ő serege... a ház melletti pálya csendes, nem pattog a labda, nincs kiabálás -legfeljebb - ennyi: "gyere fiam fel enni...".

Emlékszem mindenre... a leves illattára, az ágy hangjára, amint nagymamám ráült, majd elfeküdt kicsit pihenni, még a kenyér íze is megmaradt...

Amíg mi otthon kicsit pihentünk, a Nap fenemód égetett... égethetett, tudta: nekünk nem árt ... ez volt a dél, pontban 12 óra, amikor leállt minden. Az ebéd elfogyasztása után sokan maradtak "pihenni"... Mi, akikben annyi energia volt (vagy a játékot be nem fejezők) folytattuk a napot, mások délben kezdték elölről... valami egészen mást csináltak.

Úgy, ahogyan akkor is... mostanában is a délben feleződik meg a nap... s a második fele teljesen más... megfelezhető minden, de nem jársz jól, ha a rókára bízod a sajtod... tudod!

Most az én életemben is dél van... valami nem is oly rég ért véget... hallom a sípszót... jön az ebéd... s talán mert már én sem vagyok 8 éves, mint akkor, -picit- lepihenek... aztán ha megpihentem, indulok. Indulok, mert nem akarok úgy járni, mint azok, akik a déli pihenésből szürkületre ébrednek, úgy -hogy- bár éltek, mégsem tettek semmit... vagy csak azt hiszik...

Meg aztán... mi a valami, és mi a semmi? És mi a különbség e kettő között... én igazán nem tudom... de valaminek nevezem azt, ami eszembe jut... és más nem is létezik. Ránk, emberekre a "semmi" feneketlen kútként gondol... legalábbis emlékeim fölösleges, lényegtelen része úgy veszett el bennem, mint csepp víz száraz kútban - felszívódott.

Dél van hát, és én nem tudom azt hinni, hogy a pihenésem tovább tart egy percnél, vigyázok, nehogy álomba szenderüljek... mikor csak egy percig hunyod le a szemed... csak egy perc még... még egy... és vége is... így ér véget az élet. Nem panaszkodom... de a délutánt is meg akarom élni... aztán este... ráérünk majd akkor pihenni.

Odakint világos minden, vakít a nap... bennem most valami szürkeség... mintha semminek nem lenne értelme... pedig van. Ennek van csak igazán... hányszor mondtam el már magamban, hogy "nem ez az igazi" ... utólag már tudom... az volt... azok voltak... mind az volt... minden igazi, egyedül én és a hozzám hasonlók vagyunk hamisak...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Bolívia tovább hallgat

BELVÁROSI TEMETŐ UDVAR

VIII. ker. Budapest
Fiumei út 16.
PARCELLA: 58.
SZAKASZ: JOBB
SOR: K
SÍR: 183.

"Össze és tartozás" (2008. szeptember 15 - 23.)

Lehet, hogy tévedek, de az alvás egy szent dolog... azzal "nem-igen" lehet spórolni. Különben is... a fiatalság egyik titka a sok alvás, és a kevés idegeskedés.

És abban sem tévedek, hogy sosem volt "randim"... olyan amerikai filmekből ismert találkozás, mely csókkal, vagy csók nélkül végződik... pedig sokszor képzeltem el már, hogy randira hívok egy lányt... rengetegszer, de vagy nem-et mondtak, vagy nem volt bátorságom szólni sem.

Csak gitárral a kezemben - önmagamat adva - van némi önbizalmam.

Elképzeltem, milyen is lehet az igazi összetartozás...és a "nemigazi"...

Van ki úgy tartozik hozzám, mint testhez a betegség... vagy még jobb... mint az egészség a testhez. Az egyiktől gyógyulással szabadulunk, vagy megöl/legyőz minket... a másikat elveszítjük... s aztán jön a betegség - a halál. Vannak ilyen kapcsolatok.
Legszebb szerintem, ha úgy tartozik valaki hozzánk, mint a "szemünk fénye" jelenti az utat, az élményt. A színt is ő hozza az életedbe... azt csak más veheti el, te el nem veszíted, mert nélküle sötét az élet.

Vagy tartozhatna úgy is hozzád a társ, mint a saját lábaid... azok visznek előre, veled vannak jóban-rosszban, együtt jártok sárban, vagy kényezteted forró kádban... ha meg elveszíted a társat... mintha levágták volna, nyomorék, tehetetlen, élettelen maradsz.

Mindig van tovább... sokan kezdenek havonta, évente új életet... észre sem veszik, hogy századjára is ugyanonnan kezdik elölről... csúsznak hátra. Te hányszor fogadtad meg, hogy többet nem fogsz egy kortyot se' inni? ...

Néha... tudod... jó dolog elölről kezdeni... és tényleg csak úgy jó, ha ugyanonnan kezded... mert nem lehetsz más, mint ami vagy... de a milyenséged általában ugyanoda visz... lehet késve, vagy túl hamar...

Néha az emberek csak egy perccel maradnak le egy másik életről, vagy egy pillanattal hamarabb érnek át az autó előtt... marad a régi... az mindig marad.
Én azt mondom, becsüld meg a szemed, a lábad s a kezed, ápold, vigyázz rá, és ne égesd meg.

Eddig minden szerelem elégett a tűzben, s a pillanat emléke maradt -csak- meg hamunak... a hamu olyan puha... langyos... sima... könnyű... és "színesszürke."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Elkészült a kopjafa!

- A kopjafa készítőjével -

A kopjafák múltunk egy részét alkotják, népművészetünknek és egyistenhívő őseink hiedelemvilágának hiteles őrzői közé tartoznak. Ahogyan ősi hitünk szerint itteni létünket kötötték össze a halálon túli világgal, úgy mai világunkat összeköti ősi gyökereinkkel.

Mi az újszülöttnek az apja által elültetett élő fácska, az a halottnak – a túlvilágra születettnek – a síron elültetett fa, vagy felállított fajel: a fejfa (oszlopos fejfa = kopjafa).

A fejfa (kopjafa) a halottat képviseli, ahogy a sírra ültetett fáról is sok helyen azt hiszik, hogy a halott lelkének ideiglenes szállása.

Létezett egy ősi jelrendszer, amely a forma és a kompozíció segítségével információt továbbított a halottról.
„A kopjafaállítás szokását az ősi türk népektől vették át őseink, s tőlük ered az a gyakorlat is, hogy az elhunyt kilétére utaló jelekkel díszítik a fejfát…”(Vámbéry Ármin)

Kós Károly szerint is „a fejfák bárkit tájékoztatnak a halott vérségi hovatartozásáról, neméről, életkoráról, vagyoni helyzetéről, foglalkozásáról. A kopjafák faragásának módja és alkalmazásának a szokása egyaránt a magyarok kereszténység előtti egyistenhitéből ered…”

A székelyek hite szerint: a hozzátartozók, a család a kopjafán keresztül tartja a kapcsolatot az alatta fekvő lelkével; a helyére került kopjafára rászáll az alatta fekvő lelke, és megnyugszik.

Szeretném hinni, hogy ez Fiúka esetében is így van...

De tudom, hogy addig nem lesz így, míg az igazság ki nem derül!

A szimbólumok jelentése Fiúka kopjafáján, felülről lefelé:



Köszönet a kopjafáért szovátai iskolatársamnak, Katona Gyurinak és családjának!

Hamarosan lesz kopjafa!

"Változik az idő, s én tudom,
Lesz ez olyan, mint régen…
Ne legyen kopjafa fejem felett,
Ha nem a változáskor folyik el vérem!"

(Figyelj rám testvér! - 2001.02.01. Bp.)

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

A készülő kopjafa a létrehozójával

Napszemüveg, névnap (2008. március 25 - 31.)

Amikor Szejkén szerelmes lettem – emlékszem - volt napszemüvegem...no, nem mintha ez számítana... de mindenesetre nagyon sütött a nap, meleg volt. A szívemben kialakult érzések ismeretlenek voltak, és a levegő...ó, az különösen nehéz volt, illatokra nem emlékszem.

Eltelt pár év...az az érzés, ami akkor kerített hatalmába, úgy él bennem, mint a fény, ami a víz tetején játszott...sokszor láttam hasonlót, és sokszor éreztem is hasonlót...de nincs két egyforma dolog!

Nos, most nincs napszemüvegem...sosem találtam igazán jót...csak két ilyen volt, azokat elhagytam...látod, így marad el a szerelem is... tehát – most - kitaláltam, hogy vennem kellene egy napszemüveget...lehet ha nem süt szemembe a nap, jobban fogom látni a jeleket...mert nem látom, tényleg...és a hajam is, már-már mosolyt csal arcomra, amint a vége "felkunkorodik", de még nagyon fura a fejem, nem szeretek tükörbe nézni.

Nos, a névnapom... sosem tudtam, melyiket ünnepeljem...igazából nincs is ennek jelentősége az életemben...Fiúka vagyok, Fiúka a nevem...mint ahogyan a versemben is írom.

Tudod...én is tudom, hogy a régit nem lehet megélni újra...de amíg nem jön az új...mégiscsak a régire vágysz...a lelkedben is az csók él tovább, ami a legelső volt, és az az érintés is... nem fog kétszer ugyanúgy kirázni a hideg... csak a zsibbadás a régi a végtagjaidban...és a várakozás ... de még a remény sem...az is mindig más...vibrál benned, de nem tudod őszintén hinni, hogy az első – egyedi - élményedhez lesz újra hasonló...legyen ez szerelem, vagy csak egy érintés, vagy egy kép a fejedben, mikor ráleheltél a hideg ablakra, és egy szívet rajzoltál a lecsapódott leheletbe...

Minden más lett...úgy eljárt az idő felettünk, és a régi szép emlékek egészen belénk kövesedtek, nem is könnyű cipelni...öregségünkre sem szokjuk meg tán, folyton csak lassítanak bennünket... amíg a végén... – hát - meg nem állunk.

Remélem, holnap sütni fog a nap...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Próbáld meg… (dalszöveg)

Próbáld meg elképzelni, hogy meghaltam,
Hogy él benned minden szó, amit én mondtam,
Most így utólag, mindent elmondanál,
Csak az, hogy én már... sajnos, meghaltam.

Refr.: Amire viszont én most megkérlek,
Az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket.
Késő lesz majd akkor sírnod értem,
Késő lesz elmondani mindent nékem.

Próbáld meg elképzelni, hogy eltávoztam,
S hogy él benned minden szó, amit én mondtam.
Most így utólag mindent elmondanál,
Csak az, hogy én már... sajnos, meghaltam.

Refr.: Amire viszont én most megkérlek,
Az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket.
Késő lesz majd akkor sírnod értem,
Késő lesz elmondani mindent nékem.

Próbálj meg elmondani most mindent nékem!
Ne várj addig, amíg eltűnik létem.
Próbálj meg most sírni értem,
Mert hogyha meghaltam, késő lesz nékem.

Refr. 2x: Amire viszont én most megkérlek,
Az az, hogy értem ne hullajts majd könnyeket.
Késő lesz majd akkor sírnod értem,
Késő lesz elmondani mindent nékem.