A hajam (2008. április 8 - 18.)

Nos... most már sapka nélkül járok. Nem volt mit tenni... le kellett venni :-)

Csuda érdekes ez az élet... olyan, akár a haj, néha hosszú, néha rövid... van, akinek szép, van, akinek nem, és van, aki széppé teszi, és van, aki hozzá se ér... csak él, és ennyi.

Sokan itt Debrecenben azt mondták, hogy jó a hajam, ezt persze jó hallani, de néha nehéz hinni is...persze...hát hány ember életéről állítottam azt, hogy jó...ő azonban ezt nem fogta fel...no, haj ide, vagy oda... most már voltak pillanatok, amikor egy-egy utcai kirakatban megtetszett az én fejem is - hogy a kirakatban mi volt, azt nem tudom - és persze napszemüvegben voltam...azon át, minden más...minden...

Most szebb az élet, a lelkem is boldogabb, az erő is új bennem... csak sütne többet a nap, és nőne gyorsabban a hajam... na jó. Az utóbbi napokban picit tán meg is fáztam, még "szipogok"... Az iskolában is rendben mennek a dolgok, diploma is lesz, minden. Soha nem volt okom panaszra.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Napszemüveg, névnap (2008. március 25 - 31.)

Amikor Szejkén szerelmes lettem – emlékszem - volt napszemüvegem...no, nem mintha ez számítana... de mindenesetre nagyon sütött a nap, meleg volt. A szívemben kialakult érzések ismeretlenek voltak, és a levegő...ó, az különösen nehéz volt, illatokra nem emlékszem.

Eltelt pár év...az az érzés, ami akkor kerített hatalmába, úgy él bennem, mint a fény, ami a víz tetején játszott...sokszor láttam hasonlót, és sokszor éreztem is hasonlót...de nincs két egyforma dolog!

Nos, most nincs napszemüvegem...sosem találtam igazán jót...csak két ilyen volt, azokat elhagytam...látod, így marad el a szerelem is... tehát – most - kitaláltam, hogy vennem kellene egy napszemüveget...lehet ha nem süt szemembe a nap, jobban fogom látni a jeleket...mert nem látom, tényleg...és a hajam is, már-már mosolyt csal arcomra, amint a vége "felkunkorodik", de még nagyon fura a fejem, nem szeretek tükörbe nézni.

Nos, a névnapom... sosem tudtam, melyiket ünnepeljem...igazából nincs is ennek jelentősége az életemben...Fiúka vagyok, Fiúka a nevem...mint ahogyan a versemben is írom.

Tudod...én is tudom, hogy a régit nem lehet megélni újra...de amíg nem jön az új...mégiscsak a régire vágysz...a lelkedben is az csók él tovább, ami a legelső volt, és az az érintés is... nem fog kétszer ugyanúgy kirázni a hideg... csak a zsibbadás a régi a végtagjaidban...és a várakozás ... de még a remény sem...az is mindig más...vibrál benned, de nem tudod őszintén hinni, hogy az első – egyedi - élményedhez lesz újra hasonló...legyen ez szerelem, vagy csak egy érintés, vagy egy kép a fejedben, mikor ráleheltél a hideg ablakra, és egy szívet rajzoltál a lecsapódott leheletbe...

Minden más lett...úgy eljárt az idő felettünk, és a régi szép emlékek egészen belénk kövesedtek, nem is könnyű cipelni...öregségünkre sem szokjuk meg tán, folyton csak lassítanak bennünket... amíg a végén... – hát - meg nem állunk.

Remélem, holnap sütni fog a nap...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html