Szavazz Fiúka dalára! - RTLKLUB dalverseny

http://www.rtlklub.hu/dalverseny/7541_probald_meg

Beneveztem Fiúka egyik dalát az RTL-klub dalversenyére.

Fiúka már szerepelt az RTL-klubban, nem sokkal azelőtt, mielőtt Bolíviába utazott.

A "Fogd a pénzt, és fuss" műsorban sajnos nem nyert, sőt elsőként esett ki a játékból.
Ám a játék alatt - bár kissé feszült volt - jól szórakozott, és igyekezett a versenytársait, a stábot, a nézőket is szórakoztatni.

Biztosan indult volna ezen a dalversenyen is.

A szavazás 2 nap múlva, 17-én lezárul.

Ha ismerted Fiúkát, ha számított, ha megérint a dal, ha még nem szavaztál:
REGISZTRÁLJ, SZAVAZZ, HALLGASD MEG A DALT, KÜLDD TOVÁBB AZ ISMERŐSEIDNEK A LINKET!

Próbáld meg...

"Össze és tartozás" (2008. szeptember 15 - 23.)

Lehet, hogy tévedek, de az alvás egy szent dolog... azzal "nem-igen" lehet spórolni. Különben is... a fiatalság egyik titka a sok alvás, és a kevés idegeskedés.

És abban sem tévedek, hogy sosem volt "randim"... olyan amerikai filmekből ismert találkozás, mely csókkal, vagy csók nélkül végződik... pedig sokszor képzeltem el már, hogy randira hívok egy lányt... rengetegszer, de vagy nem-et mondtak, vagy nem volt bátorságom szólni sem.

Csak gitárral a kezemben - önmagamat adva - van némi önbizalmam.

Elképzeltem, milyen is lehet az igazi összetartozás...és a "nemigazi"...

Van ki úgy tartozik hozzám, mint testhez a betegség... vagy még jobb... mint az egészség a testhez. Az egyiktől gyógyulással szabadulunk, vagy megöl/legyőz minket... a másikat elveszítjük... s aztán jön a betegség - a halál. Vannak ilyen kapcsolatok.
Legszebb szerintem, ha úgy tartozik valaki hozzánk, mint a "szemünk fénye" jelenti az utat, az élményt. A színt is ő hozza az életedbe... azt csak más veheti el, te el nem veszíted, mert nélküle sötét az élet.

Vagy tartozhatna úgy is hozzád a társ, mint a saját lábaid... azok visznek előre, veled vannak jóban-rosszban, együtt jártok sárban, vagy kényezteted forró kádban... ha meg elveszíted a társat... mintha levágták volna, nyomorék, tehetetlen, élettelen maradsz.

Mindig van tovább... sokan kezdenek havonta, évente új életet... észre sem veszik, hogy századjára is ugyanonnan kezdik elölről... csúsznak hátra. Te hányszor fogadtad meg, hogy többet nem fogsz egy kortyot se' inni? ...

Néha... tudod... jó dolog elölről kezdeni... és tényleg csak úgy jó, ha ugyanonnan kezded... mert nem lehetsz más, mint ami vagy... de a milyenséged általában ugyanoda visz... lehet késve, vagy túl hamar...

Néha az emberek csak egy perccel maradnak le egy másik életről, vagy egy pillanattal hamarabb érnek át az autó előtt... marad a régi... az mindig marad.
Én azt mondom, becsüld meg a szemed, a lábad s a kezed, ápold, vigyázz rá, és ne égesd meg.

Eddig minden szerelem elégett a tűzben, s a pillanat emléke maradt -csak- meg hamunak... a hamu olyan puha... langyos... sima... könnyű... és "színesszürke."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Életet adó könnyek

Olyannyira hiányol nékem,
Mint szikkadt nyári napon
A vizet oly régen látott növénynek
A víz, az életet adó nedű!

S olyannyira szeretlek téged,
Mint a csíki hidegből megtérő
Csontjáig fagyott ember
A tüzet, az életet adó meleget!

S annyira fáj nékem a szívem,
Mint hegynek, melybe gépekkel
Hatalmas lyukakat vájnak,
S fájdalmában is hallgat s könnyezik!

Csak hát az ő könnyei forrásokká,
Patakokká, folyókká lésznek,
S bejárják ezt a pici kis világot…

Az én könnyeim balzsammá lésznek,
S gyöngéden ápolják a
Hosszú évek során, oly keményen
Meggyötört szívemet… itt maradnak,
A nagyvilág nem érdekli őket!

2001.03.05. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Buborékok, kérdések és a tányér (2008. május 7 - 17.)

A város fényei könnyen jutottak be a szobába - a függöny nem állta útját -, s a fény, mielőtt a szememen egy utolsó táncával felcsillanhatott volna, még egy pohár vízen is át kellett verekedje magát... - így történt - én láttam, hogy mint jelentek meg a pohár belsejében a buborékok... egyre több és több, és szabályosan helyezkedtek el egymástól, hiszen az életben minden szabályosan történik.

Kétségek, gondolatok, és kérdések nyomták a lelkem a szívem... tudom is én... reggelre értettem meg, hogy a szerelem nem más, mint egy pohár víz buborékokkal... "adott"...van, jön, lesz... s rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Kiönthetjük, s élhetjük "szingli" életünket úgy, hogy közben egy ládikába zárjuk a szívünket, s titkon, és csak ritkán álmodozunk a szerelemről... VAGY befogadjuk, magunkévá tesszük minden részét – letisztulatlanul - buborékostól, s hagyjuk, hogy dolgozzon bennünk, hogy termőtalajjá váljunk általa. Idővel... úgyis letisztul, a gondok a kérdések és a bizonytalanság - mint a pohár vízben a buborékok - örökre eltűnnek.

Én megittam azt a vizet, jót tett izzó testemnek, s most telistele vagyok buborékokkal... minden pillanatra jut egy, minden gondolatra kettő, minden mozdulatra három...

Az ember nehezen határozza el magát valami mellett, de ha határoz, azt őszintén teszi. Igyál te is... de várd meg a reggelt azzal a pohár vízzel, s nézd meg, mint képződnek a buborékok, s érezd, milyen csodás a természet! Minden egyensúlyban van!

Ma eltörtem egy tányért... megszámolható darabra tört... tegnap néhány régen látott barátommal voltam...holnap nem tudom mi lesz.
Választ is kaptam ma egy kérdésemre... Arra, hogy van-e értelme oly sok kérdésre keresnem a választ magamban ...
Íme: "Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Hogy mindig fáj valami... (2008. május 3 - 6.)

Amikor 14 évesen elütött az autó, a levegőben egy pillanatra csend lett... béke, akkor nem fájt semmim... különben mindig fáj valamim, most a fejem... előbb a hasam... Nos, ennek ellenére nem hiszem, hogy "képzeltbeteg" lennék, csak odafigyelek magamra...

A fizikai fájdalom nem jó, de a lelki az nyomasztóbb... így egy szerelmi csalódás... benned van az érzés, de nem tud kiszabadulni, vagy egy vágy valaki iránt, hogy "akarod", vagy "visszaakarod" de nem jön össze, és kapaszkodsz a régi szép emlékekbe (egyik-másik dolgot "az emlékkel" méred össze)... vagy az emlék kapaszkodik beléd a hegyes karmaival, és FÁJ... nem enged, és te sem engeded el őt...

És fáj a hiánya valakinek, vagy valaminek, úgy lennél vele, vagy ő veled, de nem lehet... nem :(

Lépni kell. Van új a nap alatt, s ami még ennél is szebb, hogy a SZÉP - akár a fájdalom - nem múlik el könnyen... "a szerelem bennünk van"... Ébredsz a párod mellett, reggelre nem múlt el az esti érzés... olyan hihetetlen, úgy tudsz örülni... olyan szép az élet, eszedbe sem jut, milyen csúfos vége lehet... DE nem lehet, tudod, most nem, EZ az igazi!... te is tudod, én is, mindenki...

A plafont már nem nézem... a fejem is fáj... nem "keresek", a földet nézem, és az orromon veszem a levegőt, nézek jó nagyokat üresen a "semmibe", s miközben a szavakon gondolkozom, feledem a fájdalmat, a sok régi emléket s az időt, mely most olyan lassan telik... Végülis, az egyik volt pszichológia tanárom szerint az ember akkor lesz szerelmes, amikor az akar lenni... gondolom az "akarat" akar az lenni, ebben nincs logika...

Szerintem a szerelem tiszta logika. És én most logikus vagyok... fene tudja... nem tudom mit írtam egy sorral feljebb, de megint érzek egy fájdalmat...!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Napszemüveg, névnap (2008. március 25 - 31.)

Amikor Szejkén szerelmes lettem – emlékszem - volt napszemüvegem...no, nem mintha ez számítana... de mindenesetre nagyon sütött a nap, meleg volt. A szívemben kialakult érzések ismeretlenek voltak, és a levegő...ó, az különösen nehéz volt, illatokra nem emlékszem.

Eltelt pár év...az az érzés, ami akkor kerített hatalmába, úgy él bennem, mint a fény, ami a víz tetején játszott...sokszor láttam hasonlót, és sokszor éreztem is hasonlót...de nincs két egyforma dolog!

Nos, most nincs napszemüvegem...sosem találtam igazán jót...csak két ilyen volt, azokat elhagytam...látod, így marad el a szerelem is... tehát – most - kitaláltam, hogy vennem kellene egy napszemüveget...lehet ha nem süt szemembe a nap, jobban fogom látni a jeleket...mert nem látom, tényleg...és a hajam is, már-már mosolyt csal arcomra, amint a vége "felkunkorodik", de még nagyon fura a fejem, nem szeretek tükörbe nézni.

Nos, a névnapom... sosem tudtam, melyiket ünnepeljem...igazából nincs is ennek jelentősége az életemben...Fiúka vagyok, Fiúka a nevem...mint ahogyan a versemben is írom.

Tudod...én is tudom, hogy a régit nem lehet megélni újra...de amíg nem jön az új...mégiscsak a régire vágysz...a lelkedben is az csók él tovább, ami a legelső volt, és az az érintés is... nem fog kétszer ugyanúgy kirázni a hideg... csak a zsibbadás a régi a végtagjaidban...és a várakozás ... de még a remény sem...az is mindig más...vibrál benned, de nem tudod őszintén hinni, hogy az első – egyedi - élményedhez lesz újra hasonló...legyen ez szerelem, vagy csak egy érintés, vagy egy kép a fejedben, mikor ráleheltél a hideg ablakra, és egy szívet rajzoltál a lecsapódott leheletbe...

Minden más lett...úgy eljárt az idő felettünk, és a régi szép emlékek egészen belénk kövesedtek, nem is könnyű cipelni...öregségünkre sem szokjuk meg tán, folyton csak lassítanak bennünket... amíg a végén... – hát - meg nem állunk.

Remélem, holnap sütni fog a nap...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

A kutyák nem hazudnak (2008. augusztus 6 - 12.)

Nem tudom, hány csillag van az égen, azt sem, hogy hányszor hazudtam már kicsit-nagyot embertársaimnak...és azt sem, hogy nekem hányszor hazudtak... talán ami leginkább érint, az mindig a "tegnap"... Te ölelted, Ő mondta, hogy szeret, s közben másra gondolt...oly sokszor gondoltam én is másra MÁSKOR ... ám a gondolat nem okoz fájdalmat, csak ha tettek vannak mögötte...

Nézd, én megértem a darazsat, ki nyakamba csípett, mikor lekvárt főztünk egy meleg nyáron...és megértem a disznót is, ki menekülni akart a vágás elől, s futtában patáit mellkasomba vágta...és értem az embert, ki részegen ütött el egy zebrán ...még a világ zűrzavaros dolgait is megértem, s elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok...

De nem értem meg azt az embert, kivel megosztod titkaid, kit az égig emel lelked, kivel jövőt látsz, s kinek a gondolata is felér a boldogsággal...nem értem, hogy egy ilyen ember honnan veszi a bátorságot, hogy a szemedbe nézve hazudjon...

Nem is baj...a hazugság csak egy matrica... előbb-utóbb elmarad ... de hogy visszaéljen szerelemmel teli bizalmaddal, s hülyének nézzenek...az érthetetlen.
Ilyenkor az van az ember fejében... - miért hittem úgy benne...miért láttam benne AZT... ?!?!

Az álmok szépek voltak...szépek: kezed a kezemben - talán csak ott volt őszintén "benne"- s én Ő benne ... de lyukas volt a marka, s kiestem belőle!

Én lyukas garas.



József Attila: Ne bántsd

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
gyámoltalanul lóg alá a széken -
annak karján, ki szereti,
csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

Dobd le - a háta legyen ujra görbe,
lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a szép növésü, kedves
lányok ölébe - oly illőt ölelgess,
ki kapkod, fúl vágyad után,
mint zivatarban zengő jegenye!

1936. nov.-dec.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Egy csillag (E-hez, valamikor 2000-ben?)

Egy csillag vezérli már meginoghatatlan,
Szertefoszló, önző vágyadat.
Némán karodban, szótlan,
Megbódultan, ölemben ringattalak...

Szó takarja már hangod, álmatlan
Felhő, sodró végzetébe lép,
Mint esőt ontó képzet,
Testemet szÍvárványként tépi szét.
Kiomlott hangulat éltet, házam lakatlan áll,
Szárnyam reszketeg, izzó ingovány.
Visszfényem jő elő, csontom tőrbe néz,
Összezárja vére halálommal két szemét.

Horváth Lívia

Tegnapra gondolva

Tegnap volt minden,
Én úgy emlékszem…
A pillanat, míg veled voltam,
Eltelt –mégis- elég régen!

Áldottam jót s rosszat,
Míg veled lehettem,…
De az idő mégiscsak telt-telt,
S ellene –sajnos- semmit nem tehettem!

Azóta, hogy elváltunk,
Minden oly ködös…
S a hiányod okozta sírás miatt,
Szemem már-már vörös!

…azt hiszem, összezavarodtam…
a tegnapokra nem emlékszem…
a pillanatok magukkal ragadnak…
szép volt, jó volt… hisz éltem!

2002.05.05. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html