Álmok (2008. december 7 - 30.)

Álmomban - éjjel - mozdonyt vezettem, vagy csak próbáltam... aztán más hely/idő... valakik késsel megvágták a nyakam... nagyon fájt, vérzett... az orvos furcsa (de) az édesanyám volt. Aztán repülőkből lőttek rám, felriadtam. Pirkadat. Borzasztóan fájt a nyakam. Elaludtam...

Minden ebből a - kis - fájdalomból fakadt... mert igazán apró dolgokból fakad minden. Minden nagy dolgot valami kisebb okoz... így lehet naggyá egy szikra, egy pillanat, egy apró mosoly.

Félek nem tudom becsülni azt, amim van, amiben vagyok, ami történik... kevesebbet akarok, néha őszintén azt érzem, hogy nem érdemlem meg a luxust, amiben élek... hogy több tíz liter - iható - vizet fürdök el naponta, hogy nem becsülöm az esőt, vagy a ruhát, mi óv esőben, fagyban... Fáj, hogy nem nyilvánítom ki tettekben a szeretetet, amit érzek a környezetem iránt, bánt, hogy igazságtalanságok vesznek körül, bánt, hogy néha én is igazságtalan vagyok, önző, és bánt, hogy többnek képzelem magam egy egyszerű kis szürke embernél.

Én azért... nem dobok ki kenyeret, s nem hagyok meg két falatot a tányérom szélén... nem irigylem a gazdagokat, mert nekem is számtalan csoda adatott s adatik... nem átkozom a butaságot, nem hibáztatom a szürkéket...

De könyörgöm néha esténként, hogy reggel egy másik korban, szegényként ébredjek éhségtől fájó s szédülő fejjel... félig vakon, vagy vakon, bénán s szomjúságtól kiszáradva - úgy - hogy tank nyomja el otthonom/házam a fejem felett...
Istenem.

Utálom magam, mert bár törekszem, nem tudok hasznos lenni embertársaim számára... s a nélkülözőnek - kik arra érdemesek - nem tudok segítségükre lenni... utálom magam, mert nem merek második sem lenni - nemhogy első... mert nem hagynak, mert nem akarok, mert értelmetlennek látom... Pedig van értelme... mindennek, mindenhol, mindenkor.

Nem az idő s nem is a tél van rám ilyen hatással... S az sem, hogy a tél tavaszt öltött magára... hanem... Mert... már más úton járok, mert más úton is jártam, s mert félek: az nem vezet sehova.

Nos... az álmomból: VÉR - szenvedély és kegyetlenség. Véred, ha látod vérezni: mártír hajlam.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Hajnalok, álmok, szamarak (2008. május 18 - június 4.)

Ritka egy idegesítő dolog az, hogy a legyek korábban ébrednek, mint mi emberek... aztán játékosan ugrálnak ide-oda, "beleszagolnak" mindenbe, olyan kíváncsiak, mint néha mi magunk is... zúgnak, zavarognak, s olyan keserűvé teszik a hajnali álmokat, hogy úgy vagy vele, inkább el se aludtál volna... Mit tehetsz? ... Rángatod az izmaidat, később már a kezeddel próbálod elhessegetni őket... addig, míg ki nem megy végleg az álom a szemedből... és mégis... ilyenkor tudod csak igazán, milyen szépet is álmodtál... vagy egyszerűen csak becsülöd azt, amit máskor nem...

Kicsit az emberek is olyanok, mint a legyek... kíváncsiak, zúgolódók, "másokat zavarók" ...
Egyébként régen írtam már itt, elfoglal az életem... próbálom úgy megélni, hogy jó legyen, hogy ne Ő - az élet - éljen meg engem... maradunk tisztelettel egymás iránt, így helyes ez. Így gondolom én.

Közben készülgetek az államvizsgá(m)ra – tanulok -, s csodálkozom azon, hogy mennyire kevés a "ragacs" agyamban... nem akar semmi megmaradni benne, lehet az a baj – persze -, hogy nagyon előre nézek... mint szamár hátán a sóval, 'ki szinte minden lépésével már a patakban jár... az idő s a teher nem létezik számára...

Te tudod-e, hogyan könnyebb az élet? Nézni előre, látni a szépet, a jót, vagy minden lépésedben nyűg, várakozás, szenvedés legyen... ami folyton feszít, felőröl téged s mást is, ki melletted van... Hogyan jobb venni a levegőt? Hogyan szebb a pillanat s az érintés?

Magam sem tudom sokszor, mi számít inkább... talán a patak... amiben oldódik a só... ami egyszerre a remény s a megoldás... mind ezt keressük... s mégis olyan sokan cipelnek terheket végtelen száraz sivatagokon... ha te is így érzed, állj meg. Kár menni tovább. Van rövidebb, egyszerűbb út, van sok patak, van más teher... mindig van más megoldás.

Én a szamár pártján vagyok... talán mert magam is szamár vagyok. Tudod... van szamár, van ló, s öszvér... de mindegyiket a legyek zaklatják...

"Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok." (Francis Bacon)

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

A kutyák nem hazudnak (2008. augusztus 6 - 12.)

Nem tudom, hány csillag van az égen, azt sem, hogy hányszor hazudtam már kicsit-nagyot embertársaimnak...és azt sem, hogy nekem hányszor hazudtak... talán ami leginkább érint, az mindig a "tegnap"... Te ölelted, Ő mondta, hogy szeret, s közben másra gondolt...oly sokszor gondoltam én is másra MÁSKOR ... ám a gondolat nem okoz fájdalmat, csak ha tettek vannak mögötte...

Nézd, én megértem a darazsat, ki nyakamba csípett, mikor lekvárt főztünk egy meleg nyáron...és megértem a disznót is, ki menekülni akart a vágás elől, s futtában patáit mellkasomba vágta...és értem az embert, ki részegen ütött el egy zebrán ...még a világ zűrzavaros dolgait is megértem, s elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok...

De nem értem meg azt az embert, kivel megosztod titkaid, kit az égig emel lelked, kivel jövőt látsz, s kinek a gondolata is felér a boldogsággal...nem értem, hogy egy ilyen ember honnan veszi a bátorságot, hogy a szemedbe nézve hazudjon...

Nem is baj...a hazugság csak egy matrica... előbb-utóbb elmarad ... de hogy visszaéljen szerelemmel teli bizalmaddal, s hülyének nézzenek...az érthetetlen.
Ilyenkor az van az ember fejében... - miért hittem úgy benne...miért láttam benne AZT... ?!?!

Az álmok szépek voltak...szépek: kezed a kezemben - talán csak ott volt őszintén "benne"- s én Ő benne ... de lyukas volt a marka, s kiestem belőle!

Én lyukas garas.



József Attila: Ne bántsd

Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted,
magadat érte kínokba veretted
s nem adtál két pofont neki.
Telefirkáltad a falat vele.

Vesd le magadról! Mint ruhád is épen,
gyámoltalanul lóg alá a széken -
annak karján, ki szereti,
csüngjön, mig foszlik kéje éjjele!

Dobd le - a háta legyen ujra görbe,
lába csámpás, bujjon az álla szőrbe!
Bibircsók nőjjön a hasán!
Gyűrje e verset kapzsi tenyere!

Te fuss vissza a szép növésü, kedves
lányok ölébe - oly illőt ölelgess,
ki kapkod, fúl vágyad után,
mint zivatarban zengő jegenye!

1936. nov.-dec.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html