Bolívia tovább hallgat

"Össze és tartozás" (2008. szeptember 15 - 23.)

Lehet, hogy tévedek, de az alvás egy szent dolog... azzal "nem-igen" lehet spórolni. Különben is... a fiatalság egyik titka a sok alvás, és a kevés idegeskedés.

És abban sem tévedek, hogy sosem volt "randim"... olyan amerikai filmekből ismert találkozás, mely csókkal, vagy csók nélkül végződik... pedig sokszor képzeltem el már, hogy randira hívok egy lányt... rengetegszer, de vagy nem-et mondtak, vagy nem volt bátorságom szólni sem.

Csak gitárral a kezemben - önmagamat adva - van némi önbizalmam.

Elképzeltem, milyen is lehet az igazi összetartozás...és a "nemigazi"...

Van ki úgy tartozik hozzám, mint testhez a betegség... vagy még jobb... mint az egészség a testhez. Az egyiktől gyógyulással szabadulunk, vagy megöl/legyőz minket... a másikat elveszítjük... s aztán jön a betegség - a halál. Vannak ilyen kapcsolatok.
Legszebb szerintem, ha úgy tartozik valaki hozzánk, mint a "szemünk fénye" jelenti az utat, az élményt. A színt is ő hozza az életedbe... azt csak más veheti el, te el nem veszíted, mert nélküle sötét az élet.

Vagy tartozhatna úgy is hozzád a társ, mint a saját lábaid... azok visznek előre, veled vannak jóban-rosszban, együtt jártok sárban, vagy kényezteted forró kádban... ha meg elveszíted a társat... mintha levágták volna, nyomorék, tehetetlen, élettelen maradsz.

Mindig van tovább... sokan kezdenek havonta, évente új életet... észre sem veszik, hogy századjára is ugyanonnan kezdik elölről... csúsznak hátra. Te hányszor fogadtad meg, hogy többet nem fogsz egy kortyot se' inni? ...

Néha... tudod... jó dolog elölről kezdeni... és tényleg csak úgy jó, ha ugyanonnan kezded... mert nem lehetsz más, mint ami vagy... de a milyenséged általában ugyanoda visz... lehet késve, vagy túl hamar...

Néha az emberek csak egy perccel maradnak le egy másik életről, vagy egy pillanattal hamarabb érnek át az autó előtt... marad a régi... az mindig marad.
Én azt mondom, becsüld meg a szemed, a lábad s a kezed, ápold, vigyázz rá, és ne égesd meg.

Eddig minden szerelem elégett a tűzben, s a pillanat emléke maradt -csak- meg hamunak... a hamu olyan puha... langyos... sima... könnyű... és "színesszürke."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Elkészült a kopjafa!

- A kopjafa készítőjével -

A kopjafák múltunk egy részét alkotják, népművészetünknek és egyistenhívő őseink hiedelemvilágának hiteles őrzői közé tartoznak. Ahogyan ősi hitünk szerint itteni létünket kötötték össze a halálon túli világgal, úgy mai világunkat összeköti ősi gyökereinkkel.

Mi az újszülöttnek az apja által elültetett élő fácska, az a halottnak – a túlvilágra születettnek – a síron elültetett fa, vagy felállított fajel: a fejfa (oszlopos fejfa = kopjafa).

A fejfa (kopjafa) a halottat képviseli, ahogy a sírra ültetett fáról is sok helyen azt hiszik, hogy a halott lelkének ideiglenes szállása.

Létezett egy ősi jelrendszer, amely a forma és a kompozíció segítségével információt továbbított a halottról.
„A kopjafaállítás szokását az ősi türk népektől vették át őseink, s tőlük ered az a gyakorlat is, hogy az elhunyt kilétére utaló jelekkel díszítik a fejfát…”(Vámbéry Ármin)

Kós Károly szerint is „a fejfák bárkit tájékoztatnak a halott vérségi hovatartozásáról, neméről, életkoráról, vagyoni helyzetéről, foglalkozásáról. A kopjafák faragásának módja és alkalmazásának a szokása egyaránt a magyarok kereszténység előtti egyistenhitéből ered…”

A székelyek hite szerint: a hozzátartozók, a család a kopjafán keresztül tartja a kapcsolatot az alatta fekvő lelkével; a helyére került kopjafára rászáll az alatta fekvő lelke, és megnyugszik.

Szeretném hinni, hogy ez Fiúka esetében is így van...

De tudom, hogy addig nem lesz így, míg az igazság ki nem derül!

A szimbólumok jelentése Fiúka kopjafáján, felülről lefelé:



Köszönet a kopjafáért szovátai iskolatársamnak, Katona Gyurinak és családjának!

Ne sírj, mert szeretsz engem

Speciális Olimpia - Kecskemét - 2007.


„A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légyszives... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem."

Szent Ágoston

Késő lesz majd akkor sírnod értem

„Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
mert nem adta magát a székely,
mint a szálfák kettétörtek.”

- Kányádi Sándor: Nyergestető -


Akár azt a címet is adhattam volna e jegyzetnek, hogy „Élni jó” hisz mindkét idézet egy személy dalaiból volt kölcsönözve. Ez a személy Magyarosi Árpád. Azért maradtam mégis a fenti címnél, mert jobban kifejezi a valóságot, de egyúttal a mondanivalómat is. Nem hinném, hogy akadna olyan, aki ne hallott volna a nemrég bekövetkezett bolíviai tragédiáról. Arról, hogy hogyan „végeztek ki” három személyt egy Santa Cruz-i szállodában. Köztük Volt Árpi is, vagy ahogy barátai nevezték – Fiúka.

A honlapját nézegetve, dalait hallgatva megkeményedik bennem a döbbenet: milyen törékeny az emberi élet. A döbbenet mellett azonban egy fájó kérdés is belém hasit: Hogyan történhet meg az, hogy a huszonegyedik század hajnalán, a magát „ultracivilizáltnak” hazudó társadalomban ilyen embertelenül kettétörjenek egy viruló, zöldellő székely szálfát? Akik ismernek, megmondhatják, hogy nem vagyok érzelgős alkat, de ilyen szomorú esemény hallatán kőből kell, legyen annak a szíve, aki érzéketlenül elmegy mellette.

A szentírás arra tanít meg bennünket, hogy nincs fontosabb dolog, mint az élet. Egyéni érdek, politikai nézetkülönbség soha nem lehet ok arra, hogy valakinek az életét tetszésünk szerint elvegyük. Alaptalan feltételezések pedig végképp nem adhatnak okot a vérontásra. Árpinak azért kellett meghalnia, mert a bolíviai nemzetbiztonság azt „feltételezte” róla, hogy tagja volt egy terrorista csoportnak, mely az ottani elnök életére szándékozott törni. Terroristának véltek egy olyan személyt, aki már rég haza szeretett volna jönni, de az ottani hatóságok elvették az útlevelét. Igen, haza akart jönni, hogy készüljön az esküvőjére, hogy álma valóra váljon, és végre kisbabája legyen.

Nézegettem a honlapját, és miközben a naplója utolsó bejegyzését olvastam, melyben gyermekkorára emlékszik vissza, a következő mondat ragadott meg: „… Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim… Azonban leginkább az volt szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m).”

Most már hasztalan keresi… a sajátját is elvesztette.

A „Próbáld meg” című dalban arra kér, hogy ne hullassunk érte könnyeket. Nehéz ezt megtenni, de ezen túl mély igazság rejlik a sorok mögött. Addig kell elmondanunk egymásnak a mondanivalónkat, ameddig van kinek. Addig kell odafigyelnünk egymásra, míg van kire. Addig kell kiáltani, míg van, aki meghallgassa. Addig kell szeretni, akár gyűlölni is, amíg van kit. A lényeg, hogy itt legyen mellettünk, hallja, amit mondunk, lássa arcvonásaink rezdülését; egyszóval éljen. Aztán valóban késő bánkódni, sírni bárki után. Árpiért már nem tehetünk semmit. Legfennebb annyit, hogy együtt érzünk a szeretteivel, gyászolunk ismét egy magyart. Segítünk a vöröskeresztnek, aki gyűjtést szervez azért, hogy holtteste ne idegenben, hanem az anyaföldben kerüljön végső nyughelyre.

Egymásért, ellenben annál többet tehetünk. Ne várjuk meg, hogy egy tragédia ébresszen rá minket arra, hogy mennyire fontos számunkra a család, a barátok, a hozzánk közel álló személyek. Hogy mennyire fontos szeretni. Ne a halál, ne a gyász ébresszen rá bennünket arra, hogy élni jó!

2009. szeptember 10. Írta: Hover Zsolt

Belföldről:
OTP 11773119-00055268-00000000 TÓTH MÁRIA

Külföldről:
IBAN: HU49 1177 3119 0005 5268 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1113 BUDAPEST
BARTÓK B. U. 92-94.

DEVIZA ($,EUR):
IBAN: HU06117750564123801300000000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1052 BUDAPEST
DEÁK FERENC U. 7-9.