Bolívia tovább hallgat

Buborékok, kérdések és a tányér (2008. május 7 - 17.)

A város fényei könnyen jutottak be a szobába - a függöny nem állta útját -, s a fény, mielőtt a szememen egy utolsó táncával felcsillanhatott volna, még egy pohár vízen is át kellett verekedje magát... - így történt - én láttam, hogy mint jelentek meg a pohár belsejében a buborékok... egyre több és több, és szabályosan helyezkedtek el egymástól, hiszen az életben minden szabályosan történik.

Kétségek, gondolatok, és kérdések nyomták a lelkem a szívem... tudom is én... reggelre értettem meg, hogy a szerelem nem más, mint egy pohár víz buborékokkal... "adott"...van, jön, lesz... s rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Kiönthetjük, s élhetjük "szingli" életünket úgy, hogy közben egy ládikába zárjuk a szívünket, s titkon, és csak ritkán álmodozunk a szerelemről... VAGY befogadjuk, magunkévá tesszük minden részét – letisztulatlanul - buborékostól, s hagyjuk, hogy dolgozzon bennünk, hogy termőtalajjá váljunk általa. Idővel... úgyis letisztul, a gondok a kérdések és a bizonytalanság - mint a pohár vízben a buborékok - örökre eltűnnek.

Én megittam azt a vizet, jót tett izzó testemnek, s most telistele vagyok buborékokkal... minden pillanatra jut egy, minden gondolatra kettő, minden mozdulatra három...

Az ember nehezen határozza el magát valami mellett, de ha határoz, azt őszintén teszi. Igyál te is... de várd meg a reggelt azzal a pohár vízzel, s nézd meg, mint képződnek a buborékok, s érezd, milyen csodás a természet! Minden egyensúlyban van!

Ma eltörtem egy tányért... megszámolható darabra tört... tegnap néhány régen látott barátommal voltam...holnap nem tudom mi lesz.
Választ is kaptam ma egy kérdésemre... Arra, hogy van-e értelme oly sok kérdésre keresnem a választ magamban ...
Íme: "Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

A február általában... (2008. február 3 - 29.)

Többnyire Budapesten voltam/vagyok... láttam a barátom fiát, hazajött egy másik barátom a világ másik végéről... hát szóval van mit pótolni, hiszen sok-sok barátomat nem láttam egy ideje...

Különben 3 óra leforgása alatt két bicikli romlott el alattam... az egy hülye este volt... vajon mit gondolnak az emberek, amikor nézik, hogy valaki "kézenfogva" sétál a biciklijével? Hogy lopta, vagy hogy nem is tud biciklizni?

... Már gitározom is néha... igaz, keveset, de valami nem jó... asszem nem tudok énekelni, zavarnak a szomszédok, vagyis, én nem akarom zavarni őket, hülye egy helyzet, lehetnék "érzéketlenebb". Jókat beszélgetek anyummal a bölcsis, ovis koromról... szép volt az az idő, nyugodt, békés, felhőtlen. Vannak emlékeim, egy-két éves koromból... tiszták, még a levegő szagára is emlékszem, mi lehet a magyarázat?

És sok rossz évet feledtem el sikeresen, arra sem emlékszem, mennyire volt rossz, de akkor – tudom - nagyon az volt... Kerestem az élet értelmét... asszem minden ember ezt teszi - és amikor valaki rájön, akkor az élet "likvidálja"... talán ezért halnak meg az emberek, hogy ne mondhassák el nekünk, hogy mennyi hülyeséggel foglalkozunk, miközben elfeledünk törődni egymással, és főleg magunkkal!

Negyedikén volt a születésnapom... tehát végülis február az elmúlás, a kérdések, meg az emlékek hónapja volt, válaszok nélkül... talán így helyes.

Majd a március... talán... más lehet...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html