Utolsó nap, utolsó közös fotó
Szörnyű ez a csend a lakásban...
Mazsola nem járkál, nem motoszkál, nem alszik, nem ugat, nem játszik...
Nem költ fel reggel, hogy levigyem sétálni...este - vagy valamikor éjszaka - nem bújik be az ágyamba...
Nem néz rám a gyönyörű beszédes, okos szemeivel...
Nem simogathatom a síma, fényes, forró fekete szőrét...nem fekteti rám a kis buksiját...
Nem vígasztal...
Nem vár haza...
Még itt vannak a hűtőben az előkészített, lefagyasztott kaja-csomagocskák...itt van mellettem az ágya és az utolsó játékai, melyekkel majdnem a legutolsó napig játszott...itt vannak a megmaradt jutalomfalatok (Smachos, Rodeo, Denta Stix, ezeket szerette)...
Mindent kimostam, kitakarítottam...egyre kevesebb a lakásban a Mazsika szőre...de még van, még előbújik egy-egy kis szőrcica, még van a szőnyegen, a takarókon, mindenhol...
Csak Mazsika nincs sehol...
Mazsika meghalt.
10 év, 11 hónap, 7 nap - ennyi jutott neki az életből...
Kilenc és fél év: ennyi jutott nekünk Mazsikából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése