Már a harmadik

Budapest, Fiumei úti temető

Szinte hihetetlen, de ez már a harmadik év volt, amikor a Halottak Napján Fiúkára is emlékeztünk.

Szinte hihetetlen, hogy már lassan három éve történt a borzalom, az érthetetlen és elfogadhatatlan szörnyűség.

Szinte hihetetlen, hogy az elkövetőket, a gyilkosokat nemhogy felelősségre nem vonták, de egyelőre vádat sem emeltek ellenük, sőt a gyilkosság kétéves évfordulóján kitüntették őket!

Fiúkáról néhány barátjával a budapesti Fiumei úti temetőben beszélgettünk, miközben Szovátán - ahol gyerekkora első 12 évét és szabadideje egy részét töltötte - kopjafát emeltek az emlékére.

Köszönet a budapesti kopjafáért szovátai iskolatársamnak, Katona Gyurinak és családjának.
Köszönet a szovátai kopjafáért Barabás Botondnak, Fiúka egyik székely barátjának.

Köszönet mindazoknak, akik Fiúkát nem felejtik, akik velem együtt emlékeznek rá, akik velem együtt várják, hogy az igazságra fény derüljön.


Fiúka kopjafája Szovátán

"HIÁNYOZNAK A HEGYEIM"

Mindenszentek napján a néhai Magyarosi Árpád Fiúkának állítottak kopjafát a szovátai temetőben.



Köszönet érte!

 A Boliviában titkosrendőrség által még tisztázatlan körülmények között megölt szovátai fiatalembernek Magyarországról hozott emlékoszlopot egykori barátja, a szintén Erdélyből elszármazott Barabás Botond. A kopjafa faragására Demeter Enikő udvarhelyi származású fafaragót kérte fel.

  Szovátán Hegyi Mihály alpolgármester karolta fel a kezdeményezést. Az önkormányzat helyet biztosított a kopjafának, és elvégezte a szükséges munkálatokat.

  "Hiányoznak a hegyeim." - áll rajta a felirat, idézve Magyarosi Fiúka immár jelképessé vált szavait.

   Tiszteletre méltó e baráti gesztus, ami azt is jelzi, hogy Fiúka nem tűnt el nyomtalanul. Emléke ott él sokak szívében, akik kedvelték, szerették, mert olyan embernek ismereték, akiben értéket láttak.

 A kopjafa előtt elhelyezett gyertyák, mécsesek jelzik, hogy néhányan már felfedezték az egy nappal korábban emelt emlékfát, s ily módon kifejezték tiszteletüket az egykori ismerős vagy rokon – netán barát – emléke, egy megpróbált fiatal élet iránt.

 2011. november 3 – Molnos Ferenc
http://www.szovata.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=723:kojafa-magyarosiarpadnak&catid=1:general

 "Nyugtalan lelke vitte előre,
Megnyugodni hazatért szülőföldjére."
/idézet a kopjafáról/

"Ez nem az én világom..."

"NEM AKAROK ITT MARADNI, BABA, EZ NEM AZ ÉN VILÁGOM...


én nem ezeket a fákat szeretem, nem ezt a földet, nem ezeket a suttyó indiánokat..."

akárhogy is alakuljon, vissza fogok menni hozzád, mert nélküled ÜRES az életem...

mert minden ami vagyok, nem ér semmit ,ha nem veled oszthatom meg

fölöslegesen látom ezt a világot, ha nem mondhatom el neked..."



(Fiúka, 2009. február vége, Santa Cruz, Bolívia)

MAZSOLA (2000.07.14 - 2011.06.21. kedd 15:40)

Utolsó nap, utolsó közös fotó

Szörnyű ez a csend a lakásban...

Mazsola nem járkál, nem motoszkál, nem alszik, nem ugat, nem játszik...
Nem költ fel reggel, hogy levigyem sétálni...este - vagy valamikor éjszaka - nem bújik be az ágyamba...
Nem néz rám a gyönyörű beszédes, okos szemeivel...
Nem simogathatom a síma, fényes, forró fekete szőrét...nem fekteti rám a kis buksiját...

Nem vígasztal...
Nem vár haza...

Még itt vannak a hűtőben az előkészített, lefagyasztott kaja-csomagocskák...itt van mellettem az ágya és az utolsó játékai, melyekkel majdnem a legutolsó napig játszott...itt vannak a megmaradt jutalomfalatok (Smachos, Rodeo, Denta Stix, ezeket szerette)...

Mindent kimostam, kitakarítottam...egyre kevesebb a lakásban a Mazsika szőre...de még van, még előbújik egy-egy kis szőrcica, még van a szőnyegen, a takarókon, mindenhol...

Csak Mazsika nincs sehol...

Mazsika meghalt.
10 év, 11 hónap, 7 nap - ennyi jutott neki az életből...

Kilenc és fél év: ennyi jutott nekünk Mazsikából...

Anyák Napja 2011

ÁLDOTT HÚSVÉTOT! ¡ Felices Pascuas!

ÁLDOTT HÚSVÉTOT KÍVÁNOK

MINDEN KEDVES LÁTOGATÓNAK!

FIÚKA ANYUKÁJA

Osztályképek (2009. január 15 - 26.)

Leginkább az a tragikus, hogy az ember azt hiszi: minden örök az életében. Aztán mikor vissza kell nézi... - csodálkozunk - ...a múlt, elmúlt.
Aztán azt hiszed, hogy amiben vagy "na, az-az örök" ...aztán az is múlt lesz ...körforgás...csak a teremtő örök.

Annyi osztályképet láttam... mindegyik színes, amikor készül... s mindegyik elfeketedik idővel... emberek vannak rajta, ismerősök, barátok, emlékek... kicsit olyan mint egy temető, emlékek temetője. Ha nem veszed elő, nem is létezik.

Az első osztályképem "tán" 1990-ből van... olyan kicsi voltam - ha azt nézem, hogy 6 évre rá kemény döntést hoztam, s hazaszöktem... Hónapokig gyűjtöttem a pénzt, az utolsó fillér is arany volt nekem... minden egyes apró: egy-egy ki nem mondott ima. Éppen '96-ban - akkor kezdődött minden - akkor január végén a legelső Vásárhelyi buszon jegyet vettem a Népstadionban... s ültem türelmesen... vártam az indulást. Ceglédig ismertem már az utat... pár hónappal előtte gyalog is megtettem egy szép nap, de elfogyott az összes élelmem, s visszafordultam...

Budapest nem engedett könnyen...de a láncát ledobtam...
Istenem, hány ember veszi önként magára ezen láncokat... s más láncokat is... csak mert gyávák vagyunk...

Vajon... nézed a régi képen a többiek között magadat. Milyen terveid voltak akkor... s mi lett? Mit gondoltál akkor az életről... -vagy- de jó volt akkor Istenem, semmi gondom nem volt...

Emlékek...fura....ha minden nap készülne egy ilyen osztálykép, vagy valamiféle csoportkép, s naponta nézegetnéd őket ... látnád, mint változik a környezeted, s te magad is... kis lépésekben... mert az élet kis lépésekből áll... mint mikor lapozol egyet a könyvben, mint mikor először fogod meg valaki kezét, mint mikor találkozik a tekintet, és megelőz ezer fölösleges szót... és helyettesít számtalan érzést, mit szavakba foglalva úgy sem mondhatnánk ki.

Nem tudhatjuk mit hoz a holnap, nem is kell tudnunk... de éreznünk kell, milyen napokat élünk meg.
Nem éjfélkor érzi az ember a különbséget - tegnap és ma között - ...nem is délben...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Murok-ország (2009. január 1 - 14.)

- Szováta -

Mikor még a csodás hegyek aljában éltem, minden más volt...más évet írtunk, és más volt a tél. Hideg, de olyan hideg amire már évek óta vágyom. És a nap...az is másként ragyog...de még a hóemberek is másként mosolyognak...igaz a sárgarépa is más otthon "Murok országban"...és a kavicsok...azokat az egy Isten saját kezével formálta - ott minden varázslatosabb!

Annyiszor kérdezem meg magamtól, hogy vajon hova tűntek azok a telek?

Persze lehet, hogy a nagyvárosokban azért nincs hó, mert mindenki fűti az utcákat ... s a várost télen is melegség lepi be... nem hó, s nem is "olyan" melegség. Az is lehet, hogy ez a globális felmelegedés az oka mindennek...és ha igen...akkor jót kacagok magamban, mert azok, akik mindenünkből ki akarnak forgatni, azok visszafordíthatatlan folyamatot indítottak el...még csak nem is szélmalom harcot...végül...hűtlenek leszünk a természethez - mi jó társ volt eddig - s ő elhagy...magunkra maradunk...egyedül meg az ember - túl azon, hogy semmit nem ér - semmit túl nem él.

Hátha egyszer elkezdődik minden elölről...s a bölcs természet kiküszöbölve az eddigi hibákat, egy új és csodásabb világot alkot a "fennvaló" jóváhagyásával. Remélem lesznek majd újra szép telek, s nem lesz az eső ónos, nem januárban virágzik majd a hóvirág, s februárban nem árulnak majd picust (barka). Remélem nem lesznek irigyek az emberek, s nem akarják majd a másét erőszakkal elvenni...s remélem a gyengéket felkarolják majd, nem a bagoly kiabálja majd mindenkire, hogy nagyfejű.

Nos...most akkor azt is elárulom, hogy a 4x4x4-es rubikot is ki tudom rakni...lassan jöhet az 5x5x5-ös. És aztán? Vajon mibe öljem bele az agyam? Néha azt hiszem öregszem...legutóbb mikor a vesém fájt s a korházban türelmesen vártam... megfeledkeztem a propoliszról, virágporról, mézről - s bár ezekkel 100 évig is élhetsz - lehet: annyit most (itt és így) nem is akarnék...

Csak egészség legyen... csak egészség s igazság.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html