2010. október 2., szombat

"Össze és tartozás" (2008. szeptember 15 - 23.)


Lehet, hogy tévedek, de az alvás egy szent dolog... azzal "nem-igen" lehet spórolni. Különben is... a fiatalság egyik titka a sok alvás, és a kevés idegeskedés.

És abban sem tévedek, hogy sosem volt "randim"... olyan amerikai filmekből ismert találkozás, mely csókkal, vagy csók nélkül végződik... pedig sokszor képzeltem el már, hogy randira hívok egy lányt... rengetegszer, de vagy nem-et mondtak, vagy nem volt bátorságom szólni sem.

Csak gitárral a kezemben - önmagamat adva - van némi önbizalmam.

Elképzeltem, milyen is lehet az igazi összetartozás...és a "nemigazi"...

Van ki úgy tartozik hozzám, mint testhez a betegség... vagy még jobb... mint az egészség a testhez. Az egyiktől gyógyulással szabadulunk, vagy megöl/legyőz minket... a másikat elveszítjük... s aztán jön a betegség - a halál. Vannak ilyen kapcsolatok.
Legszebb szerintem, ha úgy tartozik valaki hozzánk, mint a "szemünk fénye" jelenti az utat, az élményt. A színt is ő hozza az életedbe... azt csak más veheti el, te el nem veszíted, mert nélküle sötét az élet.

Vagy tartozhatna úgy is hozzád a társ, mint a saját lábaid... azok visznek előre, veled vannak jóban-rosszban, együtt jártok sárban, vagy kényezteted forró kádban... ha meg elveszíted a társat... mintha levágták volna, nyomorék, tehetetlen, élettelen maradsz.

Mindig van tovább... sokan kezdenek havonta, évente új életet... észre sem veszik, hogy századjára is ugyanonnan kezdik elölről... csúsznak hátra. Te hányszor fogadtad meg, hogy többet nem fogsz egy kortyot se' inni? ...

Néha... tudod... jó dolog elölről kezdeni... és tényleg csak úgy jó, ha ugyanonnan kezded... mert nem lehetsz más, mint ami vagy... de a milyenséged általában ugyanoda visz... lehet késve, vagy túl hamar...

Néha az emberek csak egy perccel maradnak le egy másik életről, vagy egy pillanattal hamarabb érnek át az autó előtt... marad a régi... az mindig marad.
Én azt mondom, becsüld meg a szemed, a lábad s a kezed, ápold, vigyázz rá, és ne égesd meg.

Eddig minden szerelem elégett a tűzben, s a pillanat emléke maradt -csak- meg hamunak... a hamu olyan puha... langyos... sima... könnyű... és "színesszürke."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése