Márciusban az egyetlen ésszerű, és kézzelfogható elképzelésem a jövőmről az volt, hogy jelentkezem egyetemre...hiszen egy diploma nem diploma, főleg ha azt a polihisztorképzőn szerzed. Gondoljunk csak bele, van egy tanítói diplomám, az lenne a logikus, hogy két kézzel kapkodnának az iskolák a tanítóBÁCSI után, mert ugye mind tudjuk, milyen pozitívumai vannak annak, ha a gyerekeket alsóban egy bácsi neveli...főleg ha az osztály fele nem mondhatja el, hogy "van otthon apukája"...kellene a minta, a példa, az egyéniség...de nem kell...jelentkeztem pár helyre, de alig érdeklődnek - talán később.
Lényeg, hogy tegnap kiderült, hogy bejutottam az egyetemre, bizony nem volt egy bonyolult dolog - nekem azért nem, mert négyszáz fölötti pontom volt - másnak meg azért, mert felvették kettőszáz pontocskával is...két gyenge kettessel...nahh mindegy, bízzunk a tanárokban, hogy nem engedik tovább a nagyon hülyéket.
No de mi lesz most? Hogyan tovább? Magam sem tudom.
A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk...félni kell. A félelem, a rettegés olyan a bennünk lévő erő számára, mint a szél a szunnyadó tűz számára...erőt ad, felemel, elvakít. Nem azt mondom, hogy csukott szem, tiszta erő...de az élet tele van félelmekkel, néha az ember fél továbblépni, rángatja vissza a múlt, vagy egyszerűen csak nincs ereje haladni, taposni, belemenni az ÚJBA, vagy ha benne is van, akkor gyáva újból az újba/újra kezdeni...nehéz ez.
A bátorság is egy elhatározás. Hogy ha belém is harap a kutya, akkor sem sírok, és tovább fogok menni az első kőért, vagy az első fáig... A bátorság pillanat...pillanat, amikor lezársz minden régit, és csak a jövőt látod, hogy lesz jobb, hogy lesz szebb, hogy van tovább, mert mindig van! Ha bátor vagy: lépni fogsz, előre. És nézni is fogsz: előre. És tudni is fogsz... menni, élni, akarni, változtatni...vagy csak... mégbátrabbnak lenni.
Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél.
http://magyarosiarpad.hu/naplom.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése