Emlékszem egy hideg bözödi reggelre...reszkettem, de reszketett velem minden, talán még a halak is a tóban...
Körülöttem csak a nedves, sáros fű, s köd...olyan köd, aminek hal szaga volt, hideg hal szaga.
Annyira vártam s vágytam a napot, mint az öregek a jó egészséget, aminél - mint tudjuk - nagyobb kincs nincs!
Az első sugarak olyan élesek, és vékonyak voltak, hogy szétvágták az időt...így lett nappal az éjszakából, s ez fakasztott mosolyt a hidegtől aszott arcomra, de még a nedves cipőmben is felmelegedtek a fagyott lábujjaim! Ekkor értettem meg, hogy az idő nem más, mint élmény és élmény...és a kettő között nincs semmi.
A legutóbbi találkozásunk -mitöbb- közös élményünk óta nem telt el semmi idő! Egymásnak sosem öregszünk meg...előttünk az idő! Bármikor elkezdődhet valami... az idő ilyen értelemben nekünk -értünk- dolgozik!
Nos, ha lenne egy lehetőségem, s egy csettintésemre az idő megállna...akkor is bajban lennék, hiszen nem tudok csettinteni!
Az utóbbi héten néztem a szerelmes párokat, házastársakat. Olyan hiányérzetem volt, mint régen mikor szintén egyedül voltam...de az idő régen is nekem dolgozott...s mindig hozott a sors valamit, néha jót, néha kevésbé jót! Nem panaszkodom, inkább reménykedem, s türelmesen várom a pillanatot, mert tudod...a pillanat édes és örök... ha beleszorulnak dolgok.
http://magyarosiarpad.hu/naplom.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése