2010. április 29., csütörtök

Késő lesz majd akkor sírnod értem



Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
mert nem adta magát a székely,
mint a szálfák kettétörtek
.”

- Kányádi Sándor: Nyergestető -


Akár azt a címet is adhattam volna e jegyzetnek, hogy „Élni jó” hisz mindkét idézet egy személy dalaiból volt kölcsönözve. Ez a személy Magyarosi Árpád. Azért maradtam mégis a fenti címnél, mert jobban kifejezi a valóságot, de egyúttal a mondanivalómat is. Nem hinném, hogy akadna olyan, aki ne hallott volna a nemrég bekövetkezett bolíviai tragédiáról. Arról, hogy hogyan „végeztek ki” három személyt egy Santa Cruz-i szállodában. Köztük Volt Árpi is, vagy ahogy barátai nevezték – Fiúka.

A honlapját nézegetve, dalait hallgatva megkeményedik bennem a döbbenet: milyen törékeny az emberi élet. A döbbenet mellett azonban egy fájó kérdés is belém hasit: Hogyan történhet meg az, hogy a huszonegyedik század hajnalán, a magát „ultracivilizáltnak” hazudó társadalomban ilyen embertelenül kettétörjenek egy viruló, zöldellő székely szálfát? Akik ismernek, megmondhatják, hogy nem vagyok érzelgős alkat, de ilyen szomorú esemény hallatán kőből kell, legyen annak a szíve, aki érzéketlenül elmegy mellette.

A szentírás arra tanít meg bennünket, hogy nincs fontosabb dolog, mint az élet. Egyéni érdek, politikai nézetkülönbség soha nem lehet ok arra, hogy valakinek az életét tetszésünk szerint elvegyük. Alaptalan feltételezések pedig végképp nem adhatnak okot a vérontásra. Árpinak azért kellett meghalnia, mert a bolíviai nemzetbiztonság azt „feltételezte” róla, hogy tagja volt egy terrorista csoportnak, mely az ottani elnök életére szándékozott törni. Terroristának véltek egy olyan személyt, aki már rég haza szeretett volna jönni, de az ottani hatóságok elvették az útlevelét. Igen, haza akart jönni, hogy készüljön az esküvőjére, hogy álma valóra váljon, és végre kisbabája legyen.

Nézegettem a honlapját, és miközben a naplója utolsó bejegyzését olvastam, melyben gyermekkorára emlékszik vissza, a következő mondat ragadott meg: „… Télen is a patakban voltam, baltámmal vágtam a lékeket, nehogy ne kapjanak levegőt a halacskáim… Azonban leginkább az volt szép, ha tiszta, átlátszó, vékony volt a jég a víz felszínén! Én könnyű kis testemmel azon elhasaltam, s kerestem izgatottan az életet alatta(m).”

Most már hasztalan keresi… a sajátját is elvesztette.

A „Próbáld meg” című dalban arra kér, hogy ne hullassunk érte könnyeket. Nehéz ezt megtenni, de ezen túl mély igazság rejlik a sorok mögött. Addig kell elmondanunk egymásnak a mondanivalónkat, ameddig van kinek. Addig kell odafigyelnünk egymásra, míg van kire. Addig kell kiáltani, míg van, aki meghallgassa. Addig kell szeretni, akár gyűlölni is, amíg van kit. A lényeg, hogy itt legyen mellettünk, hallja, amit mondunk, lássa arcvonásaink rezdülését; egyszóval éljen. Aztán valóban késő bánkódni, sírni bárki után. Árpiért már nem tehetünk semmit. Legfennebb annyit, hogy együtt érzünk a szeretteivel, gyászolunk ismét egy magyart. Segítünk a vöröskeresztnek, aki gyűjtést szervez azért, hogy holtteste ne idegenben, hanem az anyaföldben kerüljön végső nyughelyre.

Egymásért, ellenben annál többet tehetünk. Ne várjuk meg, hogy egy tragédia ébresszen rá minket arra, hogy mennyire fontos számunkra a család, a barátok, a hozzánk közel álló személyek. Hogy mennyire fontos szeretni. Ne a halál, ne a gyász ébresszen rá bennünket arra, hogy élni jó!

2009. szeptember 10. Írta: Hover Zsolt

Belföldről:
OTP 11773119-00055268-00000000 TÓTH MÁRIA

Külföldről:
IBAN: HU49 1177 3119 0005 5268 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1113 BUDAPEST
BARTÓK B. U. 92-94.

DEVIZA ($,EUR):
IBAN: HU06117750564123801300000000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB
TÓTH MÁRIA
OTP BANK NYRT. BUDAPESTI RÉGIÓ
1052 BUDAPEST
DEÁK FERENC U. 7-9.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése