BELVÁROSI TEMETŐ UDVAR

VIII. ker. Budapest
Fiumei út 16.
PARCELLA: 58.
SZAKASZ: JOBB
SOR: K
SÍR: 183.

Maradj a fán, a hegyen (2008. okt. 2 - 31.)

Éveken át követett, akkor figyeltem fel rá, amikor horgászni kezdtem... az erdőn át mentünk a tóhoz, s a tisztásnál vettem mindig észre, hogy ott van velem... egyszer a barátom azt kérdezte, hol van - körbe kellett fordulnom - ...megmutattam. Kacagtunk, öt, ha voltam, és alig találtam meg az árnyékomat.

Jött az iskola... - szeptember - a szomszédból kiáltottak át nekem, hogy menni kell... szedtem a diót...a fa tetejében voltam....sütött a nap, finom fűszeres levegőt hordozott a csendes szél, s tele volt minden erővel, tisztasággal... én mégis lemásztam a fáról...

Megváltozott hát addigi életem... mert az élet mindig változik, mindig hoz valami mást. Anyum szerint szerettem a palacsintát... most mégsem eszem meg. Mi is változunk...ez a változás adja az erőt, mely segítségével cselekszünk, nem állunk meg, haladunk, mint az óra mutatója...
Volt egy órám, leejtettem, s a mutató meggörbült benne, beakadt a másikba, egy helyben toporogtak, néha-néha látni lehetett ahogyan zizzen a kis mutató, de se előre, se hátra...csak a szív, mely acélból készült dobbant kitartóan... a szív sosem hagyja magát, csak az harcol az idővel igazán... mert bizony sok ember toporog egy helyben, kapaszkodik valami régibe, vagy beakadt a saját múltjába, s nem képes tovább lépni... aztán nem akar, végül jónak is érzi azt amit tesz... - persze - ...lehet igaza van...

Nehéz egyenesnek, igaznak maradni ebben a világban...de valamivel könnyebb a hegyekben, ahol még a nap is másként süt, ahol a madár hangja is más... sőt a madár is.
Ott magasabban az Isten is közelebb van, ezért aki nem keresi annak közelségét, leereszkedik a hegyről alacsonyabb vidékekre...pedig hát...lefele lehet a pokol is...lefele... s itt ezen a laposságon az idő előtt meghajolt a tér...s a görbe térben meggörbül az ember...bűnökre adja fejét, csábítja a céltalanságából fakadó kapzsiság, bizonytalanság, kielégületlenség...csábítja az "új" s az ismeretlen. Képtelen megragadni azt, ami igazán az övé, nem hisz semmiben...magában sem. Mindig csak lefele... a pincét is a föld mélyébe ássák...lefele...lefele...

Nos...én a hegyek pártján vagyok...s hirdetem, hogy a természet legyőz minden rosszat...

Erdély hegyei megvédik s megtartják a jó embert...ott nem mókuskerékben fut a mókus - de az ember sem -... az erdő védelmet nyújt, biztonságot a hegy ad... eleségről pedig mindig a „fennvaló” gondoskodik.

Így hát...ha majd harcok lesznek, vagy ha kétségbe esnél... jussanak eszedbe Erdély csodás hegyei, - nekünk - ez az ígéret földje!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Évszakok, ősz (2008. szeptember 24 - október 1.)

Ősz - mondják - "elmúlás"... a fák más-más színbe borulnak, a levelek addig hullnak, mígnem kopaszok lesznek a fák... majd jön a hó... s a hideg után az újjászületés. Amolyan körforgás.

Most én jövök: az ősz az az időszak, amikor a fán a levelek megzavarodnak - úgy, mint az emberek - és mindenki más akar lenni... egymással versengenek, új ruhákat vesznek, csak a külsőségekre adnak, mindenféle színbe borulnak a fák, a városok, terek. Ez a végjáték... mert olyan szép szokott lenni a "vég", legyen akármilyen fájdalmas is... de utólag olyan szép, s úgy akarnád újra... de nem lehet.

Vannak azonban más fák, erdők... örökzöldek... ezeknek levelei nem versengenek egymással... megelégednek saját pompájukkal... elfogadták magukat, sorsukat. A saját egyéniségükbe burkolóztak...

Az egyéniség más színt ad az embernek... persze minden egyéniség egyedi ... de a belső kisugárzásukban mégis mind egyforma. A boldog embereken is látszik - reggelente - a mosoly... s éppen ez a mosoly teszi egyformává őket.

Az ősz tehát a végső zavar... az elmúlás előtti forgatag, kavalkád... a csodák időszaka... a csend előtti "zavar"... Megnyugtató, hogy mindez természetes ... én mindig azt mondom, hogy minden szép, ami természetes. Ez felsőbb törvény. Ez mindenek feletti.

Az emberek többségének a lelke őszt él meg... vagy a lélek élteti meg az őszt az emberekkel... nem tudom, de a fenyők igazát hirdetem, hogy belül kell színesnek lennünk, s ez sugározzon ki mindannyiunkból... ne a ruha, vagy a betanult szöveg, mozdulat... így maradhatunk meg. Így tesszük széppé az emberiség erdejét.

Ezen a fán már nincs zöld levél... láttam már beteg fát újra kizöldülni, s volt ki későn, de megtanult élni.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

"Össze és tartozás" (2008. szeptember 15 - 23.)

Lehet, hogy tévedek, de az alvás egy szent dolog... azzal "nem-igen" lehet spórolni. Különben is... a fiatalság egyik titka a sok alvás, és a kevés idegeskedés.

És abban sem tévedek, hogy sosem volt "randim"... olyan amerikai filmekből ismert találkozás, mely csókkal, vagy csók nélkül végződik... pedig sokszor képzeltem el már, hogy randira hívok egy lányt... rengetegszer, de vagy nem-et mondtak, vagy nem volt bátorságom szólni sem.

Csak gitárral a kezemben - önmagamat adva - van némi önbizalmam.

Elképzeltem, milyen is lehet az igazi összetartozás...és a "nemigazi"...

Van ki úgy tartozik hozzám, mint testhez a betegség... vagy még jobb... mint az egészség a testhez. Az egyiktől gyógyulással szabadulunk, vagy megöl/legyőz minket... a másikat elveszítjük... s aztán jön a betegség - a halál. Vannak ilyen kapcsolatok.
Legszebb szerintem, ha úgy tartozik valaki hozzánk, mint a "szemünk fénye" jelenti az utat, az élményt. A színt is ő hozza az életedbe... azt csak más veheti el, te el nem veszíted, mert nélküle sötét az élet.

Vagy tartozhatna úgy is hozzád a társ, mint a saját lábaid... azok visznek előre, veled vannak jóban-rosszban, együtt jártok sárban, vagy kényezteted forró kádban... ha meg elveszíted a társat... mintha levágták volna, nyomorék, tehetetlen, élettelen maradsz.

Mindig van tovább... sokan kezdenek havonta, évente új életet... észre sem veszik, hogy századjára is ugyanonnan kezdik elölről... csúsznak hátra. Te hányszor fogadtad meg, hogy többet nem fogsz egy kortyot se' inni? ...

Néha... tudod... jó dolog elölről kezdeni... és tényleg csak úgy jó, ha ugyanonnan kezded... mert nem lehetsz más, mint ami vagy... de a milyenséged általában ugyanoda visz... lehet késve, vagy túl hamar...

Néha az emberek csak egy perccel maradnak le egy másik életről, vagy egy pillanattal hamarabb érnek át az autó előtt... marad a régi... az mindig marad.
Én azt mondom, becsüld meg a szemed, a lábad s a kezed, ápold, vigyázz rá, és ne égesd meg.

Eddig minden szerelem elégett a tűzben, s a pillanat emléke maradt -csak- meg hamunak... a hamu olyan puha... langyos... sima... könnyű... és "színesszürke."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Elkészült a kopjafa!

- A kopjafa készítőjével -

A kopjafák múltunk egy részét alkotják, népművészetünknek és egyistenhívő őseink hiedelemvilágának hiteles őrzői közé tartoznak. Ahogyan ősi hitünk szerint itteni létünket kötötték össze a halálon túli világgal, úgy mai világunkat összeköti ősi gyökereinkkel.

Mi az újszülöttnek az apja által elültetett élő fácska, az a halottnak – a túlvilágra születettnek – a síron elültetett fa, vagy felállított fajel: a fejfa (oszlopos fejfa = kopjafa).

A fejfa (kopjafa) a halottat képviseli, ahogy a sírra ültetett fáról is sok helyen azt hiszik, hogy a halott lelkének ideiglenes szállása.

Létezett egy ősi jelrendszer, amely a forma és a kompozíció segítségével információt továbbított a halottról.
„A kopjafaállítás szokását az ősi türk népektől vették át őseink, s tőlük ered az a gyakorlat is, hogy az elhunyt kilétére utaló jelekkel díszítik a fejfát…”(Vámbéry Ármin)

Kós Károly szerint is „a fejfák bárkit tájékoztatnak a halott vérségi hovatartozásáról, neméről, életkoráról, vagyoni helyzetéről, foglalkozásáról. A kopjafák faragásának módja és alkalmazásának a szokása egyaránt a magyarok kereszténység előtti egyistenhitéből ered…”

A székelyek hite szerint: a hozzátartozók, a család a kopjafán keresztül tartja a kapcsolatot az alatta fekvő lelkével; a helyére került kopjafára rászáll az alatta fekvő lelke, és megnyugszik.

Szeretném hinni, hogy ez Fiúka esetében is így van...

De tudom, hogy addig nem lesz így, míg az igazság ki nem derül!

A szimbólumok jelentése Fiúka kopjafáján, felülről lefelé:



Köszönet a kopjafáért szovátai iskolatársamnak, Katona Gyurinak és családjának!

Hamarosan lesz kopjafa!

"Változik az idő, s én tudom,
Lesz ez olyan, mint régen…
Ne legyen kopjafa fejem felett,
Ha nem a változáskor folyik el vérem!"

(Figyelj rám testvér! - 2001.02.01. Bp.)

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

A készülő kopjafa a létrehozójával

Akarás, nemakarás (2008. szeptember 8 - 14.)

Az államvizsga idején pontosan tudtam, hogy majd szeptemberben napjaim milyen okból kezdem meg, és zárom le... biztos voltam abban, hogy amit tenni fogok majd, azt akarni is fogom! Én "világéletemben" akartam! Ha nem kaptam meg, mérges voltam DE elfogadtam... ha megkaptam, örültem, ment tovább az élet a következő akarásig... mert az élet akarásokból, és nem akarásokból áll... bizony...

Ma nem voltam abban biztos, hogy akarom azt, amiben élek... miért megyek reggelente az iskolába dolgozni, vagy miért jövök onnan "haza"... ez a szó hamisan cseng bennem...

Én nem tudom, miért ébredek reggel. Ami akkor erőt, s hitet adott, ma elbizonytalanít, olyan álmokra késztet, amikről magam mondtam le a saját akaratomból... pedig jó lenne (csak) az egyetemen... tudnám, hogy tartok valahova, ha tartanék... új arcokat ismernék meg, s hallanék millió új, szép, titokzatos dolgot... láthatnék idegen szemekben őszinte csillogást, hallhatnék csengő hangokat...

Nem sajnálom, s nem fáj, hogy nem ez van... holnap is korán kelek, későn fekszem... csak az bánt, hogy sokszor érzem mostanában azt, hogy nem jól döntöttem, hogy olyat csinálok, amit már nem akarok, ami nem tesz boldoggá, amiben nincs sikerem... amiről már azt sem tudom, hogy miért teszem... lehet, hogy a szél köddé vált vitorlám mögött... s én evezők nélkül várom a szelet...

Tudod, a várakozásnál minden jobb... egyszer - emlékszem - lányt is kértem arra, hogy várjon rám... nem hitt bennem... s a kettőnk szempontjából igaza is volt.

Én megértem a jót is, a rosszat is... olyan őszintén, hogy nem kell elfogadnom, vagy tiltakoznom ellene... arra is büszke vagyok, hogy nincs bennem irigység (bárcsak valaki megmondaná, hogy miért jó ez), a piros lámpán sem megyek át önszántamból, van persze ki "átráncigál" ... és büszke vagyok a türelmemre is... olyan sok van abból is, adnék minden embernek kicsit, s még úgy is maradna... adnék hitet, reményt, bizakodást - ezekből is maradna -...

... s adhatnék erőt az akaráshoz is... de azt nem adhatok. Nem akarhatunk más helyett, akarni nekünk kell megtanulni, mert aki tud akarni, az tud csak döntést hozni - csak az!

Most már értheted zavaros soraim... Nem tudom, mit akarok, ezért döntést sem tudok hozni... régebben ilyenkor új dolgokba kezdtem... új helyre mentem, vagy vissza a régi varázslatosba, új dolgokba kezdtem, váltottam...

Semmit nem bántam meg... és örülök, hogy tudtam váltani ha szükség volt rá... biztosan csak két lábon lehet állni... de ezt az emberek nem értik meg... aki több lábon áll, az kártyavárként éli életét, s folyton csak kudarcok érik... végül egyedül marad.

Már értem... fontosabb az az egy ember, ki ismeri vágyaid, mint száz másik, ki csak álmaidról tud. Ne féljetek, nem alkudtam meg, én hiszek a "vantovábban"... és abban is, hogy jön majd egy szél! Ha mégsem... hát tudok úszni is.

"Vigyázz hogyan gondolkozol, mert az életedet a gondolataid formálják.”(Példabeszédek)

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Mágnes, bio, tánc (2008. augusztus 13 - 23.)

Komolyan mondom, be kellene tiltani minden olyan céget, amelyik piramisszerűen terjeszti a "biocuccokat". Ezek az új kor legveszélyesebb szektái (tiszta erőszak).

Aki az egészséget keresi, annak éppen az nincs (tehát beteg).
Aki hitet keres, az hitetlen.
Aki szerelmet keres, annak szerelme nincs...

Beteges, hogy egyesek mennyire biomániások. Lenkei pl. scientológus! Tudtad?

Egész fiatal voltam, úgy hat lehettem. Mágnest kötöttem egyik kisautómra, s egy másik mágnes segítségével próbáltam megfejteni az "örökmozgást" ... nem jött össze. Fel azonban nem adtam... Ezek a mágnesek csuda érdekesek voltak, egyik oldal a másikat ellökte, vagy éppen vonzotta, úgy, mint néha egy-egy kapcsolat... ha az egyik fél negatív, negatívvá teszi a másikat s szétnyomják egymást... vagy ha mindig pozitív... lehet, az agyadra megy :)

Hogy mindig együtt legyen két mágnes - vagy egy pár - okosan kell váltogatni az oldalakat... ez lehet a tánc... két ember tökéletes összhangja akár érintések nélkül is [jön-lök, megy-vonz] tiszta energia... az áram is egy ilyen tánc során keletkezik...

Nos, a mágnesnek is két oldala van. A pozitív oldalra a türelem szó illik, a negatívra a nyugtalanság - vagy - inkább a feszültség? Szeretném érteni a világot, s emlékezni mindenre, amit már tapasztaltam... vagy csak levonni a tapasztalatokból némi következtetést... Néha magam is hullámzom, de másnak csak ritkán vagyok negatív - ezt megtartom magamnak.

"A türelem nem meghajlást jelent, hanem igyekezetet."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Senkit hátra! - György Attila írása

Nálunk szerencsésebb, erősebb, nagyobb népek katonai doktrínájában alaptétel: „Senkit nem hagyunk hátra.”

Többek között ezért erősebbek, nagyobbak, szerencsésebbek. Mert bármilyen romantikusan is hangzik ez az alaptétel: bizalom, lojalitás, hit és hűség nélkül nem lehet építkezni. Ez nem romantika: ez tény.

Voltak időszakok a magyarság életében is, és többnyire ez volt a döntő, amikor senkit nem hagytunk magára. És voltak időszakok, sőt bármennyire is fáj: vannak, amikor magára hagyjuk sajátjainkat. Aztán jó nagyokat csodálkozunk, hogy senki nem vesz már lassan komolyan, hogy következmények nélkül lehet megverni, bezárni, kiutasítani, be nem engedni magyar állampolgárokat, magyarokat, akár államelnököt is, miért is ne.

Jó, ez a múlté – szeretném én hinni ezt, ezért is írom e sorokat.

Jelen pillanatban egy bolíviai, európai mércével börtönnek sem nevezhető helyen tartják fogva Tóásó Elődöt, már több mint másfél éve. Tóásó Előd szovátai, székely, magyar ember, aki mai napig érvényes és elfogadott, sőt érvénytelen és elfogadatlan ítélet nélkül ül egy számunkra közepes amerikai horrorfilmekből ismert helyen.

Tóásó Előd valahogy belekeveredett egy rendkívül bonyolult vagy rendkívül egyszerű történetbe, ahol rajta és egy horvát srácon kívül mindenki meghalt, és jelen pillanatban ő Bolíviában egy „terrorista”, aki Evo Morales életére tört.
Hát, ha valakire nem illik a külföldi, vérprofi államelnökgyilkos zsoldos fantomképe, akkor ez Tóásó Előd. Előd zenélgetett, verseket írt, számítógépeket bütykölt, majd elment egyet a barátaival Bolíviába.
Azóta is ott ül.

A kérdés most nem is az, hogy Tóásó Előd valóban pszeudokommunista államelnököt ment-e gyilkolászni Eduardo Rózsa-Floresszel. Erről már többet írtak, és többet elmélkedtek, mint egy átlagos vidéki könyvtár állománya. Nem. A tény az, hogy Tóásó Előd az égadta világon semmit nem tett, ami bármilyen mérce szerint büntetendő lenne. A tény az, hogy Tóásó Előd jelen pillanatban bolíviai fogoly. Tény az, hogy Tóásó Elődnek semmiféle normális, elfogadható, sőt elfogadhatatlan tárgyalásban sem volt része, az ártatlanság vélelme az ő esetében költői fogalom. Tény az, hogy Tóásó Előd magyar ember kiszabadítása érdekében eddig semmiféle magyar diplomáciai erőfeszítés nem történt.

Kiszabadítása? Még csak egy jog szerinti tárgyalásra sem került sor. Hogy Előd hibás volt-e vagy sem, hogy egyáltalán létezett-e Evo Morales ellen merényletterv, ez sűrű, setét titok, amelyet a legnagyobb rosszindulata ellenére sem tud megerősíteni példának okáért Marcelo Sosa bolíviai főügyész.
Az a bolíviai főügyész, aki félévente bejelenti, ő majd jól eljön Magyarországra vizsgálódni az „Eduardo-ügy” kapcsán.

Ahelyett, hogy Magyarország, ami az erkölcsi minimum, kérné egy nemzetközi, vegyes bizottság felállítását az ügy kivizsgálására. Teszem azt, legyen magyar–horvát–ír–bolíviai. Csak mert így lenne méltányos. Mert mégiscsak lelőttek két magyart, egy harmadik pedig börtönben van. Olyan börtönben, amilyeneken gulágos emlékektől borzadunk el. Ítélet nélkül.

Most nem a magyar külügyet kárhoztatom, éppen ellenkezőleg. Amilyen mostanig volt, tudjuk, szó se róla. Őszintén remélem, az új más.

Az új kellene bizonyítson, és megmutassa: mi, magyarok sem hagyunk hátra senkit. Mi, magyarok, gondot viselünk véreinkre. Mi, magyarok, nemcsak megadjuk az állampolgárságot a magyaroknak: de meg is védjük őket. Mi, magyarok, nem kérünk többet, de kevesebbet sem: méltányos elbírálást és jogszerű elbánást.

Tényleg itt az alkalom bizonyítani. Bolívia elnöke, Evo Morales aztán tényleg nem a kisantant, nem az Amerikai Egyesült Államok, még csak nem is a Nemzetközi Valutaalap. Még csak nem is egy ministránsgyerek.
Ha egy bolíviai diktátor önkényétől nem tudjuk megvédeni a sajátjainkat, akkor aztán tényleg megérdemeljük a sorsunkat. Ennél azért mégiscsak többek vagyunk, többnek kell lennünk.

Tóásó Előd jelenleg egy szigorított bolíviai börtön lakója. Hátrahagytuk. Magára hagytuk.

Csak remélni merem, hogy nem végleg. Önbecsülés kérdése, hogy a magyar külügy se aludjon (erkölcsileg) puhább párnán, mint Előd.

(Magyar Hírlap)

Életet adó könnyek

Olyannyira hiányol nékem,
Mint szikkadt nyári napon
A vizet oly régen látott növénynek
A víz, az életet adó nedű!

S olyannyira szeretlek téged,
Mint a csíki hidegből megtérő
Csontjáig fagyott ember
A tüzet, az életet adó meleget!

S annyira fáj nékem a szívem,
Mint hegynek, melybe gépekkel
Hatalmas lyukakat vájnak,
S fájdalmában is hallgat s könnyezik!

Csak hát az ő könnyei forrásokká,
Patakokká, folyókká lésznek,
S bejárják ezt a pici kis világot…

Az én könnyeim balzsammá lésznek,
S gyöngéden ápolják a
Hosszú évek során, oly keményen
Meggyötört szívemet… itt maradnak,
A nagyvilág nem érdekli őket!

2001.03.05. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Szolidarítás a politikai foglyokkal - Solidaridad a los presos políticos

„2010. augusztus 20., péntek
Két bolíviai képviselőnő szolidaritást vállal a politikai foglyokkal

María Cristina Viscarra és Jessica Echeverría bolíviai képviselőnők ismét meglátogatták a San Pedro-ban fogvatartott politikai foglyokat.

Előddel is beszélgettek, majd Jessica levelet írt nekem, és leírta Előd fizikai és lelkiállapotát. Majd megnyugtatott, hogy figyelni fognak rá, hiszen nagyon messze van a családjától, nagyon hosszú ideje és igazságtalanul, jogtalanul, szabályos eljárás nélkül bebörtönözve.

A két képviselő asszony ezek után rabruhát húzott, és ígéretet tettek a sajtó nyilvánossága előtt is, hogy nem hagyják magukra a politikai foglyokat. Felolvasták a bebörtönzött 19 politikai személy nevét, köztük az Elődét (érdekes kiejtéssel: még mindig problémát okoz a „Tóásó” kimondása).

Köszönöm a két fiatal, lelkes és bátor képviselőnőnek fellépésüket. Ők is tudják, hogy az igazság mindig kiderül ...

Az út nehéz és hosszú, de rajta vagyunk.

Tóásó Edit"
Forrás: http://toasoelod.blogspot.com

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

SOLIDARIDAD A LOS PRESOS POLÍTICOS

Las Diputadas de Oposición María Cristina Viscarra y Jessica Echeverría se vistieron de presidiarias en solidaridad a los presos políticos que se encuentran en las cárceles bolivianas .

"Desde hace aproximadamente dos años el Gobierno de Evo Morales viene encarcelando a opositores sin respetar los procesos y las leyes penales son tantas las violaciones a los derechos humanos que comete este gobierno, que corremos el peligro de acostumbrarnos y verlas con indiferencia... esto no lo podemos permitir" - declaro Maria Cristina Viscarra quien pidió a los organismos internacionales, los profesionales de derecho y los organismos internacionales no quedarse de brazo cruzados.

Mientras que la Diputada Jessica Echeverría denuncio que "el Ministerio de Gobierno y el Ministerio Publico carecen de imparcialidad y transparencia han sido convertidos en el feudo de los hermanos Linera, El vicepresidente ha convertido del Ministerio de Gobierno en una fábrica de delitos y suplantación de evidencias, mientras que el Ministerio Publico es un apéndice del poder político" sentencio Echeverria quien tildo a Sosa de ser títere de los Lineras. Ambas parlamentarias confían en que los demás parlamentarios estarán fiscalizando los diversos procesos a los que están siendo sometidos los presos políticos.

(YouTube: JUSTOBAZAN)

A panasz és az államvizsga (2008. június 5 - 14.)

Komoly "tanulásba" kezdtem vagy két hete... - nincs mese - pótolni kell sokmindent... tele vagyok tételekkel... éppen ének tantárgypedagógiát tanultam, mikor arra a következtetésre jutottam, hogy egyre többet és többet tudok... hogy okosodom :) mondom is magamnak: mi lenne, ha minden nap egy-két órát tanulnék? Nem rossz gondolat... annyi óra megy el naponta semmire... TV-t nézünk, merengünk, hülyeségekkel foglalkozunk, vakarózik az ember... és ezek mind órák, nehéz és értékes percek, amiket nem jól használtunk ki... persze kell a "kikapcsolódás" is...

Hozzá kellene szoktatnunk magunkat a rendszeres tanuláshoz. Erre próbálom rávenni magamat. Ez nem panasz... dehogy... nem szabad panaszkodni, az ember húzza ki magát akkor is, ha nincs mit egyen, vagy ha "százdolga" is van, nem a panasz kell erőt adjon... és nem is ettől kell fontosabbnak érezzük magunkat (más sem érez majd fontosabbnak bennünket).

Az emberek, bár sokat panaszkodnak, mégsem szeretik azt, aki panaszkodik! Te sem, én sem, mások sem! Panaszra általában panasz a válasz... így feledünk el említést tenni az életünkben lévő szép vagy fontos dolgokról, így feledjük el a saját JÓ képességeinket... elfeledünk büszkének lenni önmagunkra... megsavanyodunk, s velünk savanyodik a saját kis világunk is.

Látod magad előtt azt, ki mindig panaszkodni szokott? Szürke az arca, reménytelen a tekintete, nem tud őszintén mosolyogni sem... Ezért soha ne panaszkodjunk, hanem legyünk büszkék a képességeinkre! Az önbizalmat magunknak adjuk, nem kapjuk, nem osztogatják, örökölni sem lehet...
"Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam olyannal, akinek nincs lába."
(perzsa közmondás)

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Hajnalok, álmok, szamarak (2008. május 18 - június 4.)

Ritka egy idegesítő dolog az, hogy a legyek korábban ébrednek, mint mi emberek... aztán játékosan ugrálnak ide-oda, "beleszagolnak" mindenbe, olyan kíváncsiak, mint néha mi magunk is... zúgnak, zavarognak, s olyan keserűvé teszik a hajnali álmokat, hogy úgy vagy vele, inkább el se aludtál volna... Mit tehetsz? ... Rángatod az izmaidat, később már a kezeddel próbálod elhessegetni őket... addig, míg ki nem megy végleg az álom a szemedből... és mégis... ilyenkor tudod csak igazán, milyen szépet is álmodtál... vagy egyszerűen csak becsülöd azt, amit máskor nem...

Kicsit az emberek is olyanok, mint a legyek... kíváncsiak, zúgolódók, "másokat zavarók" ...
Egyébként régen írtam már itt, elfoglal az életem... próbálom úgy megélni, hogy jó legyen, hogy ne Ő - az élet - éljen meg engem... maradunk tisztelettel egymás iránt, így helyes ez. Így gondolom én.

Közben készülgetek az államvizsgá(m)ra – tanulok -, s csodálkozom azon, hogy mennyire kevés a "ragacs" agyamban... nem akar semmi megmaradni benne, lehet az a baj – persze -, hogy nagyon előre nézek... mint szamár hátán a sóval, 'ki szinte minden lépésével már a patakban jár... az idő s a teher nem létezik számára...

Te tudod-e, hogyan könnyebb az élet? Nézni előre, látni a szépet, a jót, vagy minden lépésedben nyűg, várakozás, szenvedés legyen... ami folyton feszít, felőröl téged s mást is, ki melletted van... Hogyan jobb venni a levegőt? Hogyan szebb a pillanat s az érintés?

Magam sem tudom sokszor, mi számít inkább... talán a patak... amiben oldódik a só... ami egyszerre a remény s a megoldás... mind ezt keressük... s mégis olyan sokan cipelnek terheket végtelen száraz sivatagokon... ha te is így érzed, állj meg. Kár menni tovább. Van rövidebb, egyszerűbb út, van sok patak, van más teher... mindig van más megoldás.

Én a szamár pártján vagyok... talán mert magam is szamár vagyok. Tudod... van szamár, van ló, s öszvér... de mindegyiket a legyek zaklatják...

"Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok." (Francis Bacon)

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Buborékok, kérdések és a tányér (2008. május 7 - 17.)

A város fényei könnyen jutottak be a szobába - a függöny nem állta útját -, s a fény, mielőtt a szememen egy utolsó táncával felcsillanhatott volna, még egy pohár vízen is át kellett verekedje magát... - így történt - én láttam, hogy mint jelentek meg a pohár belsejében a buborékok... egyre több és több, és szabályosan helyezkedtek el egymástól, hiszen az életben minden szabályosan történik.

Kétségek, gondolatok, és kérdések nyomták a lelkem a szívem... tudom is én... reggelre értettem meg, hogy a szerelem nem más, mint egy pohár víz buborékokkal... "adott"...van, jön, lesz... s rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Kiönthetjük, s élhetjük "szingli" életünket úgy, hogy közben egy ládikába zárjuk a szívünket, s titkon, és csak ritkán álmodozunk a szerelemről... VAGY befogadjuk, magunkévá tesszük minden részét – letisztulatlanul - buborékostól, s hagyjuk, hogy dolgozzon bennünk, hogy termőtalajjá váljunk általa. Idővel... úgyis letisztul, a gondok a kérdések és a bizonytalanság - mint a pohár vízben a buborékok - örökre eltűnnek.

Én megittam azt a vizet, jót tett izzó testemnek, s most telistele vagyok buborékokkal... minden pillanatra jut egy, minden gondolatra kettő, minden mozdulatra három...

Az ember nehezen határozza el magát valami mellett, de ha határoz, azt őszintén teszi. Igyál te is... de várd meg a reggelt azzal a pohár vízzel, s nézd meg, mint képződnek a buborékok, s érezd, milyen csodás a természet! Minden egyensúlyban van!

Ma eltörtem egy tányért... megszámolható darabra tört... tegnap néhány régen látott barátommal voltam...holnap nem tudom mi lesz.
Választ is kaptam ma egy kérdésemre... Arra, hogy van-e értelme oly sok kérdésre keresnem a választ magamban ...
Íme: "Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Hogy mindig fáj valami... (2008. május 3 - 6.)

Amikor 14 évesen elütött az autó, a levegőben egy pillanatra csend lett... béke, akkor nem fájt semmim... különben mindig fáj valamim, most a fejem... előbb a hasam... Nos, ennek ellenére nem hiszem, hogy "képzeltbeteg" lennék, csak odafigyelek magamra...

A fizikai fájdalom nem jó, de a lelki az nyomasztóbb... így egy szerelmi csalódás... benned van az érzés, de nem tud kiszabadulni, vagy egy vágy valaki iránt, hogy "akarod", vagy "visszaakarod" de nem jön össze, és kapaszkodsz a régi szép emlékekbe (egyik-másik dolgot "az emlékkel" méred össze)... vagy az emlék kapaszkodik beléd a hegyes karmaival, és FÁJ... nem enged, és te sem engeded el őt...

És fáj a hiánya valakinek, vagy valaminek, úgy lennél vele, vagy ő veled, de nem lehet... nem :(

Lépni kell. Van új a nap alatt, s ami még ennél is szebb, hogy a SZÉP - akár a fájdalom - nem múlik el könnyen... "a szerelem bennünk van"... Ébredsz a párod mellett, reggelre nem múlt el az esti érzés... olyan hihetetlen, úgy tudsz örülni... olyan szép az élet, eszedbe sem jut, milyen csúfos vége lehet... DE nem lehet, tudod, most nem, EZ az igazi!... te is tudod, én is, mindenki...

A plafont már nem nézem... a fejem is fáj... nem "keresek", a földet nézem, és az orromon veszem a levegőt, nézek jó nagyokat üresen a "semmibe", s miközben a szavakon gondolkozom, feledem a fájdalmat, a sok régi emléket s az időt, mely most olyan lassan telik... Végülis, az egyik volt pszichológia tanárom szerint az ember akkor lesz szerelmes, amikor az akar lenni... gondolom az "akarat" akar az lenni, ebben nincs logika...

Szerintem a szerelem tiszta logika. És én most logikus vagyok... fene tudja... nem tudom mit írtam egy sorral feljebb, de megint érzek egy fájdalmat...!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

A plafon alatt és fölött (2008. április 26 - május 2.)

Amikor utoljára boldog voltam, az a medence másik oldalán volt, most meg a plafon alatt.

Vannak olyan pillanatok, mikor fekszünk az ágyunkon, és nézzük a plafont, s a gondolataink csak úgy pattannak vissza a plafonról, és ahogy esnek vissza, különösen súlyosak lesznek, nagyon meg tudnak terhelni, valójában nem szabadulunk semmitől...ám a tekintetünk szabad...s olykor oly csodás dolgokat látunk a plafonon át...vagy oly rosszakat...de a csoda mégis a plafon alatt van...a csoda, vagy a boldogság, vagy a rossz, a jó...minden.

A gondolatok s az érzések bennünk születnek - bennem, és benned -, ám a plafonon át válnak szabaddá, s olykor hajlamosak vagyunk a magunk "szabadulását" – is - éppen a plafonon át keresni...

Vak, aki nem látja, hogy a plafon alatt vannak a csodák, a szép dolgok, azok, amikért érdemes élni... egy tapintásért, egy ölelését, egy csókért... egy ártatlan titkos szóért, amit ha kimondunk – mégiscsak - megkönnyebbülünk.

Van, hogy néha ki kell mondani a dolgokat... a kezdetet jelentő nagy szavakat, és a véget jelentő rövid velős szavakat. Én most boldog vagyok, mert a plafon alatt találtam meg a mesét... igaz, néha nem értem, de úgy hallgatom, mint kiskoromban a bakeliten... Bármilyen hihetetlen, az is tele volt érzésekkel, és én egy pillanat alatt meseországban éreztem magam... mint ahogyan most is a napokban. Sok ilyen mesét akarok még, de csak egy mesélőt!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

A szép és a telefon (2008. április 19 - 25.)

Emlékszel még, milyen volt az első SZÉP, amit láttál? Mondjuk az első lány, aki elvarázsolt... vagy a fiú, akiről álmodoztál... igaz, emlékszel? Vagy amikor a hangját meghallottad, az is szép volt, és a tapintása akár a kasmír, bár ragadt volna hozzád... olyan érdekes... aztán láttál szebbet... talán, vagy nem... de érdekes ez... a szememben a SZÉP varázslatos, és minden mást is széppé tud tenni...a "világunkat"...

Szép volt az első mobilom is. Örültem, mert elérhető lettem, és mert én is tudtam telefonálni, mert semmi baj nem történhetett, és ha történt is, volt – ugye - mobil... milyen fura, mikor kicsi voltam még, s az erdőben tekeregtem, jól megvoltam mobil nélkül is... de mások is, baj nem volt több akkor sem...


Most nem szeretem már a telefonom, csak kijelentenek, kérnek, vagy diktálnak benne, olyan kevés volt a jó szó, az érdektelen érdeklődés... no persze örülök a kedves üzeneteknek!

Szép volt az írás... levélben... olyan nagyon örültünk egy-egy igazi levélnek, amit a ládából vettünk ki... most meg a nyers sms, vagy az e-mail... vagy akár ez a napló is… jaj szegény fejünk... mi marad szép nekünk? Ha ma megtetszik valaki, sms-t ír, vagy azt sem...de levelet? ... azt nem... igaz ... a posta is megbízhatatlan... mint minden.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

A hajam (2008. április 8 - 18.)

Nos... most már sapka nélkül járok. Nem volt mit tenni... le kellett venni :-)

Csuda érdekes ez az élet... olyan, akár a haj, néha hosszú, néha rövid... van, akinek szép, van, akinek nem, és van, aki széppé teszi, és van, aki hozzá se ér... csak él, és ennyi.

Sokan itt Debrecenben azt mondták, hogy jó a hajam, ezt persze jó hallani, de néha nehéz hinni is...persze...hát hány ember életéről állítottam azt, hogy jó...ő azonban ezt nem fogta fel...no, haj ide, vagy oda... most már voltak pillanatok, amikor egy-egy utcai kirakatban megtetszett az én fejem is - hogy a kirakatban mi volt, azt nem tudom - és persze napszemüvegben voltam...azon át, minden más...minden...

Most szebb az élet, a lelkem is boldogabb, az erő is új bennem... csak sütne többet a nap, és nőne gyorsabban a hajam... na jó. Az utóbbi napokban picit tán meg is fáztam, még "szipogok"... Az iskolában is rendben mennek a dolgok, diploma is lesz, minden. Soha nem volt okom panaszra.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Az idő s a csettintés (2008. április 1 - 7.)

Emlékszem egy hideg bözödi reggelre...reszkettem, de reszketett velem minden, talán még a halak is a tóban...
Körülöttem csak a nedves, sáros fű, s köd...olyan köd, aminek hal szaga volt, hideg hal szaga.

Annyira vártam s vágytam a napot, mint az öregek a jó egészséget, aminél - mint tudjuk - nagyobb kincs nincs!

Az első sugarak olyan élesek, és vékonyak voltak, hogy szétvágták az időt...így lett nappal az éjszakából, s ez fakasztott mosolyt a hidegtől aszott arcomra, de még a nedves cipőmben is felmelegedtek a fagyott lábujjaim! Ekkor értettem meg, hogy az idő nem más, mint élmény és élmény...és a kettő között nincs semmi.

A legutóbbi találkozásunk -mitöbb- közös élményünk óta nem telt el semmi idő! Egymásnak sosem öregszünk meg...előttünk az idő! Bármikor elkezdődhet valami... az idő ilyen értelemben nekünk -értünk- dolgozik!

Nos, ha lenne egy lehetőségem, s egy csettintésemre az idő megállna...akkor is bajban lennék, hiszen nem tudok csettinteni!

Az utóbbi héten néztem a szerelmes párokat, házastársakat. Olyan hiányérzetem volt, mint régen mikor szintén egyedül voltam...de az idő régen is nekem dolgozott...s mindig hozott a sors valamit, néha jót, néha kevésbé jót! Nem panaszkodom, inkább reménykedem, s türelmesen várom a pillanatot, mert tudod...a pillanat édes és örök... ha beleszorulnak dolgok.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Napszemüveg, névnap (2008. március 25 - 31.)

Amikor Szejkén szerelmes lettem – emlékszem - volt napszemüvegem...no, nem mintha ez számítana... de mindenesetre nagyon sütött a nap, meleg volt. A szívemben kialakult érzések ismeretlenek voltak, és a levegő...ó, az különösen nehéz volt, illatokra nem emlékszem.

Eltelt pár év...az az érzés, ami akkor kerített hatalmába, úgy él bennem, mint a fény, ami a víz tetején játszott...sokszor láttam hasonlót, és sokszor éreztem is hasonlót...de nincs két egyforma dolog!

Nos, most nincs napszemüvegem...sosem találtam igazán jót...csak két ilyen volt, azokat elhagytam...látod, így marad el a szerelem is... tehát – most - kitaláltam, hogy vennem kellene egy napszemüveget...lehet ha nem süt szemembe a nap, jobban fogom látni a jeleket...mert nem látom, tényleg...és a hajam is, már-már mosolyt csal arcomra, amint a vége "felkunkorodik", de még nagyon fura a fejem, nem szeretek tükörbe nézni.

Nos, a névnapom... sosem tudtam, melyiket ünnepeljem...igazából nincs is ennek jelentősége az életemben...Fiúka vagyok, Fiúka a nevem...mint ahogyan a versemben is írom.

Tudod...én is tudom, hogy a régit nem lehet megélni újra...de amíg nem jön az új...mégiscsak a régire vágysz...a lelkedben is az csók él tovább, ami a legelső volt, és az az érintés is... nem fog kétszer ugyanúgy kirázni a hideg... csak a zsibbadás a régi a végtagjaidban...és a várakozás ... de még a remény sem...az is mindig más...vibrál benned, de nem tudod őszintén hinni, hogy az első – egyedi - élményedhez lesz újra hasonló...legyen ez szerelem, vagy csak egy érintés, vagy egy kép a fejedben, mikor ráleheltél a hideg ablakra, és egy szívet rajzoltál a lecsapódott leheletbe...

Minden más lett...úgy eljárt az idő felettünk, és a régi szép emlékek egészen belénk kövesedtek, nem is könnyű cipelni...öregségünkre sem szokjuk meg tán, folyton csak lassítanak bennünket... amíg a végén... – hát - meg nem állunk.

Remélem, holnap sütni fog a nap...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html