Osztályképek (2009. január 15 - 26.)

Leginkább az a tragikus, hogy az ember azt hiszi: minden örök az életében. Aztán mikor vissza kell nézi... - csodálkozunk - ...a múlt, elmúlt.
Aztán azt hiszed, hogy amiben vagy "na, az-az örök" ...aztán az is múlt lesz ...körforgás...csak a teremtő örök.

Annyi osztályképet láttam... mindegyik színes, amikor készül... s mindegyik elfeketedik idővel... emberek vannak rajta, ismerősök, barátok, emlékek... kicsit olyan mint egy temető, emlékek temetője. Ha nem veszed elő, nem is létezik.

Az első osztályképem "tán" 1990-ből van... olyan kicsi voltam - ha azt nézem, hogy 6 évre rá kemény döntést hoztam, s hazaszöktem... Hónapokig gyűjtöttem a pénzt, az utolsó fillér is arany volt nekem... minden egyes apró: egy-egy ki nem mondott ima. Éppen '96-ban - akkor kezdődött minden - akkor január végén a legelső Vásárhelyi buszon jegyet vettem a Népstadionban... s ültem türelmesen... vártam az indulást. Ceglédig ismertem már az utat... pár hónappal előtte gyalog is megtettem egy szép nap, de elfogyott az összes élelmem, s visszafordultam...

Budapest nem engedett könnyen...de a láncát ledobtam...
Istenem, hány ember veszi önként magára ezen láncokat... s más láncokat is... csak mert gyávák vagyunk...

Vajon... nézed a régi képen a többiek között magadat. Milyen terveid voltak akkor... s mi lett? Mit gondoltál akkor az életről... -vagy- de jó volt akkor Istenem, semmi gondom nem volt...

Emlékek...fura....ha minden nap készülne egy ilyen osztálykép, vagy valamiféle csoportkép, s naponta nézegetnéd őket ... látnád, mint változik a környezeted, s te magad is... kis lépésekben... mert az élet kis lépésekből áll... mint mikor lapozol egyet a könyvben, mint mikor először fogod meg valaki kezét, mint mikor találkozik a tekintet, és megelőz ezer fölösleges szót... és helyettesít számtalan érzést, mit szavakba foglalva úgy sem mondhatnánk ki.

Nem tudhatjuk mit hoz a holnap, nem is kell tudnunk... de éreznünk kell, milyen napokat élünk meg.
Nem éjfélkor érzi az ember a különbséget - tegnap és ma között - ...nem is délben...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Murok-ország (2009. január 1 - 14.)

- Szováta -

Mikor még a csodás hegyek aljában éltem, minden más volt...más évet írtunk, és más volt a tél. Hideg, de olyan hideg amire már évek óta vágyom. És a nap...az is másként ragyog...de még a hóemberek is másként mosolyognak...igaz a sárgarépa is más otthon "Murok országban"...és a kavicsok...azokat az egy Isten saját kezével formálta - ott minden varázslatosabb!

Annyiszor kérdezem meg magamtól, hogy vajon hova tűntek azok a telek?

Persze lehet, hogy a nagyvárosokban azért nincs hó, mert mindenki fűti az utcákat ... s a várost télen is melegség lepi be... nem hó, s nem is "olyan" melegség. Az is lehet, hogy ez a globális felmelegedés az oka mindennek...és ha igen...akkor jót kacagok magamban, mert azok, akik mindenünkből ki akarnak forgatni, azok visszafordíthatatlan folyamatot indítottak el...még csak nem is szélmalom harcot...végül...hűtlenek leszünk a természethez - mi jó társ volt eddig - s ő elhagy...magunkra maradunk...egyedül meg az ember - túl azon, hogy semmit nem ér - semmit túl nem él.

Hátha egyszer elkezdődik minden elölről...s a bölcs természet kiküszöbölve az eddigi hibákat, egy új és csodásabb világot alkot a "fennvaló" jóváhagyásával. Remélem lesznek majd újra szép telek, s nem lesz az eső ónos, nem januárban virágzik majd a hóvirág, s februárban nem árulnak majd picust (barka). Remélem nem lesznek irigyek az emberek, s nem akarják majd a másét erőszakkal elvenni...s remélem a gyengéket felkarolják majd, nem a bagoly kiabálja majd mindenkire, hogy nagyfejű.

Nos...most akkor azt is elárulom, hogy a 4x4x4-es rubikot is ki tudom rakni...lassan jöhet az 5x5x5-ös. És aztán? Vajon mibe öljem bele az agyam? Néha azt hiszem öregszem...legutóbb mikor a vesém fájt s a korházban türelmesen vártam... megfeledkeztem a propoliszról, virágporról, mézről - s bár ezekkel 100 évig is élhetsz - lehet: annyit most (itt és így) nem is akarnék...

Csak egészség legyen... csak egészség s igazság.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Karácsonyi dal (Horváth Lívia költő)

2008, az utolsó Karácsony / The Last Christmas / Final Navidad...

A karácsony nem fény, nem csillogás.
A karácsony nem díszes étek, nem állomás.
Gyújts egy gyertyát a szeretetért!
Imádkozzál valakiért!

Van, aki már nem lehet itt velünk.
Van, aki angyalként az égi mindenünk.
Szeress és adjál szeretetet még!
Nem vásárolhatsz karácsonyt
drága pénzekért!

Az összes kincsed, a szívedben él.
Áldd meg a jót és a születést!
Eljött a karácsony, mind együtt nevetünk,
és imát mondunk azokért, akik már nem
lehetnek velünk.

A karácsony nem fény, nem csillogás.
A karácsony nem díszes étek, nem állomás.
Gyújts egy gyertyát a szeretetért!
Imádkozzál valakiért!

A karácsony nem fény, nem csillogás.
Nem pénzért megvásárolt összhatás.
Nem változás, nem álom, nem képzelet.
Eljött a perc ahhoz, hogy szeress!

Nem pénz, nem átok, nem szenvedés
eljött a perc ahhoz, hogy még remélj!

2010-12-24
http://kepiroliv.blogspot.com/2010/12/karacsonyi-dal.html

Szavazz Fiúka dalára! - RTLKLUB dalverseny

http://www.rtlklub.hu/dalverseny/7541_probald_meg

Beneveztem Fiúka egyik dalát az RTL-klub dalversenyére.

Fiúka már szerepelt az RTL-klubban, nem sokkal azelőtt, mielőtt Bolíviába utazott.

A "Fogd a pénzt, és fuss" műsorban sajnos nem nyert, sőt elsőként esett ki a játékból.
Ám a játék alatt - bár kissé feszült volt - jól szórakozott, és igyekezett a versenytársait, a stábot, a nézőket is szórakoztatni.

Biztosan indult volna ezen a dalversenyen is.

A szavazás 2 nap múlva, 17-én lezárul.

Ha ismerted Fiúkát, ha számított, ha megérint a dal, ha még nem szavaztál:
REGISZTRÁLJ, SZAVAZZ, HALLGASD MEG A DALT, KÜLDD TOVÁBB AZ ISMERŐSEIDNEK A LINKET!

Próbáld meg...

Álmok (2008. december 7 - 30.)

Álmomban - éjjel - mozdonyt vezettem, vagy csak próbáltam... aztán más hely/idő... valakik késsel megvágták a nyakam... nagyon fájt, vérzett... az orvos furcsa (de) az édesanyám volt. Aztán repülőkből lőttek rám, felriadtam. Pirkadat. Borzasztóan fájt a nyakam. Elaludtam...

Minden ebből a - kis - fájdalomból fakadt... mert igazán apró dolgokból fakad minden. Minden nagy dolgot valami kisebb okoz... így lehet naggyá egy szikra, egy pillanat, egy apró mosoly.

Félek nem tudom becsülni azt, amim van, amiben vagyok, ami történik... kevesebbet akarok, néha őszintén azt érzem, hogy nem érdemlem meg a luxust, amiben élek... hogy több tíz liter - iható - vizet fürdök el naponta, hogy nem becsülöm az esőt, vagy a ruhát, mi óv esőben, fagyban... Fáj, hogy nem nyilvánítom ki tettekben a szeretetet, amit érzek a környezetem iránt, bánt, hogy igazságtalanságok vesznek körül, bánt, hogy néha én is igazságtalan vagyok, önző, és bánt, hogy többnek képzelem magam egy egyszerű kis szürke embernél.

Én azért... nem dobok ki kenyeret, s nem hagyok meg két falatot a tányérom szélén... nem irigylem a gazdagokat, mert nekem is számtalan csoda adatott s adatik... nem átkozom a butaságot, nem hibáztatom a szürkéket...

De könyörgöm néha esténként, hogy reggel egy másik korban, szegényként ébredjek éhségtől fájó s szédülő fejjel... félig vakon, vagy vakon, bénán s szomjúságtól kiszáradva - úgy - hogy tank nyomja el otthonom/házam a fejem felett...
Istenem.

Utálom magam, mert bár törekszem, nem tudok hasznos lenni embertársaim számára... s a nélkülözőnek - kik arra érdemesek - nem tudok segítségükre lenni... utálom magam, mert nem merek második sem lenni - nemhogy első... mert nem hagynak, mert nem akarok, mert értelmetlennek látom... Pedig van értelme... mindennek, mindenhol, mindenkor.

Nem az idő s nem is a tél van rám ilyen hatással... S az sem, hogy a tél tavaszt öltött magára... hanem... Mert... már más úton járok, mert más úton is jártam, s mert félek: az nem vezet sehova.

Nos... az álmomból: VÉR - szenvedély és kegyetlenség. Véred, ha látod vérezni: mártír hajlam.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Ötpárti tiltakozás Tóásó Előd ügyében (2010. dec. 8.)

2009 áprilisa óta börtönben ül Tóásó Előd
2009 áprilisa óta Fiúka már nem él

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=156388

Mint ismert, 2009 áprilisában Bolíviában kommandósok rajtaütöttek egy csoporton, amely a hivatalos verzió szerint merényletet tervezett az államfő ellen.

A rajtaütés közben meghalt a magyar állampolgársággal is rendelkező Rózsa Flores Eduardo és a romániai magyar Magyarosi Árpád.

Szintén a merénylet-kísérlet miatt előzetes letartóztatásba helyezték Tóásó Elődöt, aki azóta is börtönben van.

Tóásó Előd fogva tartásának körülményei, sem a vele szemben folyamatban levő eljárás pártatlansága nem felel meg az általánosan elfogadott nemzetközi és emberi jogi normáknak, és különösen az ENSZ "A kínzás és más kegyetlen vagy megalázó büntetések elleni nemzetközi egyezménye" (UNCAT) követelményeinek - olvasható abban a nyilatkozatban, melyet mind az öt parlamenti párt képviselője aláírt szerdán.

Változtatás nélkül közöljük az Emberi jogi bizottság nyilatkozatát.

Szabadság - éhség... (2008. nov. 13 - dec. 6.)

(Speciális Olimpián önkéntes - 2007.)

Nem tartom helyesnek, hogy egyes emberek az utcán is esznek. Néha elnézem, mint falatoznak, próbálják nem leenni ruháikat - csak a földet. Amikor az emberek éhesek, akkor hasonlítanak leginkább az állatokhoz... elképesztően meg tudnak változni... türelmetlenek, önzőek, csak egyetlen egy gondolat hajtja őket, hogy mielőbb ehessenek... ezért mondom, sokan a szívüket is a gyomrukban hordják... és... sokaknak a gyomruk a szívüket is megemésztette... ezért mikor az utcán esztek jusson eszetekbe, hogy vannak olyanok is körülöttünk, akiknek ritkán adatik meg az, hogy egyenek... láttam már én is másokat enni mellettem, amikor én azt nem tehettem meg...

Azt mondom, tiszteld meg az ételt s minden falatot... enni csak méltósággal, hálával, alázattal!

... Szabadság... ebből van a legtöbb körülöttünk, és mégis... ebből fogy a legkevesebb, pedig feledteti az éhséget, a szolgaság érzését, mindent... Mondhatnánk, önzővé tesz... mégis... vannak előttem képek... stoppolok jéghidegben (éhesen, fáradtan), órák telnek el... semmi... élni nincs kedved, mindent bánsz... bár maradtál volna otthon, vagy lennél az iskolában... melegben, volna mit enni, leülhetnél, volna kihez szólni... ezekért a "kényelmi" dolgokért adod el magad... és magaddal a szabadságod, a holnapod... és aztán jön az autó, felvesznek... nézel előre szótlan... elmarad mögötted a táj - közeledsz - megérkezel... eszel, melegben vagy, kedves szavakat mondhatsz... és tudod - megérte az a pár óra... a kiszolgáltatottság, az, hogy alárendeled magad a véletlennek... mondhatnánk a sorsnak... mégis inkább az Egy Igaz Istennek -neki- a szabadságodnak.

Amikor megérkezik az ember, elfeledi az út nehézségeit, és örül az "újnak, a másnak"... no, ezt a feledést, és ezt az örülni tudást nevezem a szabadságnak... igaz, milyen fura?

A legtöbben nem tudnak feledni... pedig kellene, hogy jusson hely az új dolgoknak is... örülni meg... talán még kevesebben tudnak, mint feledni... pedig ezek a dolgok ingyen vannak... hiszen a legszebb dolgokért az ember nem fizet... a feledésért sem, az örömért sem, a gyermekért sem, a szerelemért sem, a boldog pillanatokért sem, de még a hitért sem... minden más földi: lánc a testednek.

Csettints, ha tudsz... s ha nem, annyi… de dönts, lépj, cselekedj... utazz végig a szabadsághoz vezető úton, mely - én tudom - nehéz, kényelmetlen, rideg, gondokkal teli... de ha megérkeztél, és átéled s felfogod: mit jelent szabadnak lenni... akkor érted majd meg, érdemes volt... mert mindig van tovább és van jobb, s mert soha sem vagyunk egészen szerencsétlenek!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Délben... (2008. november 1 - 12.)

Dél van... hallom sercegni a rádiót, majd öt sípszó ... harang. Eszembe jut Mátyás, s az ő serege... a ház melletti pálya csendes, nem pattog a labda, nincs kiabálás -legfeljebb - ennyi: "gyere fiam fel enni...".

Emlékszem mindenre... a leves illattára, az ágy hangjára, amint nagymamám ráült, majd elfeküdt kicsit pihenni, még a kenyér íze is megmaradt...

Amíg mi otthon kicsit pihentünk, a Nap fenemód égetett... égethetett, tudta: nekünk nem árt ... ez volt a dél, pontban 12 óra, amikor leállt minden. Az ebéd elfogyasztása után sokan maradtak "pihenni"... Mi, akikben annyi energia volt (vagy a játékot be nem fejezők) folytattuk a napot, mások délben kezdték elölről... valami egészen mást csináltak.

Úgy, ahogyan akkor is... mostanában is a délben feleződik meg a nap... s a második fele teljesen más... megfelezhető minden, de nem jársz jól, ha a rókára bízod a sajtod... tudod!

Most az én életemben is dél van... valami nem is oly rég ért véget... hallom a sípszót... jön az ebéd... s talán mert már én sem vagyok 8 éves, mint akkor, -picit- lepihenek... aztán ha megpihentem, indulok. Indulok, mert nem akarok úgy járni, mint azok, akik a déli pihenésből szürkületre ébrednek, úgy -hogy- bár éltek, mégsem tettek semmit... vagy csak azt hiszik...

Meg aztán... mi a valami, és mi a semmi? És mi a különbség e kettő között... én igazán nem tudom... de valaminek nevezem azt, ami eszembe jut... és más nem is létezik. Ránk, emberekre a "semmi" feneketlen kútként gondol... legalábbis emlékeim fölösleges, lényegtelen része úgy veszett el bennem, mint csepp víz száraz kútban - felszívódott.

Dél van hát, és én nem tudom azt hinni, hogy a pihenésem tovább tart egy percnél, vigyázok, nehogy álomba szenderüljek... mikor csak egy percig hunyod le a szemed... csak egy perc még... még egy... és vége is... így ér véget az élet. Nem panaszkodom... de a délutánt is meg akarom élni... aztán este... ráérünk majd akkor pihenni.

Odakint világos minden, vakít a nap... bennem most valami szürkeség... mintha semminek nem lenne értelme... pedig van. Ennek van csak igazán... hányszor mondtam el már magamban, hogy "nem ez az igazi" ... utólag már tudom... az volt... azok voltak... mind az volt... minden igazi, egyedül én és a hozzám hasonlók vagyunk hamisak...

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Bolívia tovább hallgat

BELVÁROSI TEMETŐ UDVAR

VIII. ker. Budapest
Fiumei út 16.
PARCELLA: 58.
SZAKASZ: JOBB
SOR: K
SÍR: 183.

Maradj a fán, a hegyen (2008. okt. 2 - 31.)

Éveken át követett, akkor figyeltem fel rá, amikor horgászni kezdtem... az erdőn át mentünk a tóhoz, s a tisztásnál vettem mindig észre, hogy ott van velem... egyszer a barátom azt kérdezte, hol van - körbe kellett fordulnom - ...megmutattam. Kacagtunk, öt, ha voltam, és alig találtam meg az árnyékomat.

Jött az iskola... - szeptember - a szomszédból kiáltottak át nekem, hogy menni kell... szedtem a diót...a fa tetejében voltam....sütött a nap, finom fűszeres levegőt hordozott a csendes szél, s tele volt minden erővel, tisztasággal... én mégis lemásztam a fáról...

Megváltozott hát addigi életem... mert az élet mindig változik, mindig hoz valami mást. Anyum szerint szerettem a palacsintát... most mégsem eszem meg. Mi is változunk...ez a változás adja az erőt, mely segítségével cselekszünk, nem állunk meg, haladunk, mint az óra mutatója...
Volt egy órám, leejtettem, s a mutató meggörbült benne, beakadt a másikba, egy helyben toporogtak, néha-néha látni lehetett ahogyan zizzen a kis mutató, de se előre, se hátra...csak a szív, mely acélból készült dobbant kitartóan... a szív sosem hagyja magát, csak az harcol az idővel igazán... mert bizony sok ember toporog egy helyben, kapaszkodik valami régibe, vagy beakadt a saját múltjába, s nem képes tovább lépni... aztán nem akar, végül jónak is érzi azt amit tesz... - persze - ...lehet igaza van...

Nehéz egyenesnek, igaznak maradni ebben a világban...de valamivel könnyebb a hegyekben, ahol még a nap is másként süt, ahol a madár hangja is más... sőt a madár is.
Ott magasabban az Isten is közelebb van, ezért aki nem keresi annak közelségét, leereszkedik a hegyről alacsonyabb vidékekre...pedig hát...lefele lehet a pokol is...lefele... s itt ezen a laposságon az idő előtt meghajolt a tér...s a görbe térben meggörbül az ember...bűnökre adja fejét, csábítja a céltalanságából fakadó kapzsiság, bizonytalanság, kielégületlenség...csábítja az "új" s az ismeretlen. Képtelen megragadni azt, ami igazán az övé, nem hisz semmiben...magában sem. Mindig csak lefele... a pincét is a föld mélyébe ássák...lefele...lefele...

Nos...én a hegyek pártján vagyok...s hirdetem, hogy a természet legyőz minden rosszat...

Erdély hegyei megvédik s megtartják a jó embert...ott nem mókuskerékben fut a mókus - de az ember sem -... az erdő védelmet nyújt, biztonságot a hegy ad... eleségről pedig mindig a „fennvaló” gondoskodik.

Így hát...ha majd harcok lesznek, vagy ha kétségbe esnél... jussanak eszedbe Erdély csodás hegyei, - nekünk - ez az ígéret földje!

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Évszakok, ősz (2008. szeptember 24 - október 1.)

Ősz - mondják - "elmúlás"... a fák más-más színbe borulnak, a levelek addig hullnak, mígnem kopaszok lesznek a fák... majd jön a hó... s a hideg után az újjászületés. Amolyan körforgás.

Most én jövök: az ősz az az időszak, amikor a fán a levelek megzavarodnak - úgy, mint az emberek - és mindenki más akar lenni... egymással versengenek, új ruhákat vesznek, csak a külsőségekre adnak, mindenféle színbe borulnak a fák, a városok, terek. Ez a végjáték... mert olyan szép szokott lenni a "vég", legyen akármilyen fájdalmas is... de utólag olyan szép, s úgy akarnád újra... de nem lehet.

Vannak azonban más fák, erdők... örökzöldek... ezeknek levelei nem versengenek egymással... megelégednek saját pompájukkal... elfogadták magukat, sorsukat. A saját egyéniségükbe burkolóztak...

Az egyéniség más színt ad az embernek... persze minden egyéniség egyedi ... de a belső kisugárzásukban mégis mind egyforma. A boldog embereken is látszik - reggelente - a mosoly... s éppen ez a mosoly teszi egyformává őket.

Az ősz tehát a végső zavar... az elmúlás előtti forgatag, kavalkád... a csodák időszaka... a csend előtti "zavar"... Megnyugtató, hogy mindez természetes ... én mindig azt mondom, hogy minden szép, ami természetes. Ez felsőbb törvény. Ez mindenek feletti.

Az emberek többségének a lelke őszt él meg... vagy a lélek élteti meg az őszt az emberekkel... nem tudom, de a fenyők igazát hirdetem, hogy belül kell színesnek lennünk, s ez sugározzon ki mindannyiunkból... ne a ruha, vagy a betanult szöveg, mozdulat... így maradhatunk meg. Így tesszük széppé az emberiség erdejét.

Ezen a fán már nincs zöld levél... láttam már beteg fát újra kizöldülni, s volt ki későn, de megtanult élni.

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

"Össze és tartozás" (2008. szeptember 15 - 23.)

Lehet, hogy tévedek, de az alvás egy szent dolog... azzal "nem-igen" lehet spórolni. Különben is... a fiatalság egyik titka a sok alvás, és a kevés idegeskedés.

És abban sem tévedek, hogy sosem volt "randim"... olyan amerikai filmekből ismert találkozás, mely csókkal, vagy csók nélkül végződik... pedig sokszor képzeltem el már, hogy randira hívok egy lányt... rengetegszer, de vagy nem-et mondtak, vagy nem volt bátorságom szólni sem.

Csak gitárral a kezemben - önmagamat adva - van némi önbizalmam.

Elképzeltem, milyen is lehet az igazi összetartozás...és a "nemigazi"...

Van ki úgy tartozik hozzám, mint testhez a betegség... vagy még jobb... mint az egészség a testhez. Az egyiktől gyógyulással szabadulunk, vagy megöl/legyőz minket... a másikat elveszítjük... s aztán jön a betegség - a halál. Vannak ilyen kapcsolatok.
Legszebb szerintem, ha úgy tartozik valaki hozzánk, mint a "szemünk fénye" jelenti az utat, az élményt. A színt is ő hozza az életedbe... azt csak más veheti el, te el nem veszíted, mert nélküle sötét az élet.

Vagy tartozhatna úgy is hozzád a társ, mint a saját lábaid... azok visznek előre, veled vannak jóban-rosszban, együtt jártok sárban, vagy kényezteted forró kádban... ha meg elveszíted a társat... mintha levágták volna, nyomorék, tehetetlen, élettelen maradsz.

Mindig van tovább... sokan kezdenek havonta, évente új életet... észre sem veszik, hogy századjára is ugyanonnan kezdik elölről... csúsznak hátra. Te hányszor fogadtad meg, hogy többet nem fogsz egy kortyot se' inni? ...

Néha... tudod... jó dolog elölről kezdeni... és tényleg csak úgy jó, ha ugyanonnan kezded... mert nem lehetsz más, mint ami vagy... de a milyenséged általában ugyanoda visz... lehet késve, vagy túl hamar...

Néha az emberek csak egy perccel maradnak le egy másik életről, vagy egy pillanattal hamarabb érnek át az autó előtt... marad a régi... az mindig marad.
Én azt mondom, becsüld meg a szemed, a lábad s a kezed, ápold, vigyázz rá, és ne égesd meg.

Eddig minden szerelem elégett a tűzben, s a pillanat emléke maradt -csak- meg hamunak... a hamu olyan puha... langyos... sima... könnyű... és "színesszürke."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Elkészült a kopjafa!

- A kopjafa készítőjével -

A kopjafák múltunk egy részét alkotják, népművészetünknek és egyistenhívő őseink hiedelemvilágának hiteles őrzői közé tartoznak. Ahogyan ősi hitünk szerint itteni létünket kötötték össze a halálon túli világgal, úgy mai világunkat összeköti ősi gyökereinkkel.

Mi az újszülöttnek az apja által elültetett élő fácska, az a halottnak – a túlvilágra születettnek – a síron elültetett fa, vagy felállított fajel: a fejfa (oszlopos fejfa = kopjafa).

A fejfa (kopjafa) a halottat képviseli, ahogy a sírra ültetett fáról is sok helyen azt hiszik, hogy a halott lelkének ideiglenes szállása.

Létezett egy ősi jelrendszer, amely a forma és a kompozíció segítségével információt továbbított a halottról.
„A kopjafaállítás szokását az ősi türk népektől vették át őseink, s tőlük ered az a gyakorlat is, hogy az elhunyt kilétére utaló jelekkel díszítik a fejfát…”(Vámbéry Ármin)

Kós Károly szerint is „a fejfák bárkit tájékoztatnak a halott vérségi hovatartozásáról, neméről, életkoráról, vagyoni helyzetéről, foglalkozásáról. A kopjafák faragásának módja és alkalmazásának a szokása egyaránt a magyarok kereszténység előtti egyistenhitéből ered…”

A székelyek hite szerint: a hozzátartozók, a család a kopjafán keresztül tartja a kapcsolatot az alatta fekvő lelkével; a helyére került kopjafára rászáll az alatta fekvő lelke, és megnyugszik.

Szeretném hinni, hogy ez Fiúka esetében is így van...

De tudom, hogy addig nem lesz így, míg az igazság ki nem derül!

A szimbólumok jelentése Fiúka kopjafáján, felülről lefelé:



Köszönet a kopjafáért szovátai iskolatársamnak, Katona Gyurinak és családjának!

Hamarosan lesz kopjafa!

"Változik az idő, s én tudom,
Lesz ez olyan, mint régen…
Ne legyen kopjafa fejem felett,
Ha nem a változáskor folyik el vérem!"

(Figyelj rám testvér! - 2001.02.01. Bp.)

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

A készülő kopjafa a létrehozójával

Akarás, nemakarás (2008. szeptember 8 - 14.)

Az államvizsga idején pontosan tudtam, hogy majd szeptemberben napjaim milyen okból kezdem meg, és zárom le... biztos voltam abban, hogy amit tenni fogok majd, azt akarni is fogom! Én "világéletemben" akartam! Ha nem kaptam meg, mérges voltam DE elfogadtam... ha megkaptam, örültem, ment tovább az élet a következő akarásig... mert az élet akarásokból, és nem akarásokból áll... bizony...

Ma nem voltam abban biztos, hogy akarom azt, amiben élek... miért megyek reggelente az iskolába dolgozni, vagy miért jövök onnan "haza"... ez a szó hamisan cseng bennem...

Én nem tudom, miért ébredek reggel. Ami akkor erőt, s hitet adott, ma elbizonytalanít, olyan álmokra késztet, amikről magam mondtam le a saját akaratomból... pedig jó lenne (csak) az egyetemen... tudnám, hogy tartok valahova, ha tartanék... új arcokat ismernék meg, s hallanék millió új, szép, titokzatos dolgot... láthatnék idegen szemekben őszinte csillogást, hallhatnék csengő hangokat...

Nem sajnálom, s nem fáj, hogy nem ez van... holnap is korán kelek, későn fekszem... csak az bánt, hogy sokszor érzem mostanában azt, hogy nem jól döntöttem, hogy olyat csinálok, amit már nem akarok, ami nem tesz boldoggá, amiben nincs sikerem... amiről már azt sem tudom, hogy miért teszem... lehet, hogy a szél köddé vált vitorlám mögött... s én evezők nélkül várom a szelet...

Tudod, a várakozásnál minden jobb... egyszer - emlékszem - lányt is kértem arra, hogy várjon rám... nem hitt bennem... s a kettőnk szempontjából igaza is volt.

Én megértem a jót is, a rosszat is... olyan őszintén, hogy nem kell elfogadnom, vagy tiltakoznom ellene... arra is büszke vagyok, hogy nincs bennem irigység (bárcsak valaki megmondaná, hogy miért jó ez), a piros lámpán sem megyek át önszántamból, van persze ki "átráncigál" ... és büszke vagyok a türelmemre is... olyan sok van abból is, adnék minden embernek kicsit, s még úgy is maradna... adnék hitet, reményt, bizakodást - ezekből is maradna -...

... s adhatnék erőt az akaráshoz is... de azt nem adhatok. Nem akarhatunk más helyett, akarni nekünk kell megtanulni, mert aki tud akarni, az tud csak döntést hozni - csak az!

Most már értheted zavaros soraim... Nem tudom, mit akarok, ezért döntést sem tudok hozni... régebben ilyenkor új dolgokba kezdtem... új helyre mentem, vagy vissza a régi varázslatosba, új dolgokba kezdtem, váltottam...

Semmit nem bántam meg... és örülök, hogy tudtam váltani ha szükség volt rá... biztosan csak két lábon lehet állni... de ezt az emberek nem értik meg... aki több lábon áll, az kártyavárként éli életét, s folyton csak kudarcok érik... végül egyedül marad.

Már értem... fontosabb az az egy ember, ki ismeri vágyaid, mint száz másik, ki csak álmaidról tud. Ne féljetek, nem alkudtam meg, én hiszek a "vantovábban"... és abban is, hogy jön majd egy szél! Ha mégsem... hát tudok úszni is.

"Vigyázz hogyan gondolkozol, mert az életedet a gondolataid formálják.”(Példabeszédek)

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Mágnes, bio, tánc (2008. augusztus 13 - 23.)

Komolyan mondom, be kellene tiltani minden olyan céget, amelyik piramisszerűen terjeszti a "biocuccokat". Ezek az új kor legveszélyesebb szektái (tiszta erőszak).

Aki az egészséget keresi, annak éppen az nincs (tehát beteg).
Aki hitet keres, az hitetlen.
Aki szerelmet keres, annak szerelme nincs...

Beteges, hogy egyesek mennyire biomániások. Lenkei pl. scientológus! Tudtad?

Egész fiatal voltam, úgy hat lehettem. Mágnest kötöttem egyik kisautómra, s egy másik mágnes segítségével próbáltam megfejteni az "örökmozgást" ... nem jött össze. Fel azonban nem adtam... Ezek a mágnesek csuda érdekesek voltak, egyik oldal a másikat ellökte, vagy éppen vonzotta, úgy, mint néha egy-egy kapcsolat... ha az egyik fél negatív, negatívvá teszi a másikat s szétnyomják egymást... vagy ha mindig pozitív... lehet, az agyadra megy :)

Hogy mindig együtt legyen két mágnes - vagy egy pár - okosan kell váltogatni az oldalakat... ez lehet a tánc... két ember tökéletes összhangja akár érintések nélkül is [jön-lök, megy-vonz] tiszta energia... az áram is egy ilyen tánc során keletkezik...

Nos, a mágnesnek is két oldala van. A pozitív oldalra a türelem szó illik, a negatívra a nyugtalanság - vagy - inkább a feszültség? Szeretném érteni a világot, s emlékezni mindenre, amit már tapasztaltam... vagy csak levonni a tapasztalatokból némi következtetést... Néha magam is hullámzom, de másnak csak ritkán vagyok negatív - ezt megtartom magamnak.

"A türelem nem meghajlást jelent, hanem igyekezetet."

http://magyarosiarpad.hu/naplom.html

Senkit hátra! - György Attila írása

Nálunk szerencsésebb, erősebb, nagyobb népek katonai doktrínájában alaptétel: „Senkit nem hagyunk hátra.”

Többek között ezért erősebbek, nagyobbak, szerencsésebbek. Mert bármilyen romantikusan is hangzik ez az alaptétel: bizalom, lojalitás, hit és hűség nélkül nem lehet építkezni. Ez nem romantika: ez tény.

Voltak időszakok a magyarság életében is, és többnyire ez volt a döntő, amikor senkit nem hagytunk magára. És voltak időszakok, sőt bármennyire is fáj: vannak, amikor magára hagyjuk sajátjainkat. Aztán jó nagyokat csodálkozunk, hogy senki nem vesz már lassan komolyan, hogy következmények nélkül lehet megverni, bezárni, kiutasítani, be nem engedni magyar állampolgárokat, magyarokat, akár államelnököt is, miért is ne.

Jó, ez a múlté – szeretném én hinni ezt, ezért is írom e sorokat.

Jelen pillanatban egy bolíviai, európai mércével börtönnek sem nevezhető helyen tartják fogva Tóásó Elődöt, már több mint másfél éve. Tóásó Előd szovátai, székely, magyar ember, aki mai napig érvényes és elfogadott, sőt érvénytelen és elfogadatlan ítélet nélkül ül egy számunkra közepes amerikai horrorfilmekből ismert helyen.

Tóásó Előd valahogy belekeveredett egy rendkívül bonyolult vagy rendkívül egyszerű történetbe, ahol rajta és egy horvát srácon kívül mindenki meghalt, és jelen pillanatban ő Bolíviában egy „terrorista”, aki Evo Morales életére tört.
Hát, ha valakire nem illik a külföldi, vérprofi államelnökgyilkos zsoldos fantomképe, akkor ez Tóásó Előd. Előd zenélgetett, verseket írt, számítógépeket bütykölt, majd elment egyet a barátaival Bolíviába.
Azóta is ott ül.

A kérdés most nem is az, hogy Tóásó Előd valóban pszeudokommunista államelnököt ment-e gyilkolászni Eduardo Rózsa-Floresszel. Erről már többet írtak, és többet elmélkedtek, mint egy átlagos vidéki könyvtár állománya. Nem. A tény az, hogy Tóásó Előd az égadta világon semmit nem tett, ami bármilyen mérce szerint büntetendő lenne. A tény az, hogy Tóásó Előd jelen pillanatban bolíviai fogoly. Tény az, hogy Tóásó Elődnek semmiféle normális, elfogadható, sőt elfogadhatatlan tárgyalásban sem volt része, az ártatlanság vélelme az ő esetében költői fogalom. Tény az, hogy Tóásó Előd magyar ember kiszabadítása érdekében eddig semmiféle magyar diplomáciai erőfeszítés nem történt.

Kiszabadítása? Még csak egy jog szerinti tárgyalásra sem került sor. Hogy Előd hibás volt-e vagy sem, hogy egyáltalán létezett-e Evo Morales ellen merényletterv, ez sűrű, setét titok, amelyet a legnagyobb rosszindulata ellenére sem tud megerősíteni példának okáért Marcelo Sosa bolíviai főügyész.
Az a bolíviai főügyész, aki félévente bejelenti, ő majd jól eljön Magyarországra vizsgálódni az „Eduardo-ügy” kapcsán.

Ahelyett, hogy Magyarország, ami az erkölcsi minimum, kérné egy nemzetközi, vegyes bizottság felállítását az ügy kivizsgálására. Teszem azt, legyen magyar–horvát–ír–bolíviai. Csak mert így lenne méltányos. Mert mégiscsak lelőttek két magyart, egy harmadik pedig börtönben van. Olyan börtönben, amilyeneken gulágos emlékektől borzadunk el. Ítélet nélkül.

Most nem a magyar külügyet kárhoztatom, éppen ellenkezőleg. Amilyen mostanig volt, tudjuk, szó se róla. Őszintén remélem, az új más.

Az új kellene bizonyítson, és megmutassa: mi, magyarok sem hagyunk hátra senkit. Mi, magyarok, gondot viselünk véreinkre. Mi, magyarok, nemcsak megadjuk az állampolgárságot a magyaroknak: de meg is védjük őket. Mi, magyarok, nem kérünk többet, de kevesebbet sem: méltányos elbírálást és jogszerű elbánást.

Tényleg itt az alkalom bizonyítani. Bolívia elnöke, Evo Morales aztán tényleg nem a kisantant, nem az Amerikai Egyesült Államok, még csak nem is a Nemzetközi Valutaalap. Még csak nem is egy ministránsgyerek.
Ha egy bolíviai diktátor önkényétől nem tudjuk megvédeni a sajátjainkat, akkor aztán tényleg megérdemeljük a sorsunkat. Ennél azért mégiscsak többek vagyunk, többnek kell lennünk.

Tóásó Előd jelenleg egy szigorított bolíviai börtön lakója. Hátrahagytuk. Magára hagytuk.

Csak remélni merem, hogy nem végleg. Önbecsülés kérdése, hogy a magyar külügy se aludjon (erkölcsileg) puhább párnán, mint Előd.

(Magyar Hírlap)

Életet adó könnyek

Olyannyira hiányol nékem,
Mint szikkadt nyári napon
A vizet oly régen látott növénynek
A víz, az életet adó nedű!

S olyannyira szeretlek téged,
Mint a csíki hidegből megtérő
Csontjáig fagyott ember
A tüzet, az életet adó meleget!

S annyira fáj nékem a szívem,
Mint hegynek, melybe gépekkel
Hatalmas lyukakat vájnak,
S fájdalmában is hallgat s könnyezik!

Csak hát az ő könnyei forrásokká,
Patakokká, folyókká lésznek,
S bejárják ezt a pici kis világot…

Az én könnyeim balzsammá lésznek,
S gyöngéden ápolják a
Hosszú évek során, oly keményen
Meggyötört szívemet… itt maradnak,
A nagyvilág nem érdekli őket!

2001.03.05. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html

Szolidarítás a politikai foglyokkal - Solidaridad a los presos políticos

„2010. augusztus 20., péntek
Két bolíviai képviselőnő szolidaritást vállal a politikai foglyokkal

María Cristina Viscarra és Jessica Echeverría bolíviai képviselőnők ismét meglátogatták a San Pedro-ban fogvatartott politikai foglyokat.

Előddel is beszélgettek, majd Jessica levelet írt nekem, és leírta Előd fizikai és lelkiállapotát. Majd megnyugtatott, hogy figyelni fognak rá, hiszen nagyon messze van a családjától, nagyon hosszú ideje és igazságtalanul, jogtalanul, szabályos eljárás nélkül bebörtönözve.

A két képviselő asszony ezek után rabruhát húzott, és ígéretet tettek a sajtó nyilvánossága előtt is, hogy nem hagyják magukra a politikai foglyokat. Felolvasták a bebörtönzött 19 politikai személy nevét, köztük az Elődét (érdekes kiejtéssel: még mindig problémát okoz a „Tóásó” kimondása).

Köszönöm a két fiatal, lelkes és bátor képviselőnőnek fellépésüket. Ők is tudják, hogy az igazság mindig kiderül ...

Az út nehéz és hosszú, de rajta vagyunk.

Tóásó Edit"
Forrás: http://toasoelod.blogspot.com

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

SOLIDARIDAD A LOS PRESOS POLÍTICOS

Las Diputadas de Oposición María Cristina Viscarra y Jessica Echeverría se vistieron de presidiarias en solidaridad a los presos políticos que se encuentran en las cárceles bolivianas .

"Desde hace aproximadamente dos años el Gobierno de Evo Morales viene encarcelando a opositores sin respetar los procesos y las leyes penales son tantas las violaciones a los derechos humanos que comete este gobierno, que corremos el peligro de acostumbrarnos y verlas con indiferencia... esto no lo podemos permitir" - declaro Maria Cristina Viscarra quien pidió a los organismos internacionales, los profesionales de derecho y los organismos internacionales no quedarse de brazo cruzados.

Mientras que la Diputada Jessica Echeverría denuncio que "el Ministerio de Gobierno y el Ministerio Publico carecen de imparcialidad y transparencia han sido convertidos en el feudo de los hermanos Linera, El vicepresidente ha convertido del Ministerio de Gobierno en una fábrica de delitos y suplantación de evidencias, mientras que el Ministerio Publico es un apéndice del poder político" sentencio Echeverria quien tildo a Sosa de ser títere de los Lineras. Ambas parlamentarias confían en que los demás parlamentarios estarán fiscalizando los diversos procesos a los que están siendo sometidos los presos políticos.

(YouTube: JUSTOBAZAN)