A korrupcióval időt lehet spórolni, ám pénzbe kerül :)
Végül 3 év után sikerült hazajutnom Szovátára. Szokásos hajnali érkezés, van aki már megy a munkába, van aki az éjszakai „könyvtárból” megy haza, van aki még alszik. A levegő még a régi, olyan mint a zsíros hús, jól lehet lakni vele...nekem is fájt a tüdőm...mondom "Istenem, végre levegőt tudok venni", és köményest is árulnak :)
Szejkén se változott a helyzet...legfeljebb a pénz...most csörög, kevesebb a "recsegős"... a víz hideg, senki nem szereti, s míg mi készülünk az estére, ártatlan turisták ballagnak fel a legnagyobb székely (Orbán Balázs) sírjához. Tiszteltem a bácsit, aki önként tartott az átutazóknak "előadást" s pénzt se kért érte, tőlem is csak azért fogadott el egy kis ásványvizet, mert én "itthoni-otthoni" vagyok. Fura ez a világ (az a világ) valami Isteni csoda!
Különben szépek voltak a szovátai esték, színház híján a Zöldbe megy ott az ember, vagy a telepen hallgatja idegenek csacsogását, esetleg éjjel meztelenül a köményes mámorától a "Bocitóban" úszik egyet...jaj de szépek a hegyek, azok a legszebbek a világon...a legszebbek!
Megtanultam valamit most otthon. Lehetsz bármilyen szép és jó helyen, társ nélkül semmi sem "olyan"... ha nem tudod megosztani az érzéseid a társaddal, keserűvé válik az egész...ilyen lehet a keserű cukor is. Úgyhogy most jól vagyok, - hogy itt vagyok - s hogy ő is itt van! Nem tudom mikor megyek legközelebb...de már nem egyedül. Talán októberben..."hiszen híttak"!
Gyakran megesik, hogy miközben az elérhetetlen után vágyódunk, semmibe vesszük az elérhetőt. (Petrarca)
http://magyarosiarpad.hu/naplom.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése