Himnusz Cserepeskőért / Erdélyhez írván

Himnusz Cserepeskőért

Halk dallam süvít el fülem mellett,
Állok egy kopár hegyen…
Most még csend lakozik mindenütt,
De majd jönni fog az idegen…
Jönni fog csörtetve zakatolva,
S pogány módra meggyalázza hegyem…
Az én hegyem…Érted?
Melyet Isten adott nekem!

Könny csordul ki rémült szememből,
Térdem koppan a hegyen…
Mit tegyek?… mitévő legyek?…
Hogy minden kavics itt maradjon nekem?!

Hangosabban süvít fülembe a dallam,
Porral s homokkal telik meg szemem,
Fél minden itt, s fáj már nékik is,
Ugyanúgy, mint ahogy nekem!
Hallom… egyre csak hallom,
Közeledik az idegen…
Óh Istenem… ha el is jön a vég…
Nem hagyom, hogy bántsák a hegyem!

2001.06.05. Bp.



Erdélyhez írván

Ha azt kiáltom Erdély,
Ne kapd fel fejed…
Nem vagy még szabad,
de talán még lehetsz!

Ha azt mondom véged,
Ne hunyd le szemed,
Lesznek még kik, azt mondják,
Életemnek te adsz értelmet!

Ha azt mondom, győztünk,
Borítsd díszbe magad,
S álld meg mindazokat,
Kiknek vére testedre tapadt!

Most csak azt mondom Erdély…
Emeld csak fel a fejed,
Fiad vagyok, s meghalok,
Ha szabad csak ez áron lehetsz!

1999.09.20. Bp.

http://magyarosiarpad.hu/irasok.html