Csillagok tavába néztem,
mely elringatott, elvarázsolt engem...
álom kedte gyötörni gyenge testem,
s mégsem tudtam behunyni szemem!
Kéklő csillagokon kívül mást semmit sem láttam...
csak egyet tudok...folyton a közeledbe vágytam!
Megszűnt beszélni hegy, fa, fű, ember hozzám...
nem tudtam mást...csak nézni téged tompán!
Kitárt karokkal rohantam volna hozzád édesem...
hogy megmondjam: - "ez biztosan nem véletlen!"
Mondtam volna: - "kérlek, bízzál én bennem,
mert akkor e földön nálamnál senki nem hal meg szebben!"
1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése