Élni Jó - Csillagfiú emlékére - Sz. Enikő (2009.04.18.)

Volt Valaki, akit nem oly rég magukhoz fogadtak a Csillagok… ha nem is volt célja ez, de úgy gondolom, sok emberben nyomott hagyott. Remélem egyszer még beszélgethetünk, s elmondhatja, hogy szerinte miért is volt Jó Élni…

"És az utolsó pillangó is a mélybe hullik,
Az utolsó zuhanás és a végső fájdalom
A nagy kórus marad, ami elszólít:
Az ég megváltoztatja csillagait - indulj."
(Gottfried Benn)

Van egy nap, egy óra, s annak az órának egy percében, s annak egy pillanatában történik valami. Nem tudod, hogyan változik meg benned hirtelen minden. Mint amikor egy kegyetlen gyilkos a véres tőrt a kezében tartva egyszer csak meglátja/hallja Istent, s kegyelemért kiált. A másodperc töredéke alatt történik minden nagy változás, bárki bármit mond, olyan nincs, hogy valaki szépen, lassan változik, s alakul át belsőleg teljesen. Nem. Az ember küzd, belefárad, összeroskad a saját léte gondolatától, és a „gondjaitól”, majd ha kiszemelt egy célt, feltápászkodik, vagy kúszik utána tovább, hogy elérje.

De van, mikor egyszerűen Valaki felhúz a porból, és észreveszed, hogy nem vagy egyedül.

Sokszor napközben nincs sok időm arra, hogy azt csináljam, amit szeretnék, ezért éjszaka teszem mindezt, mikor lemegy a Nap, és látszanak a Csillagok. Ilyenkor jó élni. Az ember kint ül, gondolkodik, ciripelést hall, és mosolyog. Talán még beszél is a Csillagokhoz. Az ilyen pillanatok örömöt visznek az Életbe. Kint ül, a Csillagok alatt, s nincs egyedül. Mintha a Világ csak rá figyelne akkor, mintha nem létezne más, csak Ő és a Világ, s csak egymásra figyelnek. Ezekben a pillanatokban történnek a nagy változások, ilyenkor lesz az emberben annyi hit, erő és akarat, hogy bármire képes legyen.

Sajnos manapság nehéz ilyen pillanatokat megélni, de nem lehetetlen. És csodálatos érzés. Hirtelen arra gondolsz, hogy miért nem érezted ezt előbb, miért nem jöttél rá előbb, miért csak most tudsz így érezni és hinni ennyire önmagadban.

Én nem olyan régen éreztem életemben először ezt az érzést. Hirtelen bízni kezdtem, bízni magamban, s a világban. Nem összekeverendő a világ az emberekkel! Hinni kezdtem olyan dolgokban, amiket ezelőtt teljesen elítéltem. S rengeteget ad, rengeteg erőt ahhoz, hogy a negatív energiákat távol tartsam magamtól. Persze nem mindig. De nagyrészt így van.

Mintha Valaki mindig mellettem lenne, és segítene, megsúgná, hogy mikor mi a helyes. Talán mindig is itt volt mellettem ez a Valaki, és mindig beszélt hozzám, csak nem hallottam meg. Most sem hallom mindig. Talán a gondolataim nem is az én gondolataim, hanem az Övé. Talán bolond vagyok, nem érdekel. Több lettem, több lettem egykori magamnál, s ha nem így van, akkor is így érzem, s ez elég.

Egy pillanat volt, nem tudom, hogyan történt, de egy életet változtatott meg.

Megmutatta, hogy Élni Jó, bármilyen sérelem is érje az embert.

Magyarosi Árpád (1981.02.04. - 2009.04.16.) Emlékére