...Magyarosi Árpád immár magyar földben nyugszik! A nyilvánosság kizárásával, szűk családi és baráti körben, unitárius istentisztelet keretében vettünk végső búcsút tőle. Budapesten a Kerepesi temetőben. A család kérésére a temetés és annak előkészületei titokban zajlottak le. Leginkább azért, hogy a sajtó ne értesülhessen az eseményről. Felháborító volt ugyanis, hogy sokszor szó szerint átvették és tényként tálalták a bolíviai kommunisták elképesztő hazugságait!
Pár szóban a nem mindennapi és rendkívül megható temetésről. A ravatalnál gyászzenét maga Árpi adott, ezúttal felvételről „Próbáld meg elképzelni, hogy meghaltam" c. dalával. A szertartáson a tiszteletes úr saját véleményének is hangot adott, amikor kifejtette, hogy azok a terroristák, akik éjszaka, rendőrségi eljárást színlelve, álmukban lőnek le embereket egy hotelszobában. Kiemelte, hogy egy igazságos és jó célt kívántak szolgálni Rózsa Floresszel, dacolva az őket fenyegető veszéllyel. Tették ezt azért, hogy embereknek segíthessenek. Beszédében Petőfi Sándor nyughatatlan szabadságszeretetével jellemezte Árpit, mint aki kész elveiért a legnagyobb áldozat meghozatalára is. A szertartás végén a Székely Himnusz dallamára indult utolsó, legrövidebb útjára. A nyitott sírnál Édesanyja a Szülőföld egy darabkáját morzsolta a nemzeti színű zászlóval letakart koporsóra. Nyugodjon békében!
Az elmúlt egy hónapban sokat gondolkoztam, próbáltam megérteni, hogy miért ment ki Bolíviába, mi volt cselekedeteinek mozgatórúgója? Árpi mindig a székely autonómiáról, a független Székelyföldről beszélt. De neki nem csak az erdélyi magyarok szabadsága volt a fontos, ez nála a világ összes megalázott, elnyomott népének szabadságát jelentette. És melyik az az ideológia, amelyik a legtöbb nép szabadságát semmisítette meg? Igen, a kommunizmus az. A bolsevizmus népek tucatjait törölte el a Föld színéről, megszüntetve minden szabadságot, mindent ami az egyénhez és mindent, ami a nemzethez kapcsolódhat. Neki ott kellett lennie, ahol ez a förtelem a legerőszakosabban támad. Latin-Amerikában.
Mint a pesti srác 56-ban, akinek egész addigi élete abba a pillanatba sűrűsödik össze és válik ez élete értelmévé, amikor a molotov koktélt a szovjet tankhoz vágja. Árpit is így érthetjük meg, hogy mindaz amiért élt, álmodott, zenélt az ott, Santa Cruzban válhatott volna értelmessé. Ezt a hősi pillanatot kereste. Képes lett volna arra, hogy megtegye.
Ezúton szeretném én is megköszönni mindenkinek, aki részt vett a holttest hazahozatalához szükséges pénz összegyűjtésben, adakozott vagy segített megszervezni azt. Kérlek titeket, hogy tegyük ezt a bebörtönzött magyar testvérünk, Tóásó Előd ügyében is, hogy viszontláthassuk őt, élve...!
TP. 2009-05-21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése