Róla írták...

Nyugodj békében, Fiúka! Örökre él az olyan ember, aki tiszta szívvel él.
Nagyon hiányzol...

Régebben azt mondtad: van mikor sok ember áll a kordon mögött…vannak, akik hátulról dobálnak mindenféle dolgokat…és vannak, akik elől nyugodtan állnak, semmit nem csinálnak, csak várakoznak türelemmel...és akkor történik az, hogy azokat kapják el, akik elöl csöndben, nyugodtan állnak…

Ez annyira megmaradt…meg még sokminden…köszönök mindent…aludj szépen, Árpád…

Etus

---------------------------------------------------------------------------

Kedves Mária néni,

mélyen lesújtott, amikor meghallottam a borzalmas híreket. Igazából nem is akartam felfogni napokon át, majd a munkahelyem döbbentem rá, napok múltán...nagyon sírtam.

Árpival a középiskolában ismerkedtünk meg, azonos volt a baráti társaságunk, ha jól emlékszem, udvarlásban is részem volt :-))

Árpi is nagyon sok jót adott, csupán azzal, hogy ott volt, sztoriztunk és gitározott, énekelt nekünk. Azokért az estékért, az eszmékért és gondolkodásmódért hálás vagyok, és soha nem felejtem el! Sokat adott a barátainak!

Árpi a lehető legjobb ember, tiszta lélekkel, akit valaha ismertem. Ő megismételhetetlen! És boldog lehet, aki csak ismerte, és aki közeli barátjának tudhatta, az talán a leginkább. Mégis az Édesanya ilyenkor az, aki napjában több kérdést tesz fel magában, a legtöbb a miért...

Erőt kívánok Mária néninek, nagyon sokat, csodálatos Édesanya, aki ilyen fiút nevelt!

Tisztelettel és szeretettel,
P. Eszter

---------------------------------------------------------------------------

Kedves Édesanya!

Először is hadd fejezzem ki mély együttérzésemet! Én Árpit a főiskolán (KFRTKF) ismertem meg. Sajnos én még csak másodéves vagyok, így csak akkor kerültem oda, amikor ő már végzett. Ennek ellenére sokszor találkoztam vele, most legutoljára a télen egy közös barátunknál találkoztunk.

Ha az ember előre ismerné a sorsot, akkor nyilván minden alkalmat megragadna, hogy mélyebb ismeretet szerezzen a másikról. Már az iskolában felfigyeltem rá, hogy milyen tehetséges, szimpatikus fiatalember.
Elsős koromban Makoldi tanár úr sztárvendégként hívta meg az előadásunkra, ahol kérdéseket tehettünk fel Neki. A első benyomásom az volt Róla, hogy egy szerény, intelligens, rendkívül mély érzésű fiatal. Ezek után mikor találkoztunk láttam, hogy milyen jó társasági ember, igazi fiatal, akit rendkívül sok minden érdekel. Megtudtam, hogy verseket ír, énekel, rajzol és a különös kötődése Erdélyhez és a hazájához mind azt bizonyította számomra, hogy Ő egy értékes ember!

Én Debrecenben voltam Árpi mindkét megemlékezésén. A Maróthy kollégiumban, és a főiskolán is. Ozsvát tanár úr mesélt Árpiról, hogy milyen tiszta lelkű ember volt Ő, elszavalta Árpi kedvenc versét: Kányádi Sándor - Nyergestető. Gyönyörű a vers, főleg egy Székely-Magyarnak, nem véletlenül volt ez a kedvence, hiszen elárulja ars poeticáját. Ebben biztos vagyok!

Édesanyámmal együtt írjuk ezt a levelet. Elhatároztuk, hogy elmegyünk Szovátára, megkeressük azt a patakot, amelyik a kedvence volt (A. Évával és édesanyjával karöltve, akiket szintén mélyen érintett a halála, és Éva is a főiskola tanulója).

Mégegyszer szeretnénk kifejezni együttérzésünket amiatt az általunk már ismert, soha el nem múló fájdalom miatt!
N. ZS. SZANDRA

(Makoldi Sándor főiskolai docens, vizuális-nevelés tanszék, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola;
Ozsváth Sándor főiskolai adjunktus, kommunikáció és médiatudományi intézet, KFRTKF)