Egy éve és pár hete, hogy Bolíviában, Santa Cruz-ban meggyilkolták Magyarosi Árpádot, aki a tanítványunk volt.
A hírt, elsőre, hitetlenkedve fogadtam, de aztán dőlni kezdtek a képek és az információk a sajtóból. A mészárlást nemzetközi botrány követte, amely máig nem ért véget. Soha nem fog kiderülni, hogy mi történt az előzményekben, és kevés híradás szól azóta a jelenlegi santa cruz-i helyzetről.
A tragikus tény végérvényes. A fagyos döbbenetet, ami akkor hosszú ideig nem engedett el, az évforduló újra felidézte. A vers nem most, hanem akkoriban született.
…hallom a híreket,
hogy ők aztán hazamentek és aludni
tértek, miután lecsutakolták magukról a vért
meg a kivégzettek haláltusáját – arrafelé
kevés a víz és mindkettő mélyen
ivódott pórusaikba –, de a képek
az arcuk mögötti sötét falakra
tapadtak lekaparhatatlanul.
…hallom a híreket,
hogy a bázison már csak az őrök
és a hullák maradtak, s ez
mindenütt így van a megrendelt
gyilkosságok után, majd az egyre élénkülő
képek bejárták a kaszárnya termeit
és a katonák után mentek, egyszerre
tűnve fel heveny rémálmaikban.
…hallom a híreket,
hogy az egyiken óriási sas repült, ismeretlen
hegyek felől közelítve az alvókat – mind a százat –,
karmaiban arany szelence az élet titkaival és rejtelmes
kincseivel, a másikon fenyves, ahol
a fekete fák ágaikat lengetik, mint az angyalok
szárnyaikat, és alvadt vérrögöket
hullatnak a föld felé.
…hallom a híreket,
hogy e két kép gyötörte mind a százat, mélyen
aludtak az öldökléstől kimerülve, de hörögtek
és üvöltöttek is talán, álomi kínban és verítékben
fetrengve hosszan, amikor a sas fölébük ért és rájuk
nyitotta a csillogó szelencét, a fekete fenyvesben
pedig, talpuk alatt megszólaltak és nevükön
szólították őket az alvadt vérdarabok.
2010. május 4., kedd
http://fatyolzoltan.blogspot.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése